Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Egy világot látott mag

Egy világot látott mag

Egy világot látott mag

„A legromantikusabb fejezet a kávécserje szaporításának történetében.” Így jellemzi az „All About Coffee” című könyv egy férfi odaadó törődését egy kávécserje-csemetével. Ez az egy kis növény hatalmas szerepet játszott a ma évi 70 milliárd dolláros kávéipar létrejöttében. A „Scientific American” című folyóirat szerint egyedül az olajkereskedelemnek nagyobb a globális dollárforgalma.

A KÁVÉ elragadó története Etiópia felvidékein kezdődik, a vadon termő kávécserje őshazájában. Egyik leszármazottja, a Coffea arabica a világ kávétermelésének a kétharmadát teszi ki. Hogy mikor fedezték fel a pörkölt kávémag kémiai összetevőit, azt nem tudni pontosan. Mindenesetre az i. sz. XV. században az Arab-félszigeten már termesztették az arab kávét. A termőképes magokra kivetett exporttilalom ellenére a hollandok vagy cserjéket, vagy termőképes magokat szereztek maguknak 1616-ban. Majd rá nem sokkal kávéültetvényeket hoztak létre Ceylonon, azaz a mai Srí Lankán, és Jáván, ami ma Indonéziához tartozik.

1706-ban a hollandok a jávai ültetvényekről áthelyeztek egy fiatal cserjét Hollandiába, az amszterdami botanikus kertbe. A cserje szépen növekedett. Az utódait Suriname és a Karib-térség holland fennhatóság alatt álló területeire telepítették át. Amszterdam polgármestere 1714-ben megajándékozta Franciaország királyát, XIV. Lajost az egyik cserjével. A király a Jardin des Plantes-ban, Párizs királyi botanikus kertjében ültette el a növényt egy üvegházban.

A franciák nagyon buzgón vágtak bele a kávékereskedelembe. Vásároltak magokat meg cserjéket, és elküldték őket Réunion szigetére. A magok nem csíráztak ki, és néhány szaktekintély szerint egy kivételével az összes cserje elpusztult. De annak az egynek a magjait — 15 000-et — 1720-ban elültették, és végre sikerült létrehozni egy kávéültetvényt. Annyira értékesek voltak ezek a cserjék, hogy ha valakit azon kaptak, hogy elpusztít akár egyet is, halálbüntetést szabtak ki rá! A franciák a Karib-térségben is szerettek volna ültetvényeket, de az első két próbálkozásuk nem járt sikerrel.

Gabriel Mathieu de Clieu francia tengerésztiszt, aki Párizsban volt eltávozáson, személyes küldetésének érezte, hogy szerezzen egy cserjét, és Franciaországból hazafelé a martinique-i birtokára vigye. 1723 májusában a párizsi cserje egyik utódjával a kezében útnak indult Martinique-ra.

Az értékes növény egy félig üvegből készült dobozban utazott, hogy magába tudja szívni a napfényt, és hogy felhős napokon is melegben legyen, írja az All About Coffee. Egy utas, talán irigységből, és mert nem akarta, hogy De Clieu-é legyen a sikerrel járó dicsőség, megpróbálta kiragadni a növényt De Clieu kezéből, de nem sikerült neki. A cserje túlélte az incidenst, és túlélt egy tunéziai kalóztámadást, egy tomboló vihart, és a legrosszabbat is: az édesvízhiányt, amikor a hajó nem tudott továbbmenni, mert beért a doldrumba, az egyenlítői szélcsendes zónába. „Annyira nem volt vizünk — írta De Clieu —, hogy több mint egy hónapon át kénytelen voltam megosztani szűkös vízadagomat a növényemmel, legszebb reményeim, legnagyobb örömem tárgyával.”

De Clieu odaadó törődése meghozta gyümölcsét. A gondjaiba fogadott cserje épségben megérkezett Martinique-ra, és szépen növekedett és szaporodott a trópusi környezetben. „Ebből az egyetlen növényből Martinique közvetve vagy közvetlenül az amerikai földrész összes országát ellátta maggal, kivéve Brazíliát, Francia Guyanát és Suriname-ot” — jelenti ki Gordon Wrigley a Coffee című könyvében.

De Brazília és Francia Guyana is akart szerezni kávécserjét. A hollandoknak még mindig voltak Suriname-ban az amszterdami cserje utódaiból, de rajtuk is tartották a szemüket. Azonban 1722-ben Francia Guyana hozzájutott néhány maghoz egy bűnözőtől, aki Suriname-ba menekült, és ott lopta őket. A francia guyanai hatóságok beleegyeztek, hogy a magokért cserébe felmentik, és vissza is fogadták az országba.

Az első próbálkozások sikertelenek voltak, hogy titokban életképes magokat vagy csemetéket juttassanak Brazíliába. Aztán Suriname és Francia Guyana vitába keveredett egymással egy határkérdést illetően, és Brazíliától kért döntőbírót. Brazília Francisco de Melo Palhetát küldte Francia Guyanába, egy katonatisztet, és kiadta neki, hogy rendezze az ügyet, és hozzon haza néhány kávécserjét.

A tárgyalások eredményesen zárultak, és a kormányzó búcsúzóul ünnepi vacsorát rendezett Palhetának. A díszvendég iránti nagyrabecsülése jeléül a kormányzó felesége egy gyönyörű virágcsokorral lepte meg Palhetát. De a virágok között életképes kávémagok és csemeték voltak elrejtve. Így azt mondhatjuk, hogy Brazília dollármilliárdos kávéipara egy csokor virágban vette kezdetét 1727-ben.

Két cserje szolgáltatta tehát az összes ültetni való magot Közép- és Dél-Amerika számára: a Jáváról 1706-ban Amszterdamba szállított csemete és az utódja, amit Párizsba vittek. „Következésképpen az arabkávé-ipar teljes génállománya nagyon kicsi” — magyarázza Wrigley.

Ma mintegy 80 országban több mint 25 millió családi farmon körülbelül 15 milliárd kávécserjét termesztenek. Ezek szolgáltatják azt a 2,25 milliárd csésze kávét, amely naponta elfogy.

Ironikus módon ma a túltermelés a probléma. A helyzetet a politika, a gazdaság és a nagy erejű kartellek tovább bonyolítják. Sok országban szegénységbe, sőt nincstelenségbe döntötték a termelőket. Hihetetlen, főleg ha elképzeljük De Clieu-t, amint közel 300 évvel ezelőtt megosztja értékes vízadagját egyetlen kicsiny cserjével.

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

A KÉT LEGGYAKORIBB KÁVÉFAJTA

„A nyers kávébab a kávécserje magja. A kávé a Rubiaceae családba tartozik, azon belül is a Coffea nemzetségbe, melynek legalább 66 faja van — mondja a Scientific American című folyóirat. — A kereskedelemben két fajt hasznosítanak, a Coffea arabicát, amely a világtermelés kétharmadát teszi ki, és a C[offea] canephorát, gyakori nevén a robuszta kávét, amely a globális kávétermelés egyharmadát adja.”

A robuszta kávénak erős, kissé nyers aromája van, és általában azonnal oldódó, instant kávét készítenek belőle. A cserje sok magot hoz, és ellenálló a betegségekkel szemben. Körülbelül 12 méter magasra nő, kétszer akkorára, mint az arabkávé-cserje, amit nem metszenek, érzékenyebb, és kevesebb magot terem. A súlyától függően a robuszta kávé magjában akár 2,8 százalék koffein is lehet, míg az arab kávé koffeintartalma soha nem haladja meg az 1,5 százalékot. Bár az arab kávénak 44 kromoszómája van, a robusztának és az összes vadon termő kávénak meg csak 22, már sikerült létrehozni hibrideket a keresztezésükkel.

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

„MEGKERESZTELIK” A KÁVÉT

Amikor az első kávé a XVII. században megérkezett Európába, néhány katolikus pap sátáni főzetnek minősítette. Úgy gondolták, hogy előfordulhat, hogy a bort fogják helyettesíteni vele, amit — szerintük — Krisztus megszentelt. De VIII. Kelemen pápa állítólag megkóstolta az italt, és azonnal a híve lett, jegyzi meg a Coffee című könyv. Úgy tett pontot a vallási dilemmára, hogy jelképesen megkeresztelte a kávét, elfogadhatóvá téve ezáltal a katolikusoknak.

[Táblázat/térkép a 18–19. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

A KÁVÉ ELTERJEDÉSE

1. 1400-as évek Arab kávét termesztenek az Arab-félszigeten

2. 1616 A hollandok hozzájutnak néhány kávécserjéhez vagy termőképes maghoz

3. 1699 A hollandok cserjéket visznek Jávára és néhány más délkelet-ázsiai szigetre

4. 1700-as évek Közép-Amerikában és a Karib-térségben is folyik a kávétermesztés

5. 1718 A franciák kávét visznek Réunionra

6. 1723 G. M. de Clieu magával visz egy kávécserjét Franciaországból Martinique-ra

7. 1800-as évek Kávét termesztenek Hawaiin

[Forrásjelzés]

Forrás: Az „Uncommon Grounds” című könyv

[Kép a 18–19. oldalon]

Gabriel Mathieu de Clieu 1723-ban útban Martinique felé megosztja ivóvizét egy kávécserjével

[Képek forrásának jelzése a 19. oldalon]

Térkép: © 1996 Visual Language; De Clieu: Tea & Coffee Trade Journal