Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Mielőtt meghalok, szeretném szolgálni Istent

Mielőtt meghalok, szeretném szolgálni Istent

Mielőtt meghalok, szeretném szolgálni Istent

MAMIE FREE TÖRTÉNETE

LIBÉRIÁBAN 1990-ben polgárháború tört ki. A harcok annyira hevessé váltak, hogy a 12 éves Mamie, egy krahn lány, és a családja a házukban rekedtek a fővárosban, Monroviában. „Robbanást hallottunk a szomszédból — mondja Mamie. — Egy lövedék csapódott a házba, amitől az kigyulladt. A lángok a mi házunkra is átterjedtek.” Mamie, az édesanyja és annak öccse kimenekült a házból, miközben odakint dúltak a harcok.

„Egyszer csak egy ütést éreztem — idézi fel Mamie. — Az édesanyám megkérdezte, hogy mi a baj. »Valami eltalált! Azt hiszem, egy golyó« — feleltem.”

Mamie szörnyű fájdalmak közepette a földre rogyott, és imádkozni kezdett: „Istenem, kérlek hallgass meg. Azt hiszem, meg fogok halni, de mielőtt meghalok, szeretnélek szolgálni.” Aztán elvesztette az eszméletét.

A szomszédok azt hitték, hogy halott, és el akarták temetni a közeli tengerparton. Az édesanyja azonban ragaszkodott hozzá, hogy Mamie-t kórházba vigyék. Sajnos a kórház nem volt felszerelkezve a rengeteg sérült férfi, nő és gyermek ellátására. Mamie nagybátyja, aki úgyszintén megsérült, meg is halt még aznap este. Mamie életben maradt, de deréktól lefelé lebénult.

A belső vérzés nem állt el, és az iszonyatos fájdalom sem hagyott alább. Négy hónappal később végre megröntgenezték Mamie-t, és megtalálták a golyót a szíve és a tüdeje közé ékelődve. A műtét nagyon kockázatos lett volna, ezért az édesanyja elvitte őt egy javasemberhez. „Egy pengével felnyitott, és a száját a nyílásra helyezve megpróbálta kiszívni a golyót — emlékszik vissza Mamie. — »Megvan«, mondta a férfi, és egy golyót vett ki a szájából. Fizettünk neki, aztán elmentünk.”

De a férfi hazudott. Mamie-t megint megröntgenezték, és a golyó még mindig benne volt. Mamie és az édesanyja visszamentek a javasemberhez, aki meggyőzte őket arról, hogy a röntgen csak kilenc hónap múlva mutatja ki, hogy a golyó el lett távolítva. Hazamentek, és türelmesen vártak. Közben Mamie többféle gyógyszert is szedett, hogy el tudja viselni a fájdalmat. Kilenc hónap múlva ismét megröntgenezték. A golyó ott volt. A javasembernek viszont csak a hűlt helyét találták.

A golyó már 18 hónapja volt Mamie testében. Egy rokonuk elvitte Mamie-t egy kuruzslónőhöz. Az segítségnyújtás helyett megjósolt egy napot, amelyen vagy Mamie, vagy az édesanyja meg fog halni. Mamie ekkor már 13 éves volt. „Egyfolytában sírtam — mondja. — Ám amikor eljött az a bizonyos nap, senki sem halt meg.”

Mamie egyik nagybátyja ekkor elvitte őt egy vallási vezetőhöz, aki azt mondta, hogy egy látomásból tudja, hogy Mamie bénulását nem golyó, hanem varázsige okozta. Megígérte Mamie-nak, hogy ha követi az előírt szertartásokat, egy héten belül járni fog. „Egyik szent fürdőt vettem a másik után óceánból hozott vízben — meséli Mamie —; böjtöltem, minden éjjel éjféltől a földön hemperegtem, szerintem órákon át. De hiába, az állapotom nem javult.”

Idővel azonban több kórház megnyílt, és Mamie-ból végre-valahára eltávolították a golyót. Több mint két éven át gyötörte szakadatlanul a fájdalom. „A műtét után a fájdalom szinte teljesen megszűnt, és sokkal könnyebb volt lélegezni — mondja. — Bár részlegesen le voltam bénulva, járókeretre támaszkodva már tudtam állni.”

Mamie találkozik Jehova Tanúival

A műtét után néhány héttel Mamie édesanyja találkozott két Jehova Tanújával. Tudván, hogy Mamie szereti olvasni a Bibliát, meghívta őket magukhoz. Mamie azon nyomban elfogadta a bibliatanulmányozást. Azonban több hónapnyi tanulmányozás után újra be kellett feküdnie a kórházba, és megszakadt a kapcsolata a Tanúkkal.

A bibliai ismeret iránti vágya viszont megmaradt. Ezért amikor egy vallási vezető felajánlotta a segítségét, Mamie elfogadta. Az egyik hittanórán egy osztálytársa megkérdezte a tanártól:

— Jézus egyenlő Istennel?

— Igen — felelte a tanár. — Isten és Jézus egyenlőek. De Jézus nem teljesen egyenlő Istennel.

„Egyenlőek, mégsem teljesen egyenlőek? Ennek semmi értelme — gondolta Mamie. — Itt valami nincs rendben.” Nem volt meggyőződve róla, hogy a Biblia igazságát tanítják neki, ezért végül otthagyta az egyházat.

1996-ban megint harcok törtek ki Monroviában. Mamie újabb két családtagját vesztette el, és az otthonukat másodszorra is felgyújtották. Néhány hónappal később két Tanú találkozott Mamie-val, miközben házról házra prédikáltak. Mamie folytatta a tanulmányozást. Az első összejövetelen, amelyen részt vett, meglepődve látta, hogy mindenki, még a gyülekezeti vének is segítenek a Királyság-terem takarításában. Nagyon örült, amikor még ugyanabban az évben ott lehetett az „Isteni béke követei” kerületkongresszuson. Ez volt az első nagyszabású összejövetel, amelyen részt vett Jehova Tanúival.

„Nagyon tetszett, amit ott láttam — mondja Mamie. — A Tanúk őszinte szeretettel bántak egymással, pedig nem is ugyanabból a törzsből voltak. És minden nagyon szervezett volt.”

Valóra válik az álma: Istent szolgálja

Az 1998-as harcok miatt Mamie-nak és az édesanyjának a szomszédos Elefántcsontpartra kellett menekülnie, ahol a Békeváros Menekülttáborban éltek, körülbelül 6000 honfitársukkal együtt. Mamie folytatta a bibliatanulmányozást a Tanúkkal, és gyorsan haladt előre. Kis idő elteltével már szeretett is volna beszélni másoknak a hitéről. Szellemi testvérei és testvérnői tolták őt a kerekesszékben, hogy részt tudjon venni a nyilvános szolgálatban. Így Mamie sok menekülttársának nagyszerűen tudott tanúskodni.

Mamie minden összejövetelen jelen volt, pedig a korlátai miatt nehéz volt eljutnia az otthonától 6 kilométerre levő Királyság-terembe. 2000. május 14-én több mint 190 kilométert utazott, hogy részt vegyen egy különleges kongresszusi napon, és vízben való megkeresztelkedéssel szimbolizálja, hogy átadta magát Istennek (Máté 28:19, 20). Sokan figyelték könnyes szemmel, amint Mamie-t felemelték, és bevitték a patakba, hogy alámerítsék. Mamie-nak ragyogott az arca, amikor feljött a vízből.

Most egy ghánai menekülttáborban él, és az a célja, hogy általános úttörő, vagyis teljes idejű evangéliumhirdető legyen. Az édesanyja is elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival, és már megosztja másokkal, amit tanul. Mindketten alig várják már azt az időt, amikor „szökell [majd] a sánta, mint a szarvas, és a néma nyelve boldogan kiált”, ahogyan Isten Szava ígéri (Ézsaiás 35:5–7).

[Kép a 22. oldalon]

A golyó, melyet eltávolítottak Mamie testéből

[Kép a 23. oldalon]

Mamie-t beviszik egy patakba, hogy megkereszteljék

[Kép a 23. oldalon]

Bibliatanulmányozás az édesanyjával, Emmával