A fotográfia napvilágot lát

AZ ÉBREDJETEK! SVÉDORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A TÖRTÉNET SZERINT GIAMBATTISTA DELLA PORTA (KB. 1535—1615) OLASZ FIZIKUS LÁTOGATÓI DÖBBENTEN NÉZTÉK A SZEMÜK ELŐTT A FALON FEJJEL LEFELÉ MOZGÓ KICSI ALAKOKAT. A PÁNIKBA ESETT NÉZŐK KIMENEKÜLTEK A SZOBÁBÓL. DELLA PORTÁT BOSZORKÁNYSÁG VÁDJÁVAL BÍRÓSÁG ELÉ ÁLLÍTOTTÁK!

HÁT ennyit Della Porta próbálkozásáról. Vendégei cseppet sem szórakoztak jól a „sötétkamra”, latinul camera obscura, bemutatóján. A camera obscura egyszerű elv alapján működik, az eredmény azonban fenomenális lehet. Hogyan működik?

Amikor egy kis lyukon keresztül fény jut egy sötét dobozba vagy szobába, a kinti tárgyak képe megjelenik fejjel lefelé a szemközti falon. Della Porta vendégei tehát semmi különöset nem láttak, csupán színészeket, akik odakint előadtak valamit. A camera obscura a modern fényképezőgép előhírnöke volt. Talán te is egyike vagy annak a több millió embernek, akinek van otthon fényképezőgépe,  vagy ha nincs, az olcsó és népszerű eldobható gépet használja.

A camera obscura már Della Porta napjaiban sem volt egészen új dolog. Arisztotelész (i. e. 384—322) megállapított egy alapelvet, melyre később a fényképezőgép működési elve épült. A X. századi arab tudós, Ibn al-Haiszam is élénk szavakkal ecsetelte ezt az alapelvet, a XV. századi festő, Leonardo da Vinci pedig írt róla a jegyzeteiben. A XVI. században a lencse megjelenésével élesebbé váltak a camera obscurával készített képek, így sok művész ezzel az eszközzel élt, hogy pontosabban vissza tudja adni a térbeliséget és az arányokat. Maradandó képeket azonban még a sok próbálkozás ellenére sem sikerült készíteni egészen a XIX. századig.

A világ első fotográfusa

A francia fizikus, Joseph Nicéphore Nièpce feltehetőleg már 1816-ban próbálkozott fotórögzítéssel. De a mérföldkövet az jelentette, amikor litográfiai kísérletei közben rábukkant egy fényérzékeny anyagra, a júdeai aszfaltra. Valamikor az 1820-as évek közepe táján történt, hogy fogott egy aszfalttal bevont ónlemezt, és behelyezte egy camera obscurába, majd a gépet kitette a birtokára néző ablakba nyolc óra hosszára. Ma még a legtapasztalatlanabb amatőr fényképész sem lenne büszke arra az elmosódott házra, fára és pajtára, amely az így készült képen volt látható. Nièpce-nek azonban volt oka a büszkeségre. Minden bizonnyal ez volt a világ első maradandó fényképe!

Módszerének továbbfejlesztésére Nièpce 1829-ben közös munkába fogott egy dinamikus vállalkozóval, Louis Daguerre-rel. A Nièpce halálát követő években, 1833 után, Daguerre fontos eredményeket ért el. Ezüst-jodiddal vont be rézlemezeket, melyről kiderült, hogy fényérzékenyebb, mint az aszfalt. Puszta véletlenségből rájött, hogy ha exponálás után a lemezt higanygőzzel kezeli, a látens, azaz rejtett kép tisztán kivehetővé válik. Ezzel az exponálási idő hihetetlenül lecsökkent. Amikor később Daguerre arra is rájött, hogy ha sóoldattal átmossa a lemezt, akkor a kép nem fog idővel besötétülni, a fotózás készen állt egy azonnali, mindent elsöprő világsikerre.

Bemutatkozik a világnak

Amikor Daguerre találmányát, a dagerrotípiát 1839-ben bemutatták a nyilvánosságnak, a fogadtatás minden várakozást felülmúlt. Helmut Gernsheim tudós ezt írja róla a The History of Photography című könyvében: „Talán egyetlen más találmány sem ragadta magával annyira az emberek képzeletét, és hódította meg a világot olyan villámgyorsan, mint a dagerrotípia.” A dagerrotípia bemutatójának egyik szemtanúja ezt írta: „Egy órával később minden optikai üzlet ostrom alatt volt, de nem tudott annyi készüléket szerezni, hogy ki lehessen elégíteni a leendő dagerrotípia-készítők hirtelen áradatát. Néhány nappal később Párizs minden terén háromlábú, fekete dobozokat lehetett látni a templomok és paloták előtt. Az összes fizikus és kémikus, a főváros összes tanult embere ezüstözött lemezeket polírozott, sőt még a jómódúbb boltosok is képtelenek voltak megtagadni maguktól azt az örömet, hogy vagyonuk egy részét jód és higanygőz formájában párologtassák el a fejlődés oltárán.” A párizsi sajtó nyomban el is nevezte az új őrületet dagerrotípomániának.

A dagerrotípiák kiváló minősége láttán John Herschel brit tudós ezt írta: „Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy a csodával határosak.” Voltak, akik egyenesen mágikus erőt tulajdonítottak a találmánynak.

De nem mindenki fogadta örömmel az új találmányt. Nápoly királya 1856-ban betiltotta a fotózást, valószínűleg azért, mert  azt a „szemmel veréssel” hozták kapcsolatba. A francia festő, Paul Delaroche egy dagerrotípia láttán felkiáltott: „Mától leáldozott a festészetnek!” A találmány azoknak a festőknek is jókora aggodalmat okozott, akik féltették a megélhetésüket. Egy kommentátor szavakba foglalta néhányuk félelmeit, amikor ezt mondta: „A fotográfia kőkemény, optikai valósága kiszoríthatja a szépség egyéni értelmezését.” Még azért is kritizálták a fényképeket, hogy könyörtelen realizmusukkal lerombolják a szépségről és fiatalságról dédelgetett illúziókat.

Daguerre kontra Talbot

Egy angol fizikus, William Henry Fox Talbot úgy tudta, hogy ő találta fel a fotográfiát, ezért megdöbbentette Daguerre találmányának a híre. Talbot ezüst-kloriddal bevont papírt tett a camera obscurába. Amikor elkészült a negatív, átkente viasszal, hogy áttetsző legyen, ráhelyezte egy másik papírra, amelyen szintén volt bevonat, és kitette a napra. Így megkapta a kép pozitívját.

Bár Talbot eljárása eleinte sokkal kevésbé volt népszerű, és a kép minősége sem volt olyan jó, mégis abban rejlett nagyobb lehetőség. A negatívot többször is elő lehetett hívni, és a papírképek olcsóbbak voltak, és könnyebb volt velük bánni, mint a törékeny dagerrotípiákkal. A modern fényképészet még mindig Talbot eljárásán alapszik, míg a dagerrotípia továbbfejlesztése a kezdeti népszerűsége ellenére végül is megrekedt.

De nemcsak Nièpce, Daguerre és Talbot pályázott a fotográfia atyja címre. Daguerre 1839-es bejelentését követően az északi Norvégiától kezdve a déli Brazíliáig legalább 24 férfi lépett elő, aki azt állította, hogy ő találta fel a fotográfiát.

A fotográfia gyökeres változásokat hoz

Egy reformer, Jacob August Riis már a kezdet kezdetén ragyogó lehetőséget látott a fotográfiában arra, hogy felhívja a nyilvánosság figyelmét a szegénységre és a szenvedésre. 1880-tól kezdődően New York nyomornegyedeiben készített fényképeket sötétedés után. Vaku gyanánt meggyújtott egy adag magnéziumport egy palacsintasütőben. A módszere nem volt abszolút veszélytelen. Kétszer felgyújtotta a házat, amelyben éppen dolgozott, egyszer pedig a saját ruhája kapott lángra. Azt mondják, részben az ő képeinek köszönhetően vitt véghez számos társadalmi reformot Theodore Roosevelt elnök, amikor elfoglalta posztját a Fehér Házban. William Henry Jackson tájképfotóinak meggyőző ereje pedig 1872-ben arra indította az USA Kongresszusát, hogy létrehozza a világ első nemzeti parkját, a Yellowstone-t.

Ma már mindenki fotózhat

Az 1880-as évek végén sok fotózni vágyót még mindig korlátoztak az árak és a fényképezés bonyolult technikája. Ám amikor George Eastman 1888-ban feltalálta a hordozható, könnyen kezelhető Kodak boxgépet, melybe rugalmas tekercsfilmet tett, korlátlan lehetőségeket nyitott meg az amatőr fotózás előtt.

Amikor a fogyasztó elfényképezte a tekercset, a géppel együtt elküldte a gyárba, ahol a filmet előhívták, a fényképezőgépbe új filmet tettek, majd az előhívott képeket a géppel együtt visszaküldték neki, s mindezt elfogadható áron. Az tehát, hogy „Ön csak kattintson, a többit megoldjuk!”, egyáltalán nem csak egy reklámszöveg volt.

Ezennel megszületett a fotográfia a tömegek számára, és az a több milliárd kép, ami ma évente készül, bizonyítja, hogy soha nem hűlt ki a lelkesedés iránta. A fotózás népszerűségét tovább növeli, hogy most már digitális fényképezőgépek is vannak, amelyek megapixelben értelmezik a képeket. Ezek egy parányi memóriakártyán akár több száz fotót is tárolhatnak, melyeket még egy otthoni számítógépen és nyomtatón is nagyon jó minőségben ki lehet nyomtatni. Szó se róla, a fotográfia bámulatos fejlődésen ment keresztül.

[Kép a 20. oldalon]

Párizsi panorámakép dagerrotípián kb. 1845-ből

[Kép a 20. oldalon]

Valószínűleg a világ első fényképe kb. 1826-ból, reprodukció

[Kép a 20. oldalon]

Rajz a camera obscuráról, melyet sok művész használt a munkájában

[Kép a 21. oldalon]

Nièpce

 [Képek a 23. oldalon]

1844-es dagerrotípia Louis Daguerre-ről, és a fényképezőgépe

[Képek a 23. oldalon]

William Talbot stúdiója kb. 1845-ben, és a fényképezőgépei

[Képek a 23. oldalon]

Fotó George Eastmanről kezében a Kodak 2-es fényképezőgépével 1890-ből, és a Kodak 1-es filmorsós fényképezőgépe

[Kép a 23. oldalon]

Egy tájkép a későbbi Yellowstone Nemzeti Parkról, W. H. Jackson fotója 1871-ből

[Kép a 23. oldalon]

A modern, digitális fényképezőgépek megapixelekben örökítik meg a képeket

[Képek forrásának jelzése a 20. oldalon]

Panorámakép Párizsról: Photo by Bernard Hoffman/Time Life Pictures/Getty Images; Nièpce fényképe: Photo by Joseph Niepce/Getty Images; camera obscura: Culver Pictures

[Képek forrásának jelzése a 22. oldalon]

23. oldal: Talbot stúdiója: Photo by William Henry Fox Talbot & Nicholaas Henneman/Getty Images; Talbot fényképezőgépe: Photo by Spencer Arnold/Getty Images; Kodak fotó, Kodak gép és Daguerre gép: Courtesy George Eastman House; Yellowstone: Library of Congress, Prints & Photographs Division, LC-USZ62-​52482