Galileai csónak — Értékes kincs a bibliai időkből

AZ ÉBREDJETEK! IZRAELI ÍRÓJÁTÓL

JÉZUS szolgálatának sok izgalmas epizódja játszódott a Galileai-tengeren. Isten Fia itt járt a vízen, itt csillapította le a haragos hullámokat, ezen a tengerparton táplált csoda útján ezreket és gyógyította meg a betegeket.

Az ókori Kapernaum közelében meglepő felfedezésre került sor a tengerfenéken 1986-ban. Egy olyan csónakot találtak, mely Jézus szolgálatának idején hajózott ezen a tengeren. Hogyan találtak rá? És mit tudhatunk meg a csónakról?

A szárazság miatt találtak rá

Az amúgy is átlagon aluli csapadékos évek után az 1985-ös év tikkasztó nyara megtette áldatlan hatását a Galileai-tengerre, ráadásul ennek az édesvizű tónak a vizét is a termés öntözésére szivattyúzták ki. Olyan nagymértékű volt a vízszint csökkenése, hogy hatalmas területeken már az iszapos lapály volt látható. A közeli kibucból egy testvérpárnak mindez ragyogó alkalmat kínált arra, hogy rejtett kincsek után kutasson. Amint a két férfi az iszapos területet járta, bronzérméket és régi szögeket talált. És egyszer csak megpillantottak egy ovális körvonalat az iszapban: annak a helyét jelezte, ahol egy ókori csónak feküdt beágyazódva az iszapba. Csakugyan kincset találtak!

A régészek sosem gondolták volna, hogy egy 2000 éves csónakra lelnek a Galileai-tengerben. Feltételezéseik szerint a mikroorganizmusok már régen elpusztítottak bárminemű faanyagot. A szakértők azonban a radiokarbon-kormeghatározás és a helyszínen talált érmék alapján a csónak korát az i. e. I. vagy az i. sz. I. századra teszik. Hihetetlen, hogy mennyire épen megmaradt a csónaktest! Hogyan történhetett?

Úgy tűnik, hogy a csónak az elsüllyedés óta érintetlenül megmaradt a helyén, így ágyazódhatott az egész alsó része finom iszapba. Idővel az iszap megszilárdult, és mintegy 20 évszázadon át épen megőrizte a történelem egy darabkáját!

Amikor a csónak felfedezésének híre ment, a „Jézus hajója” becenevet kapta. Természetesen senki nem gondolta komolyan, hogy éppen ezt a csónakot használta volna Jézus vagy a tanítványai. A kora azonban és a hasonlósága az evangéliumi beszámolók csónakjaihoz mégis érdeklődést váltott ki történészekből és bibliatudósokból egyaránt.

A galileai csónak 8,2 méter hosszú és 2,3 méter széles. Építője a héjszerkezetes építési módszert alkalmazta, amikor először a hajó héját (palánkozatát) készítik el. Ez azt jelenti, hogy nem a hajó gerendavázának az összeállításával kezdte az építést, hanem a palánkokat közvetlenül a hajó gerincéhez erősítette, megépítve a hajó oldalait, és kialakítva ezzel a hajó héját. Ez volt a mindennapos hajóépítési módszer a Földközi-tengeren. A galileai csónakot ellenben valószínűleg alkalmassá tették arra, hogy itt egy tavon használják.

Eredetileg a csónaknak feltehetően egyetlen keresztvitorlája volt. Négy evezője arra utal, hogy minimum ötfős legénységet igényelt: négy evezőst és egy kormányost. De kétszer ennyi, sőt több embert is képes volt szállítani. Könnyen el tudunk képzelni egy hasonló méretű csónakot, amikor arról olvasunk, hogy a hét tanítvány kiment a tengerre halászni, és látták Jézust a feltámadása után (János 21:2–8).

A galileai csónak végén kétségtelenül volt egy bedeszkázott rész, ott tartották a nagy halászhálókat. A deszkák alatt az elfáradt halászok kipihenhették magukat. Jézus talán ezt a lehetőséget használta ki, amikor egy szélvihar idején „a csónak hátsó részében volt, és egy párnán aludt”  (Márk 4:38). A „párna” állítólag homokzsák lehetett, amit nehezékként tartottak a bedeszkázott rész alatt. *

Halászok a Galileai-tengeren

Képzeld el, hogy egy ilyen első századi csónak utasa vagy. Mit látsz a Galileai-tengeren? Halászokat a kicsiny csónakjukban, vagy a sekély vízben gázolva, amint éppen a hálóikat vetik be. Játszi könnyedséggel dobják fél kézzel a vízbe ezeket a nehezékekkel aggatott, kör alakú, 6-8 méter átmérőjű hálókat. A hálók egyenletesen elterülnek a vízen, majd elsüllyednek, csapdába ejtve a halakat. Az egyik halász a partra húzza a fogást, de lehet, hogy lemerül, és úgy segíti a felszínre a hálót és a tartalmát. Simonról és Andrásról is írja a Biblia, hogy „kivetették” hálóikat. Talán ők is hasonló mozdulattal tették (Márk 1:16).

Lehet, hogy észreveszel egy másik csapat halászt is, ők élénk beszélgetés közepette készítenek elő egy vonóhálót. Ez a háló 300 méter hosszú is lehet, függőlegesen felállítva 8 méter széles a közepén, és mindkét végéhez vonókötél van erősítve. Először kiválasztják a helyszínt, majd a halászok fele kimegy a partra az egyik vonókötéllel. Miközben a csónak egyenes irányt tartva kimegy a tengerre, teljes hosszában kiteríti a hálót. Ezután a csónak visszafordul, és fokozatosan összehúzza a hálót úgy, hogy félkört alkosson a parttal szemben. Most a halászok másik fele elhagyja a csónakot a második vonókötéllel. A két csoport közeledik egymáshoz, és közben húzzák összébb a hálót, benne a fogással (Máté 13:47, 48).

Távolabb felfedezel egy magányos halászt, ő horgot és kötelet használ. Jézus egyszer azt mondta Péternek, hogy vessen horgot a vízbe, éppen ennek a tónak a vizébe. El tudjuk képzelni, mennyire megdöbbent Péter, amikor kifogott egy halat, és egy ezüstpénzt talált a szájában — pontosan annyit, amennyit templomi adóként kellett fizetniük (Máté 17:27).

Szürkületkor csend borul a tóra. A békés nyugalmat egyszer csak megtöri az a dübörgés, amit a halászok a lábukkal dobogva keltenek a csónak alján, és az evezőikkel erőseket csobbantva igyekeznek a lehető legnagyobb zajt csapni. Miért? Mert előzőleg már háromrétű húzóhálókat raktak a vízbe, és úgy helyezték el őket, hogy a halak megijedve a zajtól egyenesen a hálókban kössenek ki. Ez a függőleges háló láthatatlan a sötétben, és a tervezése miatt a halak könnyedén belegabalyodnak. Az este folyamán többször is leengedik ezeket a hálókat. Reggel kimossák őket és felakasztják száradni. Talán eltöprengsz azon, hogy annál a csoda útján történő halfogásnál, melyet a Lukács 5:1–7-ben olvasunk, vajon ilyen húzóhálót használhattak-e?

Restaurálás

Most térjünk vissza napjainkhoz. Mi történt a megtalált csónakkal? Bár érintetlen maradt, a szerkezete aligha volt szilárdabb, mint egy átázott kartondobozé. Fel sem merült, hogy csak egyszerűen kiássák az iszapból. Milyen tragikus is lenne, hogy ilyen sok éven át megmaradt épen, és most a helyreállítási folyamat során szétporladna! Számolni kellett azzal a veszéllyel, hogy a víz szintje újra emelkedni fog, ezért védőgátat építettek a feltárás helyszíne köré. A csónak teste alá alagutakat fúrtak az iszapba, hogy a vázat üveggyapottal erősítsék meg. Majd miután az iszapot óvatosan lefejtették róla, a csónak vázszerkezetét befújták kívül-belül egy védőréteggel, poliuretánhabbal.

A következő nagy feladat ennek a törékeny csomagnak az elszállítása volt 300 méterrel távolabbra, ahol a restaurálási munkákat elkezdhették. A poliuretánhab bevonat erős volt rajta, mégis egy váratlan zökkenéstől szétporlasztotta volna a törékeny faanyagot, melyet körülölelt. A csapat egy leleményes ötlet mellett döntött. Lebontották a védőgátat, és visszaengedték a vizet. Így sok évszázad után a csónak — immár modern védőréteggel bevonva — ismét ott lebegett a Galileai-tengeren.

A 14 éven át tartó restaurálási munkák idejére egy betonmedencét építettek a csónak otthonául. A medencét elárasztó szúnyoglárvák megkeserítették mindenki életét, akinek bele kellett lépnie a medence vizébe, hogy dolgozzon a csónakon. A restaurátorcsapat azonban olyan megoldást talált, amely egyszersmind eredeti és időálló. Igénybe  vették egy sereg hal — Szent Péter hala — segítségét, akik megették a lárvákat és megtisztították a vizet.

Nemsokára elérkezett az ideje, hogy a csónak megszáradjon. Még mindig túlságosan törékeny volt ahhoz, hogy természetes módon hagyják megszáradni. Valamivel helyettesíteni kellett a vizet, amellyel a fa át volt itatódva. A csapat ahhoz a technikai eljáráshoz folyamodott, hogy egy szintetikus, vízben oldódó viasszal helyettesítette a vizet. A viaszos fa alakváltozás nélkül tudott megszáradni.

A restaurálási munkák elkészültével egy viszonylag szerény vízi jármű látott napvilágot. 12 fajta fából készült. Miért? Az egyik lehetőség szerint azért, mert akkoriban kevés volt a fa. Egy másik, valószínűbb lehetőség szerint azért, mert a tulajdonosa nem volt vagyonos ember, sokszor megjavítgatta, mielőtt a csónakja végül odaveszett a tengerbe.

A galileai csónaknak talán semmi köze nincs Jézushoz, sokak számára mégis értékes kincs. Annak lehetőségét tárja elénk, hogy visszatekintsünk a sok évszázaddal korábbi időkre, és magunk elé képzeljük, milyen is lehetett az élet a Galileai-tengeren Jézus földi szolgálatának történelmi jelentőségű napjaiban.

[Lábjegyzet]

[Kép a 15. oldalon]

Aprólékos munkával távolítják el az iszapot a csónak belsejéből

[Kép a 15. oldalon]

Poliuretánhab bevonat

[Kép a 15. oldalon]

2000 év után ismét vízen lebeg a csónak

[Kép a 15. oldalon]

Így nézhetett ki az első századi csónak (modell)

[Kép a 15. oldalon]

Kiállításon a galileai csónak — elkészült a restaurálás

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

A modell és a tengeri fotók kivételével minden fotó: Israel Antiquities Authority - The Yigal Allon Center, Ginosar