Muflonlesen

Egy szép tavaszi hajnalon térképekkel, fényképezőgépekkel, kalapokkal és túracipőkkel felszerelkezve beszállunk a terepjárónkba, és útnak indulunk. Úti célunk a paphosi erdő, magasan a ciprusi Troodos-hegységben. Reméljük, ott találkozunk majd a ritkán előbukkanó muflonnal. De mit tudunk erről az állatról?

A MUFLONOK a vadjuhok családjába tartoznak, melyek szerte a Földközi-tenger térségében megtalálhatók. Ám az a különleges muflon, amely felkeltette a kíváncsiságunkat, Cipruson honos, és azt tartják róla, hogy egyesül benne a szarvas szépsége a kecske fürgeségével. A ciprusi muflont, vagy ahogy a helyiek hívják, az agrinót csak a távoli hegyvidéki területeken lehet megtalálni.

Letérve az autópályáról átmegyünk az előhegységen. Ezután egy gyümölcsösökkel szegélyezett, csodálatos völgybe érünk. A domboldalakat falucskák színezik. Ám kis idő elteltével rögös útra térünk, és az autónk olykor ijesztően közel kerül meredek szakadékokhoz. Végül megérkezünk az erdőőr házához. Már jócskán a paphosi erdőben vagyunk, mely egy fenyőkből és cédrusokból álló 60 000 hektáros terület. Kávét rendelünk, és beszélgetünk kicsit Andreasszal, a zöld egyenruhás erdésszel, aki nagy lelkesedéssel mesél a muflonokról.

Elmondja, hogy Cipruson a muflon a legnagyobb vadon élő emlős. Régen rengeteg kószált belőlük a szigeten. Sok görög—római mozaikon fellelhető ez a vadjuh, a középkori írások pedig arról számolnak be, hogy a nemesek előszeretettel vadásztak rájuk a paphosi erdőben.

Andreas, miközben egy bekerített részhez vezet minket, megoszt még velünk egy-két részletet a muflonok történetéből. Megtudjuk például, hogy a vadászpuska megjelenésével igencsak megcsappant a számuk. Egészen 1938-ig nem módosítottak a vadászati törvényeken, melyek megvédhették volna őket. Az erdészek és a rendőrség összefogtak, hogy megfékezzék az orvvadászatot. Egy évvel később ebből az erdőből hivatalosan kitiltották a vadászokat. Ezeknek a változásoknak, valamint az 1960-as évek óta tett további intézkedéseknek köszönhetően a muflonok száma ugrásszerűen megnőtt.

Az első találkozás

Követve Andreast eljutunk a bekerített részre; itt a bokrok és a fák közül kémleljük a tájat. Andreas jelzi, hogy legyünk csendben, és egy emelkedőhöz vezet minket. Ott megpillantunk három nőstényt és két újszülöttet, amint a napsütötte  tisztáson legelésznek. A kifejlett példányok úgy 90 centiméter magasak, világosbarna szőrük a hasukon egészen fakó.

Az évnek ebben az időszakában bőségesen teremnek olyan növények, melyekkel táplálkoznak, így a nőstények most igencsak belemerültek a legelészésbe, ügyet sem vetnek ránk. A kicsik viszont abbahagyják a szökdécselést, és egypár lépéssel közelebb merészkednek hozzánk. Nagyszerű látvány! Ám az egyikünk fényképezőgépének a kattanása megriasztja őket, és egy szempillantás alatt mindannyian eltűnnek a fák között.

A látottak nagyon fellelkesítettek minket, így terveket készítünk, hogy gyalog bejárjuk az erdőt, hátha találkozunk még szabadon élő muflonokkal is. Andreas azt javasolja, hogy hajnalban tegyünk egy próbát, mert olyankor az állatok néha az erdő szélére merészkednek, élelmet keresve. Mivel sátrainkat a völgyben állítottuk fel, a völgy fölé magasodó hegy jó helynek tűnik a muflonlesre. A muflonok, mint megtudjuk, a melegebb hónapokban gyakran inkább a magasabban fekvő lejtőkön fordulnak elő, télen pedig, amikor a hegycsúcsokat befedi a hó, alacsonyabban fekvő részeken keresnek ehető növényeket, sőt még a rétekre is kimerészkednek.

A párzás ősszel történik. A muflonok télen 10-20 fős nyájakban vándorolnak. Amikor április-május táján világra jönnek a kicsinyek, a nyájak kisebb csoportokra oszlanak. Mi is egy ilyen csoportot láthattunk a bekerített részen. A hímek rendszerint magányosan kószálnak.

Egy kos a szabadban

Másnap korán reggel kocsival ismét felmegyünk a hegyre, egy tisztáson leparkolunk, és gyalog bemegyünk az erdőbe, még mielőtt túl magasan lenne a nap. Még minden csendes, a fák között köd gomolyog. Mikor megállunk, hogy élvezzük a csendet, hirtelen megjelenik előttünk egy pompás, izmos hím, mely vastag téli takaróját majdnem teljesen levetette. Nyakának alsó részét sötét szőr borítja. Büszkén biccent a fejével, sötét szempillái mögül szemügyre vesz minket, majd szimatol, hogy érezhesse a szagunkat. Vastag, ívelt szarvai legalább 40 centiméter hosszúak lehetnek! Súlyosabb, mint a tegnap látott nőstények, úgy 35 kilogramm lehet.

Meg se moccanunk, szinte levegőt sem veszünk, ám úgy tűnik, hogy ez az elővigyázatos muflon megérezte a szagunkat, mert fel-le mozgatja a fejét, aztán elmenekül. A két nap alatt látott és tanult érdekességek nagy hatással voltak ránk. Még jobban elmélyült a Teremtőnk iránti értékelésünk, aki ezt mondta: „enyém az erdő minden vadja, az ezernyi hegy állata” (Zsoltárok 50:10).

[Képek a 24–25. oldalon]

A ciprusi muflon (a háttérben) és az európai muflon

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

Jobb oldalt felül: Oxford Scientific/photolibrary/Niall Benvie; európai muflon: Oxford Scientific/photolibrary