Kiállja a házasság a viharos időket?

„Amit . . . Isten közös igába fogott, senki ember szét ne válassza” (MÁTÉ 19:6)

AZ EGYKOR oly stabilnak tűnő alapok meginogtak, és a házak összedőltek. Amikor a közelmúltban óriási erejű viharok sújtottak földünk sok részén, számtalan épületnek a minőségét és állóképességét tették a végsőkig próbára.

Egy másfajta természetű vihar viszont az ősrégi intézmény, a házasság alapját és felépítményét rázza dühöngve széjjel. „A házasságot elmozdították az ember személyes és társadalmi életének kulcspozíciójából” — állapítja meg a családok történetét kutató Stephanie Coontz.

Te is látod ennek az irányzatnak a hatásait? Te is úgy érzed, hogy a házasság elveszíti tiszteletre méltó helyét a társadalomban? Ha igen, szerinted miért megy végbe ez a folyamat? És milyen reménye lehet az embernek, hogy biztos és boldog házassága legyen, és fenn is maradjon? De mi is veszélyezteti a házasságot?

Támadás a házasság ellen

A házasság elleni támadás nem új keletű, az emberi történelem kezdetétől jelen van. Az ősszüleinkben kifejlődött tulajdonságok és viselkedés vezetett a házasság ma tapasztalható válságához. Ádám és Éva akkor követték el a bűnt, amikor engedtek heves önző vágyaiknak: ezzel „jött be a világba a bűn” (Róma 5:12). A Biblia történelmi feljegyzése kimondja, hogy nem sokkal ezután már az ember „szíve gondolatának minden hajlama szüntelen csak rossz” volt (1Mózes 6:5).

Azóta nem sok minden változott. A házasságot sújtó, bomlasztó hatású hajlamok közé tartozik az önző kielégülés gátlástalan hajszolása. A házasság önmagában véve idejétmúlt intézménynek tűnhet, mely már nem életképes az új erkölcs bűvöletében élő modern világunkban. A házasság felbontását szabályozó törvények mérséklése pedig eltüntette a válásra hajdanán rásütött legtöbb bélyeget.

Türelmetlen egyének, akik gyors eredményeket és azonnali kielégülést akarnak, nemigen vagy egyáltalán nem gondolnak a válással járó következményekre. A szabadság és a függetlenség vonzó ígéreteinek csábításában azt hiszik, hogy a válás vezeti el őket a boldogsághoz.

Mások terapeutához, házassági tanácsadóhoz fordulnak vagy ilyen szakemberek könyveihez, amikor a kapcsolatukat nyomasztó problémák kezdik ki. Sajnos némely modern házassági „szakértő” inkább a válás előnyben részesítésében bizonyul szakértőnek, mintsem a házasság megmentésében. A The Case for Marriage (A házasság védelmében) című könyvben ez a kijelentés olvasható: „Talán ez az első alkalom az emberiség történelmében, amikor a házasság mint eszménykép állandósult és meglepően sikeres támadásnak van kitéve. A támadás olykor közvetlen, elméleti szintű, és olyan »szakemberektől« származik, akik abban hisznek, hogy egy életre szóló hűségeskü valószerűtlen és embertelen.”

 Változtak a nézetek

A házasság természetéről és céljáról vallott nézetek is megváltoztak. Valószínűleg te is megfigyelted, hogy a lojális, támaszt nyújtó házastársakról áthelyeződött a hangsúly olyan házasfelekre, akik elsősorban saját egyéni megvalósulásukra számítanak, gyakran házastársuk rovására. Ehhez az énközpontú házassági felfogáshoz vezető időszak „az 1960-as években kezdődött, és az 1970-es években gyorsult fel” — állítja a Journal of Marriage and Family folyóirat. Elhalványultak a házasságkötés hagyományos kiváltó okai, például a szeretet, bensőséges együttlét, hűség, gyerekek és a kölcsönös kielégülés utáni vágy.

A közelmúlt számos egyéb fejleménye is sok országban siettette a házasság átformálódását. Először is, számtalan helyen megváltozott a férfinak mint kenyérkeresőnek, és a nőnek mint otthonteremtőnek a hagyományos szerepe. A nők munkába állásával jelentős mértékben megnőtt azoknak a háztartásoknak a száma, ahol mindkét fél a saját karrierjén dolgozik. Másodszor, a házasságon kívüli gyermekszülés is egyre elfogadottabb, és ezzel nőttön-nő az egyszülős családok száma. Harmadszor, házasság helyett mind többen inkább együtt élnek. (Lásd a „ Még annyira sem stabilak, mint a házasság” című bekeretezett részt.) Negyedszer, az egyneműek kapcsolatát és a kapcsolatuk törvényesítését szorgalmazó mozgalmakat széles körben helyeslik. A te házasságról alkotott nézeteidet is befolyásolták ezek a modern irányzatok?

Megugrott a válások száma

Nézzük meg, hogy egyes országokban a válás népszerűsége hogyan bomlasztja tovább a házasságot. Az Egyesült Államokban egy nemrégiben közölt felmérés szerint „1970—1996-ig megnégyszereződött az elvált házaspárok száma”. A válás pusztító viharának szele nagyjából minden 5-dik felnőtt embert elért. Kik a legsebezhetőbbek arra, hogy a házasságuk kudarcba fulladjon? A statisztikák  szerint a válások közel 60 százalékára a házasság első tíz évében kerül sor.

Máshol is szaporodik a válások száma. Angliában és Walesben 2004-ben például már elérte a 153 490-et. Az ausztrálok arra számíthatnak, hogy a házasságkötések 40 százaléka fog válással végződni. A Koreai Köztársaságban 2003-ban az előző évhez képest 21 800-zal több házaspár vált el. Ezzel a két év alatt összesen 167 100-ra nőtt a válások száma. Japán már megközelíti az európai válási arányszámot, hiszen immár minden negyedik házasságnak válás a vége. „Annak idején kizárólag a legeslegrosszabb házasságok végződtek válásban — jegyezte meg a Japán Vöröskereszt Egyetem családkutató szakértője. — Ma már egyszerűen csak életforma kérdése az egész.”

Sok országban a régóta fennálló vallási intézmények és társadalmi hagyományok előmozdították a házasság stabilitását. Mára azonban már képtelenek feltartóztatni a társadalomnak azt a növekvő irányzatát, mely jóváhagyja a válást. Nézzük például a római katolikus egyházat, ahol a házasságot szentnek tekintik. 1983-ban az egyház mérsékelte a házassági kötelékre vonatkozó szabályait, és ezzel megkönnyítette a katolikusoknak, hogy véget vethessenek a házasságuknak. Azóta természetesen megnövekedett a házasságok érvénytelenítése.

Nyilvánvaló, hogy a házasságot összekötő szálak folyamatosan bomlanak széjjel. Csakhogy a bomlasztás  nem minden oka ennyire nyilvánvaló. Az emberi társadalom általános érvényű hanyatlásán kívül ugyanis van egy lényegesebb oka is az egyre szaporodó sikertelen házasságoknak. És ez az ok az emberek nagy része elől rejtve van.

A vihar rejtett oka

A Biblia elmondja nekünk, hogy Sátán, az Ördög, aki az önzés megtestesítője, láthatatlan, de egyre fokozódó, veszedelmes hatást gyakorol a világra. Miért tesz így? Mert le lett taszítva az égből a föld közelségébe, és rettentően haragszik. Ami őt illeti, elszánta magát arra, hogy a lehető legtöbb ’jajt’ és bajt okozza. A házasság isteni intézménye pedig Sátán nagyfokú haragjának csak egyik céltáblája (Jelenések 12:9, 12).

Jézus a Sátán kiűzetése utáni időszakra célozva ezt mondta: „a törvénytelenség növekedése miatt a legtöbb emberből kihűl majd a szeretet” (Máté 24:12). Hasonló gondolatot fogalmazott meg Pál apostol is: „az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, illojálisak, természetes [azaz családi] vonzalom nélküliek, olyanok, akik nem készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem szeretők, árulók, keményfejűek, büszkeségtől felfuvalkodottak, inkább gyönyörszeretők, semmint Istent szeretők” (2Timóteusz 3:2–4). Ezek a visszataszító jellemvonások bizonyos mértékig mindig is léteztek, de miként azt a legtöbb ember minden további nélkül elismeri, manapság még markánsabbá váltak.

Tekintettel a házasság intézményét döngető viharra, vajon mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat, és igazán boldog, tartós házasságnak örvendhessünk? A következő cikkben ezt a kérdést vizsgáljuk meg.

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„Egy olyan világban, ahol megszokottak az eldobható tárgyak, az emberek nagy valószínűséggel a kapcsolataikat is így tekintik” (SANDRA DAVIS, CSALÁDJOGI SZAKÉRTŐ)

[Kiemelt rész/kép a 4. oldalon]

 „Még annyira sem stabilak, mint a házasság”

Sokan élnek együtt házassági elkötelezettség nélkül. Ezek a kapcsolatok azonban „még annyira sem stabilak, mint a házasság” — jegyzi meg az Egyesült Államok Járványügyi Központjának egyik jelentése. Vannak párok, akik azért élnek együtt, hogy még a házasságkötésük előtt felmérjék az összeférhetőségüket. És vajon így ki lehet küszöbölni a rossz párosítást, és javítani lehet majd, ha házasságra kerül a sor? A Journal of Marriage and Family folyóirat szerint a bizonyítékok mást mutatnak. „Az, hogy a házasfelek kevesebb megelégedést találnak a házasságukban . . . több a problémájuk . . . és nagyobb a kockázata a házasságuk felbomlásának, összefüggésbe hozható a házasság előtti együttélésükkel” — mondja a folyóirat.

[Kiemelt rész/kép az 5. oldalon]

A magas életkor hatása a házasságra

Az emberek ma magasabb életkort élnek meg. De még ez az egyébként pozitív fejlemény is fokozza a stresszt a házasságban. Manapság a válás vet véget sok olyan házasságnak, melynek a múltban a házasfél halála vetett volna véget. Figyeld meg, milyen furcsa házassági tünet sújtja a régóta házasságban élő japán nőket. A The Washington Post szerint a szakértők „nyugdíjas férj szindrómának” nevezik a jelenséget. Egy 40 éve házasságban élő feleség így emlékszik vissza, mit gondolt akkor, amikor a férje nyugdíjas lett: „Most fogok elválni tőle. Éppen elég volt állandóan kiszolgálni őt, amikor hazajött a munkából. De azt, hogy ezek után állandóan itthon legyen, az már több a soknál.”