Amikor a hal csalétek

AZ ÉBREDJETEK! FIDZSI-SZIGETEKI ÍRÓJÁTÓL

Enni vagy nem enni — ez volt Arebonto dilemmája. Tudta, hogy kockázattal jár, de éhes volt. Ráadásul a szabadban grillezett halnak pompás illata volt. Az étvágya győzött. Hirtelen azonban hányingere lett, fájni kezdett a hasa, majd hányás és hasmenés következett, és azt kívánta, bárcsak ne evett volna a halból.

AREBONTÓT kórházba vitték a barátai a kicsiny csendes-óceáni szigeten. Félig öntudatlan állapotba került, kiszáradt, mellkasi fájdalmai voltak, vészesen lecsökkent a vérnyomása és a pulzusa. Néhány napon keresztül még fejfájása is volt, szédült, kimerültséget érzett, zsibbadt a lába, fájdalmak gyötörték vizeléskor, és furcsa módon fordított lett az érzékelőképessége, a hideget melegnek, a meleget hidegnek érezte. Nyolc nap múlva stabilizálódott a pulzusa, de a zsibbadás és a kimerültség még hetekig eltartott.

Arebonto veszedelmes mérgezésnek esett áldozatul, mivel az egyébként ehető trópusi hal megfertőződött egy természetben előforduló méreggel. A betegség neve ciguatera halmérgezés (CFP), és az Indiai-, a Csendes-óceán és a Karib-tenger trópusi és szubtrópusi területein fordul elő. Itt a helyileg kifogott hal jelenti az egyik legfőbb élelemforrást.

A CFP nem új betegség, hiszen ez volt az európai tengerészek és felfedezők réme. Hasonlóképpen szenved még napjainkban is számtalan vakációzó a gyötrő hatásaitól. Érthető tehát, hogy a betegség sok szigetországban szükségessé tette, hogy korlátozzák a halászatot és a turizmust. Az élő és fagyasztott korallszirti halak nemzetközi kereskedelme miatt a CFP földrajzi határai is tágabbak lettek. Már nemcsak a trópusokon üti fel a fejét, hanem olyan helyeken is, ahol nem könnyű felismerni ezt a betegséget. *

Mitől lesz mérgező egy trópusi hal? Fel lehet ismerni a mérgező halat? Nézzük meg, mit tártak fel a több évtizedes kutatások.

A tettes azonosítása

Általában a dinoflagellátának nevezett mikroorganizmust tekintik a CFP-t okozó mérgek forrásának. * A mikroba elpusztult korallokon él, és algákhoz ragasztja magát. Az apróbb halak pedig  algákon legelnek, és megeszik a dinoflagelláták termelte mérget, a ciguatoxint. Ezeket az apróbb halakat viszont a nagyobb halak nyelik le, és őket ismét más halak fogyasztanak el. Így koncentrálódnak a mérgek egyre feljebb a tápláléklánc tetejére. Úgy tűnik azonban, hogy a halaknak nem árt meg ez a méreg.

Az ismert biológiai anyagok közül a legtöbb halált okozó mérgek egyike a ciguatoxin. Szerencsére „csak néhány halfaj keveredik a CFP bűntettébe” — mondja egy ausztrál állami újság. A ciguatoxinok nem változtatják meg a halak külsejét, szagát, ízét, és nem pusztíthatók el főzéssel, szárítással, sózással, füstöléssel vagy pácolással. Arebonto figyelmét semmi nem hívta fel a rejtett veszélyre egészen addig, míg a hal elfogyasztása után súlyos gyomor- és bélrendszeri, szív- és érrendszeri, valamint idegrendszeri tünetei nem lettek.

Diagnózis és kezelés

Eddig még emberekben nem sikerült kimutatni laboratóriumi vizsgálatokkal a CFP-t. A diagnózist a sokféle tünet megjelenésére alapozzák. A tünetek a hal fogyasztása után rendszerint néhány órán belül jelentkeznek, és a maradék halból vett mintából lehet kimutatni a mérget. (Lásd a bekeretezett részt a szemközti oldalon.) Ha arra gyanakszol, hogy CFP-d van, jól tennéd, ha orvoshoz mennél. Bár még nem ismerik az ellenszerét, a gyógykezelés enyhítő hatású lehet, rendszerint néhány napon belül alábbhagynak a tünetek. A CFP ledönthet a lábadról, de a mielőbbi gyógykezeléssel talán nem válnak krónikussá a tünetek.

A tünetek súlyossága esetenként változó, mivel sok körülmény játszik közre. Például, hogy mennyire volt mérgezett a hal, mennyi halat evett valaki, mely részeit ette meg a halnak, mennyi ciguatoxin volt már eredetileg is a betegben, és a hal származási helye is számít, mivel helyenként kissé eltérőnek tűnnek a mérgek. A mérgezés nemhogy védettséget fejlesztene ki az emberi szervezetben ezekkel a mérgekkel szemben, hanem még inkább érzékenyebbé teszi áldozatát, és az újbóli mérgezések mindig rosszabbak az előzőnél! Az alkoholfogyasztás még tovább ront a helyzeten. A betegnek a mérgezés után három-hat hónapig tartózkodnia kell a halfogyasztástól, nehogy visszaessen — tájékoztat erről az egyre több helyen előforduló betegségről egy kiadvány.

A súlyosabb esetek hetekig, hónapokig, sőt olykor akár évekig is eltarthatnak, és hasonló tünetekkel járnak, mint a krónikusfáradtság-szindróma. Ritkább esetben okoz halált a fellépő sokkhatás, a szív- vagy légzési elégtelenség és a kiszáradás. Ezek az esetek rendszerint összefüggésbe hozhatók azzal, hogy a hal leginkább mérgezett részeit fogyasztották el, például a fejét vagy a belső szerveit.

Rejtély a javából

Tulajdonképpen a korallszirtek között élő halak mindegyike és a ragadozóik is lehetséges ciguatoxinforrások. És itt találjuk szembe magunkat a rejtéllyel. Ugyanaz a halfajta az egyik zátonyon kifogva rendkívül mérgező lehet, míg egy másik helyen, nem is olyan messze az előző helytől, biztonsággal fogyasztható. Egy halfaj a világ egyik részén  gyakorta mérgező, a világ másik részén ehető. Mivel a dinoflagelláták méregkibocsátása nem nyomon követhető, ezért kiszámíthatatlan, hogy melyik hal mérgező.

Csak rontja a helyzetet, hogy a mérgező halak kiszűrésének olcsó és megbízható vizsgálata még napjainkban nem létezik. A legtöbb, amit az egészségügyi szervek jelenleg tehetnek, hogy tájékoztatják az embereket, milyen halat ne egyenek meg, és hol foghatók ki ezek a halak. A tájékoztatást a CFP-t bejelentő esetekre alapozzák. A leginkább gyanús halfajok közé tartoznak a nyilascsukák, a fűrészesfogú sügérek, a makrahalak, a huszárhalak, a rózsás álsügérek, a csattogóhalak és a murénák. Általában a nagyobb, öregebb halak a veszélyesebbek. Egyes helyeken tilos eladni azt a halat, amiről nem tudni biztosan, hogy ehető-e. Rendszerint biztonsággal fogyaszthatóak a korallszirtek között élő, halakra nem vadászó mélytengeri halak, valamint a nem meleg, nem trópusi övezetek vizeiből kifogott halak.

A CFP-s esetek száma előreláthatólag emelkedni fog. Részben azért, mert az elhalt korallok kedvező táptalajt nyújtanak a mérgező dinoflagelláták elszaporodásának, a jelentések pedig arra mutatnak, hogy egyre növekvő számban betegszenek meg vagy halnak el a korallzátonyok.

Ha megteszed az alapvető óvintézkedéseket, akkor a CFP kiszámíthatatlan jellege ellenére is a minimálisra csökkentheted a mérgezés kockázatát. (Lásd a fenti bekeretezett részt.) Arebonto majdnem belehalt, mert nem tette meg ezeket az óvintézkedéseket. Megette egy helyben kifogott álsügér fejét és a húsát, pedig erről a halról köztudott, hogy nagy valószínűséggel mérgező. Korábban már minden baj nélkül evett ilyen halat, de sok szigetlakóhoz hasonlóan túlzottan magabiztossá vált.

Vajon azt jelenti mindez, hogy kerülnöd kell a halételeket, amikor talán a trópusokon vakációzol? A legkevésbé sem. Viszont jól teszed, ha megszívleled a figyelmeztetést, és körültekintően választasz halat fogyasztásra.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

Leggyakoribb tünetek

▪ Hasmenés, hányinger, hányás, hasgörcsök

▪ Hidegrázás, verejtékezés, szédülés, fejfájás, viszketés

▪ Zsibbadás vagy bizsergés a száj körül, a kézen vagy a lábon

▪ A hőérzékelés zavara — a hideg meleg, a meleg hideg

▪ Izomfájdalom, ízületi fájdalom, fájdalmas vizelés

▪ Alacsony pulzus, alacsony vérnyomás, kimerültség

[Kiemelt rész/kép a 21. oldalon]

Ne kockáztass!

▪ Kérj információt a helyi halászati felügyelőségtől vagy halszakértőktől, hogy milyen halak fogyasztását kell kerülnöd, és hogy mely területeken fognak ki mérgező halakat.

▪ Ne egyél olyan területről származó halat, ahonnan mostanában ciguateramérgezést jelentettek.

▪ Ne egyél nagyobb, öregebb korallszirti halat.

▪ Ne edd meg a hal fejét, máját vagy más belső szervét.

▪ Ha kifogsz egy korallszirti halat, azon nyomban alaposan belezd ki.

[Képek a 20–21. oldalon]

Gyanús halak

(NEVÜK HELYENKÉNT VÁLTOZHAT)

Csattogóhal

Fűrészesfogú sügér

Nyilascsuka

Rózsás álsügér

Makrahal

Muréna

[Kép a 20. oldalon]

Dinoflagelláta, a mérgek forrása

[Képek forrásának jelzése a 20. oldalon]

A muréna kivételével minden hal: Illustrated by Diane Rome Peebles - Provided by the Florida Fish and Wildlife Conservation Commission, Division of Marine Fisheries Management; muréna: Photo by John E. Randall; dinoflagelláta: Image by D. Patterson and R. Andersen, provided courtesy of micro*scope (http://microscope.mbl.edu)

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

Halat ábrázoló háttér: Illustrated by Diane Rome Peebles - Provided by the Florida Fish and Wildlife Conservation Commission, Division of Marine Fisheries Management