Olvasóink írják

Az Ébredjetek! új felépítése Tegnap este fejeztem be az Ébredjetek! 2006. januári számának az elolvasását, és nagyon tetszik az új felépítése. Az Ébredjetek! most jobban ösztönöz a tanulmányozására, és az olvasót gondolkodásra készteti. Elejétől végéig Jehova kezét látom benne, hogy szellemileg növekedni tudjunk.

B. N., Kanada

16 éves vagyok. Az új Ébredjetek! összetétele nagy segítségünkre lesz a Biblia tanulmányozásában. Vannak cikkek, melyeknek végén kérdések segítenek az olvasónak elgondolkodnia azon, hogy mit olvasott. Az iskolai feladataimhoz is szívesen használom fel az Ébredjetek!-et. Reménykedek benne, hogy továbbra is elláttok minket ilyen csodálatos és hasznos információkkal.

S. N., Namíbia

A hitem éltet — ALS betegségben szenvedek (2006. január) Amikor elolvastam Jason Stuart tapasztalatát, az én problémáim mind jelentéktelennek tűntek. Rájöttem, hogy Jehova értékeli azt a szolgálatot, melyet a körülményeinkhez mérten végzünk neki. Csodálom Jason feleségét az önfeláldozásáért és Jehova iránti bizalmáért. Ezt a tapasztalatot örökre a szívembe zártam, és segítségemre lesz, hogy a jövőben felmerülő gondjaimmal szembenézhessek.

C. R. S., Peru

Miután elolvastam Jason történetét, sírtam, de nemcsak a meghatottságtól, hogy mennyi mindenen megy keresztül, hanem a büszkeségtől is, hogy ilyen szellemi testvérem van. Megtanultam a cikkből, hogy fontos most felkészíteni magunkat az előttünk álló próbákra, hiszen mindannyiunk életében jöhet „bajokkal teljes idő”, és „előre nem látható események” bármelyikünket érhetik (Prédikátor 9:11).

Á. T., Magyarország

Az édesanyám ALS betegségben halt meg, ezért nagyon meghatott Jason tapasztalata. Példája arra bátorít, hogy továbbra is tegyem meg mindazt a szolgálatban, ami tőlem telik. Imádkozom, hogy Jehova ezután is erősítse meg ezt a testvért és a feleségét.

L. Z. G., Paraguay

Az a tény, hogy Jason egészséges korában komolyan belemerült a személyes tanulmányozásba, és így volt szellemi tartaléka, amelyből szükség idején meríthetett, mélyen elgondolkodtatott. Megerősített abban az elhatározásomban, hogy nagyobb buzgalommal fogom tanulmányozni a Bibliát.

M. J., Japán

Fiatalok kérdezik: Miért okozok fájdalmat magamnak? (2006. január) Fiatal koromban küzdenem kellett a kábítószer és az alkohol ellen. A legnagyobb problémám azonban az önmegsebzés. Állandó küzdelmet jelent, de az ehhez hasonló cikkek erőt adnak, hogy kitartsak. Ki sem tudom fejezni szavakkal, hogy mennyire hálás vagyok értük.

E. C., Egyesült Államok

Az önmegsebzés tizenéves korom óta az életem része volt; jelenleg 56 éves vagyok. Négy évvel ezelőtt felhagytam ezzel a szokással, de amikor megoldhatatlannak tűnnek a gondjaim, akkor újra megtenném. Ez a cikk a szívem legmélyéig hatolt. Segíteni fog a hozzám hasonló embereknek, hogy újra életképesek lehessünk.

név nélkül, Hollandia

 17 éves vagyok, és szeretném megköszönni ezt a cikket. Az önmegsebzés nagy probléma nekem. Nem olyan régen újból megsebesítettem magam, utána elmondtam az édesanyámnak, és kértem, hogy imádkozzunk együtt. Mindezek ellenére is érzem, hogy Jehova gyengéden szeret. Nagy segítség a cikketek, hálás vagyok érte Istennek!

N. M., Cseh Köztársaság

„Ilyen nincs!” Ez futott ki a számon, amikor megláttam a cikket. Egy 18 éves önmegsebző lány vagyok. A fájdalom segít elnyomni az érzéseimet. Elég sokszor kedvem lenne kínozni magam, és nem tudom, hogyan harcoljak ez ellen. Nagy meglepetést okoztatok ezzel a cikkel. Sírva fakadtam, és imában megköszöntem Jehovának. Csak Jehova szervezetében lehet ilyen vigaszra találni!

A. P., Oroszország

14 éves koromban önmegsebzéssel kezdtem enyhíteni az érzelmi kínjaimon. Egyszer még kórházba is kerültem miatta. A naplóvezetés sokat segített, hogy ellenőrzés alatt tartsam magam. Amikor kísértést érzek az önmegsebzésre, felhívok egy jó barátot, aki megért. Különösen az ima nagy segítség. És amikor még arra is értéktelennek érzem magam, hogy imádkozzak, akkor a barátaimmal és a keresztény vénekkel együtt imádkozunk. Nehéz küzdelem, de megtanultam kezelni, és elfogadok minden elérhető segítséget, hogy ne kelljen önmegsebzőnek lennem.

N. W., Németország

A cikk első oldalán, a képen egy lányt lehet látni, aki tépkedi a haját. A cikkben megemlítik Sarát, aki azért tépkedte a haját, hogy ezzel büntetést mérjen magára. A lányom a trichotillomania nevű rendellenességben szenved, melyet a hajtépés jellemez, és amely kényszerbetegséggel van kapcsolatban. Nála a hajtépegetést kényszer váltja ki, és nem az önmegsebzés vágya. A hajtépés nem az önmegsebzéshez vezető lépcsőfok.

M. H., Egyesült Államok

Az „Ébredjetek!” válasza: A XIX. század végén megalkotott trichotillomania kifejezés arra a viselkedési rendellenességre utal, melyet az ellenállhatatlan hajtépegetési kényszer jellemez. Amint azt képünkön igyekeztünk az illendőségnek megfelelően ábrázolni, a hajtépegetést bizonyos személyek az önmegsebzés eszközeként használják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden kényszeres hajtépegető személy a cikkünkben tárgyalt önmegsebzők közé tartozik. Amint azt fenti olvasónk is hangsúlyozza, ez a szokás inkább kényszerbetegséggel kapcsolatos.

Egyes szakértők azt mondják, hogy a trichotillomaniát kiváltó okot mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a betegségben szenvedő egyént a szükségleteinek megfelelően kezelhessék. Ezért akiknek ilyen betegségük van, bölcsen teszik, ha a konkrét esetükre és annak kezelésére szakember véleményét kérik.

Hogyan válaszolnál? (2006. január) Nagy lelkesedéssel fogadtam ezt az új rovatot! Az otthoni taníttatás lehetőségével élve mi tanítjuk az unokáinkat, és ez remek kiegészítése lesz a napi bibliaolvasási programjuknak és az Ébredjetek!-cikkeknek, melyeket az iskolai feladataik részeként olvasnak el. Köszönöm, hogy ennyire törődtök a fiatalokkal.

B. E., Egyesült Államok

Nehéz válaszolni ennek a rovatnak a kérdéseire, de amikor sikerül, igazán nagyon örülök neki! Tegnap az egész estét ezzel az egy oldallal töltöttem, annyira érdekes volt! Ha felnövök, szeretnék én is besegíteni ennek a folyóiratnak a szerkesztésébe, hogy az emberek tanulhassanak Jehováról!

D. H., Egyesült Államok

Nyolcéves vagyok. A családi tanulmányozásunkba ezt az oldalt is belevettük. Nekünk tetszik, hogy kutatni kell hozzá. A „Ki vagyok?” rész azért nehéz tud lenni, de mi szeretjük a nehéz munkát. Máskor is legyen benne ilyen cikk!

C. W., Egyesült Államok