Szivacsok — Egyszerűen nagyszerűek

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

SZERETNÉL egy állat maradványaival fürödni? Nem valami vonzó az ötlet, ugye? Pedig a természetes mosdószivacs valójában egy teremtmény rostos váza.

„Az állatok törzsfáján a szivacsok a legősibb és legalul elhelyezkedő tagok” — jelenti ki a National Geographic News. Emiatt néhányan azt találták ki, hogy az állatok és az ember evolúciós elődje egy ősi szivacs volt. Egy televíziós dokumentumfilmről készült médiaközlemény „az állatvilág Évájának” kiáltotta ki a szivacsot, avagy „az ősünknek, aki utunkra indított minket”.

Milyen ismereteket szerzett a tudomány a szivacsokról? Csak egyszerű teremtmények, vagy nagyszerű tervezésről tanúskodnak?

Se szív, se agy, sebaj!

Bár a szivacs úgy néz ki, mint egy növény, Arisztotelész és idősebb Plinius pontos leírást adott róla, amikor állatként nevezte meg. A szakértők becslései szerint legalább 15 000 faj él a világ tavaiban és óceánjaiban, és megdöbbentően sokféle az alakjuk és a színük. Vannak karcsú ujjakhoz vagy pocakos hordóhoz hasonlók, szőnyegként szétterülők, elegáns legyezőre emlékeztetők, sőt még törékeny kristályvázaszerű szivacsok is, és még sorolhatnánk. Néhányuk kisebb egy rizsszemnél, míg mások nagyobbra nőnek, mint az ember. A tudósok szerint néhány szivacs több száz éves is megvan.

„A szivacsok felépítése, élettani működése és fejlődése megkülönbözteti őket a többi állattól” — írja az Encyclopædia Britannica. Milyen értelemben? Nos, a többi állattól eltérően a szivacsoknak nincsenek belső szerveik. Ha nincs se szívük, se agyuk, se idegrendszerük, akkor hogyan élnek? Parányi specializálódott sejtek végzik el azt a sok feladatot, ami az életfenntartáshoz szükséges. Táplálékot szereznek, tápanyagokat szállítanak, salakanyagokat választanak ki. Aztán vannak vázképző sejtek, és olyanok is, melyek a szivacs falának összetevőit állítják elő. Néhány sejt, ha kell, még a típusát is képes megváltoztatni.

A szivacsok sok vonatkozásban egyedülállóak. Préselj csak át egy élő szivacsot egy szitán, és a sejtek össze fognak csoportosulni, hogy újból összerakják az eredeti állatot. Vagy dörzsölj össze két szivacsot, és a sejtek fokozatosan szét fognak válni, hogy újraépítsék a szétmorzsolódott szivacsokat. „Egyetlen növény vagy állat sem tudja feltámasztani így önmagát” — jegyzi meg a National Geographic News.

A szivacsok a szaporodás terén is hihetetlenül rugalmasak. Néhány szivacs sejtekkel felszerelt „űrhajókat” küld ki, hogy máshol is telepeket hozzon létre. A „telepesek” tetszhalott állapotban utaznak, majd „landolás” után újraélednek, kiszállnak az „űrhajóból”, és nekilátnak a szivacskészítésnek. Más szivacsok ivarosan szaporodnak. Ilyenkor a szivacsok aszerint váltogatják a nemüket, hogy hím vagy nőstény állatra van-e szükség. Néhány szivacs petéket rak. „Minél közelebbről vizsgáljuk meg az élő szervezeteket, annál nagyobb összetettséget fedezünk fel még a legegyszerűbbekben is” — ámuldozik Paul Morris író.

Tengeri „porszívók”

A szivacsok „táplálkozási módszere eltér a többi állatétól” — írja Allen Collins zoológus. A testfalban található pórusok labirintusszerű csatornákba és kamrákba vezetnek, melyek az egész szivacsot behálózzák. Több millió parányi galléros ostoros sejt, vagy choanocyta béleli ennek a labirintusnak a falát. Minden egyes sejtből egy ostorszerű  szál nyúlik ki, amely előre-hátra csapkod. „Mint evezősök egy római gályán, [ezek a sejtek] folyamatosan áramoltatják a vizet, amely elhalad a szivacs többi sejtje mellett, azok pedig felfogják és bekebelezik a benne lévő táplálékdarabkákat” — fejti ki Ben Harder író. A szivacs saját térfogatának tízszeresével egyenlő mennyiségű vizet is át tud szivattyúzni a testén óránként, s közben kiszűri belőle a tápanyagokat, a mérgező vegyszereket és a baktériumok mintegy 90 százalékát. Még szabályozni is tudja  a szivattyúzást, sőt ellenkező irányba is tudja pumpálni a vizet, hogy ellensúlyozza a váltakozó vízáramlatokat, vagy hogy megszabaduljon a belsejében lerakódott üledékanyagoktól. „A szivacsok . . . a tenger leghatékonyabb »porszívói«” — jelenti ki dr. John Hooper.

Mivel a szivacs testében állandóan áramlik a táplálék és a víz, ideális élőhelyet nyújt a rákoknak és más apró állatoknak. Az egyik szivacsban 17 128 lakót számoltak össze. Számos baktérium, alga és gombaféle él szimbiózisban a szivacsokkal. A baktériumok egy vizes szivacs súlyának akár az 50 százalékát is kitehetik.

A tudósok új és ígéretes gyógyszeripari termékeket látnak a szivacsokban és szimbiotikus lakóikban. Néhányuk szerint az új gyógyszerek hatásosak lehetnek majd az AIDS-szel, a rákkal, a maláriával és más betegségekkel szemben. Egy szivacsból kivont anyagra utalva Shirley Pomponi kutató ezt mondja: „A természet sokkal érdekesebb molekulákat produkál, mint bármi, amit számítógépes technológiával hozunk létre.”

Kristályos kreativitás

A puha, rostszerű mosdószivacstól eltérően sok szivacs érdes vagy merev. Ezekben a szivacsokban milliónyi apró kristálydarab, úgynevezett spicula vagy váztű található. A váztűk szépsége és sokfélesége felülmúl minden képzeletet, amikor mikroszkóp alatt vizsgálják őket. Változatos módon kapcsolódnak egymáshoz, izgalmasan komplex alakzatokat vagy védelmet nyújtó páncélzatot hozva létre, sőt még csövet is alkothatnak, melynek hossza van hogy eléri a 3 métert, a vastagsága pedig az 1 centimétert. Az egyik húsevő faj tépőzárként működő halászhálókkal fogja be a zsákmányát.

A mélytengeri vénuszkosárka a váztűivel lélegzetelállítóan szép, komplex üvegrácsozatot sző. Ezek a tökéletesen tiszta szilikátrostok nagyon hasonlítanak az iparilag előállított száloptikai kábelekhez. „Ezek az élő optikai rostok hihetetlenül teherbíróak — fejti ki egy tudós. — Még ha csomót kötnél rájuk, akkor sem pattannának meg, nem úgy, mint a szintetikus kábelek.” A tudósoknak fogalmuk sincs róla, hogy ezek a bonyolult rostok hogyan jönnek létre a tengervízben alacsony hőmérsékleten. „Itt van egy viszonylag egyszerű élő szervezet, mely megold egy rendkívül komplex integrált optikai és anyagtervezési problémát” — mondja Cherry Murray a Bell Laboratóriumoktól.

A véletlen vagy tervezés műve?

Dr. Hooper a szivacsok biológiai csodának számító tulajdonságai láttán ezt mondja: „Az »egyszerű szivacs« tulajdonképpen egy nagyon összetett [állat], amelyet még ma sem ismerünk jól.” Logikus hát a kérdés: Hogyan és miért jött létre ez az összetettség? Pusztán a véletlen műve? Vagy inkább arról van szó, hogy a szivacsok ékesen bizonyítják egy intelligens Tervező létezését?

Bár néhányan nem hajlandók foglalkozni azzal az eshetőséggel, hogy létezhet egy Teremtő, sokan egyetértenek a régen élt zsoltáríró szavaival: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid . . . , élő teremtmények, kicsik és nagyok egyaránt” (Zsoltárok 104:24, 25).

[Ábra/képek a 23. oldalon]

A szivacs szerkezete. A víz pumpálását végző sejtek felnagyítva

[Kép a 24. oldalon]

A szivacs váztűi

[Kép a 24. oldalon]

Vénuszkosárka

[Képek forrásának jelzése a 23. oldalon]

Tengeri csikó: Rudie H Kuiter; a három jobb oldali kis kép: Dr. John Hooper, Queensland Museum

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

Fent: Eye of Science/Photo Researchers, Inc.; lent: Kim Taylor / Warren Photographic