Egy lenyűgöző homoksziget

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

A BRIT felfedező, James Cook kapitány 1770-ben Ausztrália keleti partja mentén hajózott felfelé. A mai Brisbane-től kicsit több mint 150 kilométerre északra egy nagy, homokos partú sziget mellett hajózott el, mely mostanában már 300 000 látogatót vonz évente. Ám Cook nem igazán foglalkozott vele. Sőt, másokkal együtt úgy gondolta, hogy ez csak egy félsziget, nem is igazi sziget. Néhány évvel később Matthew Flinders felfedező partra szállt a szigeten. „Ettől a félszigettől semmi sem kopárabb a világon” — írta.

Ha Cook és Flinders vállalták volna, hogy megnézik, mi rejlik több kilométerrel távolabb az aranyló partok és dűnék mögött, teljesen más lett volna a véleményük. Valódi esőerdőket, kristálytiszta, édesvizű tavakat, gyönyörű színű homoksziklákat, valamint több száz állatfajt láthattak volna. A világ legnagyobb homokszigetének, a Fraser-szigetnek a jelentőségét mutatja, hogy 1992-ben felkerült a Világörökség-listára. *

A hegyekben született

A Fraser-sziget 120 kilométer hosszú, mintegy 25 kilométer széles, és 160 000 hektáros területen fekszik. A tömör homokdombok majdnem 240 méterrel a tengerszint fölé magasodnak, így ez a legmagasabb homoksziget a világon. Vajon milyen erők alakították ki ezt a figyelemre méltó földtömeget?

A bizonyítékok alapján arra következtethetünk, hogy a szigetet alkotó mérhetetlen mennyiségű homok a Nagy-Vízválasztó-hegységből származik, mely Ausztrália egész keleti partján végigvonul. Az évszázadok során a heves esőzések a sziklákból darabokat mostak le, és belesodorták őket a folyókba, valamint a tengerbe. Az óceáni áramlatok finom homokká csiszolták a szikladarabokat, és fokozatosan észak felé sodorták őket a tengerfenéken. Az óceán fenekéről kinyúló hegyfokok és sziklás kiemelkedések útját állták a homokszemeknek, melyek így felhalmozódtak, és megszületett a Fraser-sziget.

A Csendes-óceán azóta is folyamatosan friss homokkal látja el a sziget partjait. Ott a szél befelé fújja a homokot, és így dűnék alakulnak ki. A dűnék pedig évente egyméternyit kúsznak előrébb, és közben mindent beborítanak, ami az útjukba kerül.

Édesvizű tavak és különleges erdők

Bármilyen meglepő is, szerte a szigeten 40 édesvizű tavat találhatunk a homokdűnék mélyedéseiben. Némelyik igencsak magas homokdűnék tetején, nagy gödrökben található. De minek köszönhető, hogy nem szivárog el belőlük a víz? Egy szerves anyagokból álló rétegnek, vagyis a humusznak, mely bomlásnak indult levelekből, fakéregből és gallyakból áll.

A szigeten vannak olyan tavak is, melyek akkor képződnek, amikor a homokgödrök a rétegvíz szintje alá süllyednek. Az édesvíz beszivárog a gödrökbe, és mivel a homok szűrőként viselkedik, a tó vize kristálytiszta lesz. Ezek a tavak tulajdonképpen a rétegvízre nyíló ablakok.

A tavakat az évente lehulló 1500 milliméternyi eső táplálja. Abból a vízből, mely nem a tavakban köt ki, és nem is a homokképződmények isszák fel, patakok alakulnak, melyek a tengerbe  ömlenek. Az egyik ilyen folyó a becslések szerint óránként sokkal több mint ötmillió liter vízzel táplálja a Csendes-óceánt.

A sok víznek köszönhetően a Fraser-sziget mindenhol üde zöld. Rendes körülmények között tápanyagban szegény, homokos talajon nem alakulnak ki esőerdők. A Fraser-sziget mégis azon kevés helyek közé tartozik a földön, ahol az esőerdők ilyen talajon burjánzanak. Sőt, volt idő, amikor az erdő annyira sűrű volt, hogy több mint egy évszázadon át a favágók fejszecsapásaitól visszhangzott. Különösen a kaurifenyő és kétfajta eukaliptuszfa vonzotta az erdészeket. Egyikük 1929-ben ezt mondta: „Akik erre járnak, láthatják, hogy az óriási szálfák fal gyanánt állnak; akár a 45 méteres magasságot is elérhetik . . . Ezek a hatalmas erdei királynők 2-3 méter átmérőjűek.” Néhány fát, mint például a terpentinfát a Szuezi-csatorna oldalfalainak építésénél is felhasználták. Ma azonban a Fraser-sziget fái nyugalomban öregedhetnek meg.

Tragikus múltú paradicsom

A sziget neve egy tragédiához fűződik. 1836-ban James Fraser kapitány a feleségével, Elizával hajótörést szenvedett a Stirling Castle nevű kétárbocos vitorlással. Életben maradtak, és a szigeten vetődtek partra. Valószínű, hogy egy bennszülött törzs végzett a kapitánnyal, de Elizát később megmentették. A tragédia emlékére a Nagy Homokszigetet elnevezték Fraser-szigetnek.

A bennszülötteket szintén tragédia érte. Egykor közel 2000 őslakos élt a szigeten, akik jó felépítésű, erős emberek hírében álltak. Lakhelyüket K’garinak, vagyis paradicsomnak nevezték, mely a sziget születéséről szóló legendájuk szerint a leggyönyörűbb hely a világon. Az európai betegségek sajnos megtizedelték a szigeten élőket, ráadásul a XX. század kezdetére a megmaradtak többségét áttelepítették a kontinensre.

Biztos menedék

Napjainkban a sziget valóságos paradicsoma a vadvilágnak. A legismertebb lakói közé tartoznak a dingók, vagyis az ausztráliai vadkutyák. A Fraser-szigeten élő dingók nem érintkeznek a kontinensen élő házi kutyákkal, így őket tartják a legfajtisztább dingóknak Kelet-Ausztráliában. Nagyon hasonlíthatnak a házi kutyákra, de nem azok, és éppen ezért óvatosan, megfelelő távolságot tartva kell velük bánni.

A szigeten több mint 300 féle madárfajt figyeltek meg. A brahmin-kányák és a fehérhasú réti sasok a tengerpart környékén köröznek, míg a tükrös halciónok a tavaknál repdesnek. A szigetre látogató vándormadarak közé tartozik a mongol lile, mely Szibériában él, de a tél elől délre repül. Úti célja elérése előtt egy kicsit megpihen a Fraser-szigeten. Időszakonként 30 000 vagy még ennél is több holló nagyságú, mézevő denevér jelenik meg a szigeten. Ők az eukaliptuszfa nektárjára éhesek.

A Fraser-szigetet körülvevő vízben szintén nyüzsög az élet. Például a hosszúszárnyú bálnák a jeges Déli-sarkvidékről a Nagy-korallzátony felé tartanak, ott párzanak és ott szülik meg kicsinyeiket is. A visszafelé vezető úton a bálnák látványos bemutatóval kedveskednek: hatalmas testükkel a levegőbe rugaszkodnak, majd óriási csobbanással visszaesnek, mely több kilométeres távolságból is látható. Ez a lenyűgöző sziget igazán megérdemel egy ilyen fenséges köszöntést!

[Lábjegyzet]

[Térképek a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

CSENDES-ÓCEÁN

Fraser-sziget

 [Képek a 15. oldalon]

Jobb oldali képek fentről lefelé:

A Kurrnung folyó torkolata;

negyven édesvizű tó van a Fraser-szigeten;

egy ritka természeti jelenség: esőerdő homokos talajon

[Forrásjelzés]

Minden fotó: Courtesy of Tourism Queensland

 [Képek a 16–17. oldalon]

Dingó és koala

[Forrásjelzés]

Courtesy of Tourism Queensland

[Kép a 16–17. oldalon]

A Fraser-sziget 120 kilométer hosszú tengerpartja az egyik leghosszabb tengerpart a világon

[Kép a 17. oldalon]

Fehérhasú réti sas

[Kép a 17. oldalon]

Óriás halciónok

[Kép a 17. oldalon]

Pelikánok

[Kép a 17. oldalon]

A hosszúszárnyú bálnák kis pihenőt tartanak úton az Antarktika felé

[Képek forrásának jelzése a 17. oldalon]

Sas: ©GBRMPA; minden fotó, kivéve a pelikánokat: Courtesy of Tourism Queensland