Készítsd fel a lányodat az első menstruációra

A pubertáskor sok változást hoz magával. A lányok életében ennek a fejlődési folyamatnak egy fontos mozzanata a menarche, ami a meghatározások szerint „az első menstruációt” jelenti.

AZ ELSŐ menstruáció időszaka stresszes lehet a lányoknak, és gyakran vegyes érzésekkel fogadják az eseményt. Mint sok más serdülőkori változás, ez is felkavaró lehet. Sok lány többnyire azért éli meg félelemmel és szorongással az első menstruációs ciklust, mert téves ismeretei vannak róla, vagy ami még gyakoribb, mert nincs is ismerete róla.

Azoknak a lányoknak, akik felkészülten néznek elébe a menstruációnak, általában nem olyan megrázó az első menstruációs élményük. Ám a vizsgálatok azt mutatják, hogy sok lány nincs felkészülve rá. Egy felmérésben, melyet 23 országban végeztek el, a megkérdezetteknek közel az egyharmada azt mondta, hogy nem beszéltek neki a menstruációról, mielőtt megjött. A váratlan esemény bekövetkeztekor a lányoknak fogalmuk sem volt, hogy mi a teendő.

A legrosszabb élményekről azok a nők számolnak be, akik semmiféle oktatást nem kaptak a menstruációról. Egy vizsgálatban ilyen szavakat használtak, amikor visszagondoltak az első menstruációjukra: „pánik”, „trauma”, „szégyenkezés”, „félelem”.

 A vér látványa általában megrémíti az embereket, mivel a vérzést rendszerint fájdalommal vagy sérüléssel hozzák összefüggésbe. Érthető hát, hogy megfelelő tájékoztatás vagy felkészítés nélkül a társadalmi beidegződések, a hiedelmek vagy éppenséggel maga a tudatlanság miatt valaki tévesen betegségre vagy sérülésre gondolhat a menstruáció láttán, vagy szégyellnivalónak érezheti.

A lányodat fel kell világosítanod róla, hogy a menstruációs vérzés normális folyamat, melyet minden egészséges lány átél. Te mint szülő segíthetsz eloszlatni minden szorongását vagy félelmét. Hogyan?

A szülők segítsége nélkülözhetetlen

Számos forrásból lehet ismeretet gyűjteni a menstruációról: tanároktól, egészségügyi dolgozóktól, kiadványokból, sőt még oktatási céllal készült filmekből is. Sok szülő szerint gyakran értékes információhoz lehet ezeken keresztül hozzájutni a menstruáció biológiai folyamatáról, illetve a menstruálás alatti higiéniáról. De egy lánynak lehetnek olyan kérdései és szükségletei, amelyekről ezek a források nem beszélnek. Még ha tudja is, hogy mit kell tennie, amikor megjön a menstruációja, talán bizonytalan, mert a menstruációval fellépő sokféle érzéssel nem tud mit kezdeni.

Egy kislánynak a nagymamája, a nővére, de főként az édesanyja segíthet hozzájutni a hiányzó információhoz, és megadhatja neki a szükséges érzelmi támogatást. A legtöbb lány számára az édesanyja a legfontosabb tanácsadó a menstruációs kérdésekben.

Mi a helyzet az apákkal? Sok lány szégyell beszélgetni velük a menstruációról. Néhányan szeretnék, hogy az apjuk közvetett módon segítsen a támogatásával és a megértésével, míg mások inkább teljesen kihagyják őket ebből.

Sok országban az elmúlt néhány évtizedben megnőtt azoknak a családoknak a száma, ahol az apa egyedül neveli a gyermekeit. * Ezért mind több és több apának kell megtanulnia, hogyan beszélhet a lányának a menstruációról. Ezeknek az apáknak ismerniük kell a menstruációs folyamat lényegét, és a lányuk szervezetében lezajló többi fizikai és érzelmi változással is tisztában kell lenniük. Az apák a saját édesanyjukhoz vagy lánytestvérükhöz is fordulhatnak gyakorlatias tanácsért vagy segítségért.

Mikortól beszélgessetek róla?

Az iparilag fejlett országokban, így például az Egyesült Államokban, Dél-Koreában és Nyugat-Európa egyes részein a menstruáció általában 12-13 éves korban kezdődik, noha sokkal hamarabb, akár 8 éves korban vagy később, 16-17 éves korban is elkezdődhet. Afrika és Ázsia néhány részén az átlagéletkor, amikor a lányok elkezdenek menstruálni, általában magasabb. Nigériában például úgy 15 évesen kezdődik. Több tényező befolyásolhatja az időzítést, így például a gének, az anyagi helyzet, a táplálkozás, a testmozgás és a tengerszint feletti magasság.

Az a legjobb, ha még azelőtt felvilágosítod a lányodat, mielőtt először megjön a havi vérzése. Ezért a testet érintő változásokról és a menstruációról elég hamar el kell kezdeni beszélgetni, mondjuk úgy nyolcéves korban. Talán úgy érzed, hogy az túl korai, de ha a kislányod 8-10 éves, akkor a hormonszint-növekedés hatására valószínűleg már elkezdődött  a szervezetében az érési folyamat. A pubertással járó külső változások is megjelennek, például megnagyobbodik a mell és megjelenik a testszőrzet. A legtöbb lány nem sokkal az első menstruációja előtt serdülőkori növekedési lökést (gyors magasságbeli és súlybeli gyarapodást) tapasztal.

Hogyan hozd fel a témát?

Amikor a lányok elérik a menstruációs kort, általában kíváncsiak, hogy mire számíthatnak. Biztosan hallották már, hogy a lányok az iskolában beszélgetnek róla. Vannak kérdéseik, de sokuknak nem könnyű pontosan megfogalmazniuk ezeket. Lehet, hogy szégyellik felhozni a témát.

Ugyanez igaz a szülőkre is. Bár rendszerint elsősorban az anyák azok, akik felvilágosítják a lányukat a menstruációról, gyakran ők sem érzik magukat felkészültnek a beszélgetésre, és feszélyezettek. Talán te is így érzel. Hogyan kezdhetsz el beszélgetni a lányoddal a menstruációról?

Azok a lányok, akik még nincsenek tizenévesek, de már közeledik az első vérzés időszaka, valószínűleg az egyszerű, konkrét információt fogják megérteni. Például, hogy milyen gyakran menstruál egy lány, meddig tart egy ciklus, és mennyi vért veszít ilyenkor. Ezért a felvilágosítás először irányuljon olyan dolgokra, melyek közvetlenebbül és gyakorlati oldalról közelítik meg a témát. Ezenkívül olyan kérdések is felmerülhetnek, hogy: „Mit fogok érezni?” vagy „Mire számítsak?”

Később a biológiai részletekre is rátérhettek. Egy egészségügyi dolgozótól, a könyvtárból vagy egy könyvesboltból általában hozzájuthatsz oktató jellegű anyagokhoz. Ezek a tájékoztató kiadványok segíthetnek elmagyaráznod a részleteket. Néhány lány inkább maga olvassa el őket. Másoknak úgy jobb, ha együtt olvastok.

Válassz egy csendes helyet a beszélgetéshez. Kezdd könnyed társalgással a felnőtté válásról és az érésről. Mondhatnád például ezt: „Nemsokára történni fog veled valami, ami teljesen normális, minden lány átéli. Tudod, mi az?” Vagy egy anya valami személyeset is megoszthat a lányával, például: „Amikor annyi idős voltam, mint te, azon gondolkoztam, hogy milyen lehet, amikor valakinek megjön a vérzése. A barátnőimmel is beszélgettünk róla az iskolában. Ti már beszélgettetek erről?” Próbáld meg kideríteni, hogy mennyit tud a témáról, és javítsd ki a téves elképzeléseit. Légy felkészülve rá, hogy az első  néhány beszélgetéskor lehet, hogy végig, vagy majdnem végig neked kell majd beszélned.

Mint nő, akinek nyilván megvoltak a saját félelmei és kérdései az első havi vérzésről, a saját tapasztalatodból is meríthetsz, amikor a menstruációról beszélgettek. Mi volt az, amiről tudnod kellett? Mi volt az, amit tudni akartál? Milyen információ volt a segítségedre? Próbálj meg kiegyensúlyozottan mind a jó, mind a kellemetlen oldaláról beszélni a menstruációnak. Fogadd nyíltan a kérdéseket.

Többször is beszéljetek róla!

A menstruációról való felvilágosítást folyamatnak kell tekinteni, semmint egyszeri beszélgetésnek. Nem kell mindent egy ültő helyetekben megbeszélni. Egy kislánynak megterhelő lehet, ha túl sok információt kap egyszerre. A gyerekek apránként tanulnak. És lehet, hogy több alkalommal is el kell majd ismételned egy-egy dolgot. Amint a kislány idősödik, egyre könnyebben megérti majd a további részleteket.

Arra is jó gondolni, hogy a serdülőkor alatt végig változnak a lányok érzései a menstruációról. Miután a lányod több tapasztalatot szerez a havi vérzéseivel, biztosan lesznek újabb kérdései vagy aggodalmai. Ezért folyamatosan beszélgetnetek kell a tudnivalókról és a kérdéseiről. Olyan dolgokról beszélj, amelyek a legmegfelelőbbek és a leghasznosabbak a lányodnak, figyelembe véve a korát és azt, hogy mennyit képes megérteni belőle.

Légy kezdeményező!

De mi van akkor, ha úgy látod, hogy a lányodat nem érdekli a téma? Lehet, hogy nem szívesen beszél a személyes dolgairól. Vagy az is lehet, hogy csak időre van szüksége, hogy megbarátkozzon a témával, és szavakba tudja önteni a kérdéseit. Még az is megtörténhet, hogy azt mondja, már mindent tud, amit tudnia kell.

Egy felmérésben, melyet hatodikos amerikai lányokkal készítettek, a legtöbbjük azt mondta, hogy fel van készülve az első menstruációra. De amint tovább kérdezgették őket, nyilvánvalóvá vált, hogy hiányos a tudásuk, és hogy máris elfogadtak igazságként számos olyan téves elképzelést, amely társadalmi beidegződéseken és hiedelmeken alapszik. Ezért még ha a lányod azt mondja is, hogy készen áll a menstruációra, akkor is szüksége van arra, hogy beszélgess vele.

Valószínűleg neked kell majd újra meg újra rövid beszélgetéseket kezdeményezned. Az az igazság, hogy ez a szülői felelősségeid közé tartozik. Akár elismeri ezt most a lányod, akár nem, szüksége van a segítségedre. Lehet, hogy tanácstalannak és alkalmatlannak érzed magad, de ne add fel. Légy türelmes. Idővel a lányod biztos, hogy megérti majd, mennyire értékesek voltak az erőfeszítéseid.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 11. oldalon]

Az a legjobb, ha még azelőtt felvilágosítod a lányodat, mielőtt először megjön a havi vérzése

[Kiemelt rész a 13. oldalon]

HOGYAN BESZÉLGESS A LÁNYODDAL A MENSTRUÁCIÓRÓL?

❖ Próbáld meg kideríteni, hogy mit tud a témáról. Javítsd ki a téves elképzeléseit. Győződj meg róla, hogy mindkettőtöknek pontos információi vannak.

❖ Oszd meg vele a saját tapasztalatodat. Ha visszagondolsz arra, hogy milyen volt neked az első vérzés, és ezt megosztod a lányoddal, azzal érzelmi támogatást nyújthatsz neki, amire nagy szüksége van.

❖ Ossz meg vele gyakorlatias gondolatokat. A fiatal lányok sokszor tesznek fel ilyen kérdéseket: „Mit csináljak, ha az iskolában jön meg?” „Milyen higiéniai cikkeket használjak?” „Hogy kell használni őket?”

❖ Egyszerű szavakkal magyarázd el a tudnivalókat. Szabd az információt a lányod korához és ahhoz, hogy mennyit képes megérteni belőle.

❖ Nyújts folyamatos segítséget. Már azelőtt kezdj el a lányoddal beszélgetni, mielőtt megjön az első menstruációja, és utána is hozd fel a témát, amikor szükség van rá.

[Kép a 12–13. oldalon]

Légy megértő. Lehet, hogy a lányod nem szívesen beszél a személyes dolgairól