EGYESEK éjszakai ingázóknak hívják őket. Pedig ezek a gyerekek nem éjszakai műszakra mennek dolgozni. Azért indulnak útnak naplementekor, mert amikor kietlen falujukra leszáll az esti sötétség, az otthonuk veszélyessé válik.

Közel két évtizede már, hogy gerillacsapatok törnek rá vidéki településekre és rabolják el a gyerekeket. Minden évben több száz fiút és lányt lopnak el otthonról, és eltűnnek velük a dzsungel mélyén. Főleg éjszaka hurcolják el a gyerekeket, és fiatal katona-, hordár- vagy szexrabszolga-utánpótlásként bocsátják őket a felkelők rendelkezésére. Ha a rabul ejtett gyerekek nem hajlandók együttműködni a fogva tartóikkal, akkor előfordulhat, hogy levágják az orrukat vagy az ajkukat. Akit szökésen kapnak, az leírhatatlanul borzalmas halállal néz szembe.

Vannak más fiatal áldozatai is a terrorizmusnak. A Sierra Leonéban élő megcsonkított tizenévesek még csak tipegő korúak voltak, amikor a machetéjükkel vagdalkozó férfiak levágták a kezüket és a lábukat. Afganisztánban pillangó alakú aknákkal játszadoznak fiúk és lányok, és amikor ezek a színes „játékok” felrobbannak, elveszítik az ujjaikat vagy a szemüket.

Néhány fiatal sorsát másképpen pecsételi meg a terrorizmus. Például 1995-ben 168 ember halt meg egy terrortámadásban Oklahoma Cityben (USA). A 19 gyermekáldozat között voltak pelenkás korúak is. Olyan hirtelenséggel oltotta ki a bomba azokat az apró életeket, ahogyan egy erős széllökés a pislákoló gyertyalángot. A terrorakció elragadta tőlük a jogukat, hogy gyerekekké nőjenek fel, játszhassanak, nevetgélhessenek, és hogy az édesanyjuk és az édesapjuk a karjába zárja őket.

Ezek az esetek a közelmúltban történtek, ám a terrorizmussal járó erőszak már évszázadok óta sújtja az emberiséget, amint látni fogjuk.