Tv — Az „alattomos nevelő”

A TELEVÍZIÓNAK hatalmas ereje van a tanításra. Megismerkedünk benne olyan országokkal és emberekkel, ahová egyébként soha nem jutnánk el, vagy akikkel soha nem találkoznánk. „Elutazunk” trópusi dzsungelekbe és jégborította sarkvidékekre, hegycsúcsokra és az óceánok mélyére. Belekukkantunk az atomok és a csillagok titokzatos világába. A föld másik végéről az ott zajló eseményekkel egy időben kapjuk a híreket. Értesülünk politikáról, történelemről, kultúráról és a legfrissebb történésekről. A televízió megörökíti az emberi életek tragikus és boldog pillanatait. Szórakoztat, oktat, sőt még meg is ihlet.

De a programok nagy része se nem épületes, se nem tanul belőle az ember. A legtüzesebb kritika alighanem azoktól jön, akik a tévében látható rengeteg nyílt erőszak és szexjelenet ellen tiltakoznak. Például egy amerikai vizsgálat szerint a programoknak majdnem a kétharmada tartalmaz erőszakos jelenetet, óránként átlagosan hatot. Mire egy gyerek felnő, több ezer, filmre vitt erőszakot és gyilkosságot lát. Szexjelenetekben is bővelkednek a filmek. A tévéprogramok kétharmadában beszélnek a szexről, és 35 százalékuk tartalmaz szexuális cselekedeteket. A tévében általában kockázatmentesnek  tüntetik fel a szexet, amely spontán jön, és olyan emberek érintkeznek, akik nem házastársak. *

A szexualitást és erőszakot tartalmazó programokra a világon mindenhol nagy az igény. Az amerikai akciófilmek, melyeket idővel a televízióban is bemutatnak, könnyen eladhatók külföldön. Ezekhez a filmekhez nincs feltétlen szükség jó alakításra vagy jó forgatókönyvre, és nem nehéz őket megérteni. Verekedésekkel, öldökléssel, különleges effektusokkal és szexszel kötik le a közönség figyelmét. De ahhoz, hogy a nézők érdeklődése sokáig megmaradjon, változásra van szükség. A nézők hamar ráunnak az egyformaságra; ami szenzációs volt, az megszokottá válik. Hogy a producerek fenntartsák az érdeklődést, egyre jobban fokozzák a sokkhatást és az izgalmakat, még több erőszakos jelenettel dúsítva a filmet, még nagyobb nyíltságra, még több szexre, még több szadizmusra törekedve.

A tévé hatásáról folyó vita

Milyen hatással van a nézőkre a folyamatos televíziós erőszak és szex? A kritikusok azt állítják, hogy a tévében látott erőszak agresszívvá teszi az embereket, és kevésbé lesznek együtt érzők a valós élet áldozatai iránt. Továbbá azt mondják, hogy a szexjelenetek szabados nemi életre ösztönzik az embereket és aláássák az erkölcsi értékeket.

Tényleg hozzájárul mindehhez a tévénézés? Ez a kérdés évtizedek óta szenvedélyes vita tárgya; több száz vizsgálat és több ezer könyv és cikk foglalkozott már vele. A vita leginkább akörül forog, hogy mennyire nehéz bebizonyítani egy dologról, hogy előidéz egy másik dolgot — például azt, hogy ha valaki kiskorában erőszakos jeleneteket lát  a televízióban, az később fizikai agresszivitást fog kiváltani belőle. Néha nem könnyű bebizonyítani az ok-okozati összefüggéseket. Szemléltetésként: tegyük fel, hogy most először veszel be valamilyen gyógyszert, és néhány órán belül kiütéses leszel. Egy ilyen helyzetben nem nehéz megállapítani, hogy a gyógyszer okozta az allergiás reakciót. De van, hogy egy allergia fokozatosan alakul ki. Ilyenkor sokkal nehezebb összefüggést találni az allergia és egy konkrét gyógyszer között, mivel az allergiás reakciónak számos oka lehet.

Ehhez hasonlóan azt is nehéz bebizonyítani, hogy a tévében látott erőszak bűnözést és társadalomellenes viselkedést vált ki. Sok vizsgálat csakugyan azt sejteti, hogy kapcsolat van a kettő között. Emellett néhány bűnöző kijelentette, hogy az formálta a gondolkodását és tette erőszakossá a viselkedését, amit a tévében látott. Ugyanakkor az emberekre sok minden hatással van az életben. Erőszakos videojátékok, azok az értékek, melyek a barátaik és a családjuk kapcsolatait irányítják, az általános életkörülményük — ezek is mind hozzájárulhatnak az agresszív viselkedéshez.

Aligha lehet hát csodálkozni azon, hogy ellentétesek a vélemények. Egy kanadai pszichológus ezt írta: „A tudományos bizonyítékok alapján egész egyszerűen nem lehet azt mondani, hogy az erőszakos jelenetek nézése akár erőszakossá tenné az embereket, akár érzéketlenné az erőszakkal szemben.” Az Amerikai Pszichológiai Szövetség Média- és Társadalombizottsága ellenben ezt mondta: „Abszolút vitathatatlan tény, hogy összefüggés van a televízióban látott sok erőszakos jelenet és az agresszív hajlamok nagyobb fokú tolerálása, illetve a nagyobb fokú agresszivitás között.”

Gondolkodjunk a tévé hatásán

Ne feledd, a szakemberek a bizonyítékokon vitáznak — hogy bizonyítani lehet-e, hogy az agresszív jelenetek megtekintése agresszivitást szül. De nem sokan állítanák azt, hogy a televíziónak semmi hatása sincs a gondolkodásunkra és a viselkedésünkre. Gondolj bele! Pusztán egy fénykép láttán düh, bánat vagy öröm öntheti el az embert. A zene is nagyon fel tudja korbácsolni az érzéseinket. A szavak még papíron is gondolkodásra késztetnek, érzéseket keltenek bennünk, és tettekre indítanak. Akkor micsoda erő rejlik a mozgóképek, a zene és az élő szavak ügyes kombinációjában! Nem csoda, hogy a televízió ennyire alattomosan befolyásolja az embereket. És milyen könnyen hozzáférhető. Egy író szerint „azóta, hogy az ember megtanulta írásban kifejezni a gondolatait . . . , egyetlen más gondolatközvetítő találmánynak sem volt ekkora hatása a civilizációra.”

A cégek minden évben több milliárd dollárt költenek reklámokra, mert tudják, hogy a nézőket befolyásolja, amit látnak és hallanak. Nem azért költenek ennyi pénzt, mert úgy gondolják, hogy talán beválik; nem, ők tudják, hogy beválik. A reklámok eladják a terméküket. A Coca-Cola cégnek 2004-ben 2,2 milliárd dollárja ment el arra, hogy a termékeit a világ különböző részein nyomtatványokon, valamint rádión és televízión keresztül reklámozza. Megérte belefektetni a pénzt? A cégnek abban az évben közel 22 milliárd dolláros nyeresége volt. A reklámozók tudják, hogy egyetlen reklám nem biztos, hogy hatással lesz az emberek viselkedésére, úgyhogy több évig sulykolják beléjük, amit szeretnének elérni, és ennek a hatása összeadódik.

Ha egy 30 másodperces reklám befolyásolja a gondolkodásunkat és a viselkedésünket, akkor biztosra vehetjük, hogy a többórai tévénézés is hatással lesz ránk. „A leghétköznapibb és legegyszerűbb szórakozási forma mögött a médium egy alattomos nevelő” — írja a Television—An International History című könyv szerzője. Az A Pictorial History of Television című könyv pedig ezt mondja: „A televízió lassanként átformálja a gondolkodásunkat.” Tegyük hát fel a kérdést magunknak: „Olyan hatással van a gondolkodásomra az, amit nézek, amilyen hatással szeretném, hogy legyen?”

Azoknak, akik Istent szolgálják, ez a kérdés különleges jelentőséggel bír. A televízióműsorok nagy része ellentmond a Biblia nemes alapelveinek és erkölcsi értékrendjének. Elfogadhatónak, normálisnak, sőt divatosnak vannak feltüntetve azok az életmódok és szokások, melyeket a Szentírás elítél. Ugyanakkor gyakori, hogy a keresztényi értékeket és azokat az embereket, akikről úgy látják, hogy azok szerint élnek, semmibe veszik, rosszindulatúan gúnyolják vagy nevetségessé teszik a televízióban. Egy író sajnálattal közölte:  „Nem elég, hogy a deviáns normálisnak van feltüntetve. A normálisnak is deviánsnak kell látszania.” Az „alattomos nevelő” sajnos nagyon is gyakran azt suttogja, hogy a rossz jó, a jó pedig rossz (Ézsaiás 5:20).

Vigyáznunk kell, hogy mit nézünk meg, mert hatással lesz a gondolkodásunkra. A Biblia kijelenti: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Példabeszédek 13:20). Adam Clarke bibliatudós megállapítja: „Járni valakivel szeretetet és ragaszkodást sejtet; és kizárt, hogy ne utánozzuk azokat, akiket szeretünk. Ezért mondjuk, hogy »madarat tolláról, embert barátjáról«. Hadd nézzem, milyen társaságban forog, és könnyűszerrel kitalálom a jellemét.” Ahogy láttuk, a legtöbb ember nagyon sok időt tölt a televízióban látható, közel sem bölcs karakterek társaságában, olyan karakterek társaságában, akiket egy őszinte kereszténynek egyébként még álmában sem jutna eszébe meghívnia az otthonába.

Ha az orvosod egy nagyon erős gyógyszert írna fel neked, biztos alaposan meggyőződnél róla, hogy a gyógyszer jótékony hatásai mellett milyen kockázatokra kell számítanod. Kárt tehetsz az egészségedben, ha rossz gyógyszert szedsz be, de még akkor is, ha jó gyógyszert szedsz, de túl sokat. Ugyanezt a tévénézésről is elmondhatjuk. Ezért bölcs dolog komolyan átgondolnunk, hogy mit nézünk meg.

Pál apostol ihletés alatt arra buzdította a keresztényeket, hogy olyan dolgokkal foglalkozzanak, amik igazak, komoly figyelmet érdemelnek, igazságosak, tiszták, szeretetre méltók, amikről jót mondanak, amik erényesek és dicséretre méltók (Filippi 4:6–8). Megfogadod ezt a tanácsot? Ha igen, boldog leszel.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„A televízió olyan találmány, amely lehetővé teszi, hogy olyan emberek szórakoztassanak a nappalidban, akiket egyébként nem szívesen látnál az otthonodban” (David Frost, brit műsorvezető)

[Kiemelt rész az 5. oldalon]

MI A HELYZET A BIBLIÁBAN LÉVŐ SZEXSZEL ÉS ERŐSZAKKAL?

Mi a különbség a tévében és a Bibliában szereplő erőszak és szex között? A Bibliában oktatásképpen van szó szexről és erőszakról, nem szórakoztatásnak (Róma 15:4). Isten Szava történelmi tényeket ír le. Segít megértenünk, hogyan gondolkodik Isten, és tanulnunk mások hibáiból.

A legtöbb országban, ahol vannak reklámok, a televízióban látható szex és erőszak nem az oktatásról szól, hanem a pénzről. A reklámozók annyi embert akarnak megnyerni maguknak, amennyit csak tudnak, és ha a nézők szexet meg erőszakot látnak, rátapad a szemük a képernyőre. Az eredmény: megnézik a reklámokat, és megveszik a termékeket. A hírközlőket ez az elv vezérli: „Minél véresebb, annál érdekesebb.” Magyarán, a sokkolóan szenzációs hírek — bűncselekményekről, katasztrófákról és háborúkról — elsőbbséget élveznek a kevésbé izgalmas hírekkel szemben.

Bár a Biblia beszámol erőszakos esetekről, arra ösztönzi az embereket, hogy békében éljenek egymással: ne álljanak másokon bosszút, hanem békésen próbálják meg megoldani a problémáikat. A szexualitás terén a Biblia mindig a jó erkölcsi értékeket mozdítja elő. A televíziós műsorok legtöbbjéből nem ezt a mondanivalót szűrhetjük le (Ézsaiás 2:2–4; 1Korintusz 13:4–8; Efézus 4:32).

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

A TELEVÍZIÓ ÉS A GYEREKEK

„Több évtizednyi vizsgálat bizonyítékai alapján, melyek megerősítik egymást, a tudományos és közegészségügyi körök túlnyomó többsége arra a megállapításra jutott, hogy káros következménye lehet, ha a gyermekek erőszakos jeleneteket néznek” (Henry J. Kaiser Családalapítvány).

„[Egyetértünk] az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémiával, hogy »a kétéves és annál fiatalabb gyerekeknek nem szabadna [tévét nézniük]«. A kicsik agya óriási fejlődésen megy át, és aktív játékra meg valódi emberekkel ápolt kapcsolatokra van szükségük ahhoz, hogy megfelelően fejlődjenek a képességeik, a fizikai ügyességük és a szociális készségük” (Média- és Családügyi Országos Intézet).

[Kép a 6–7. oldalon]

Olyan hatással van a gondolkodásomra az, amit nézek, amilyen hatással szeretném, hogy legyen?