Élet a Halál-völgyben

A KALIFORNIAI Sacramento közelében 1848-ban aranyat találtak. A következő évben mintegy 80 000 szerencsevadász özönlötte el az államot annak reményében, hogy egy csapásra meggazdagszik. 1849. december 25-én egy csoport, mely egy körülbelül száz szekérből álló karavánban utazott Salt Lake Cityből nyugat felé, elérkezett a ma Halál-völgy (Death Valley) néven ismert helyre. Abban bíztak, hogy lerövidíthetik útjukat, ha átmennek ezen a száraz, mély medencén Kalifornia és Nevada határán.

Abban az évszakban hűvös volt a völgyben, de a terep ijesztőnek tűnt. A csoport részekre szakadva több irányba indult el. Az egyik csapatnak, melyben nők és gyerekek is voltak, nem sikerült kitalálnia a völgyből nyugat felé, a hegyeken át. Kimerülten és szűkös készletekkel letáboroztak egy forrásnál a mai Furnace Creek közelében, majd továbbmentek egy vízzel teli üreghez, mely később a Bennett-forrás nevet kapta. Onnan két húszéves fiatalember, William Manly és John Rogers elment segítséget hozni, a többiek viszont ott maradtak.

Manly és Rogers azt hitték, hogy néhány napon belül eljutnak Los Angelesbe. Nem voltak tisztában vele, hogy a város mintegy 300 kilométerre van délnyugatra. Közel kéthetes gyaloglás után a várostól északra fekvő San Fernando-völgybe értek. Ott beszerezték, amire szükségük volt, és már indultak is vissza.

Huszonöt napi távollét után a táborhelyre érve semmi életjelet nem láttak. Manly a levegőbe lőtt, mire egy férfi előmászott az egyik szekér alól. Manly később ezt írta: „A magasba dobta a fegyverét, és felkiáltott: »Visszajöttek a fiúk! Visszajöttek a fiúk!«” A többiek is előkerültek, és szólni sem bírtak a meghatottságtól. Manlynek és Rogersnek hála mindenki életben maradt egy férfi kivételével — ez a férfi már korábban elhagyta a tábort, mert egyedül akart kijutni a völgyből. Amikor a csapat távozóban volt, egy nő állítólag visszanézett, és megszólalt: „Viszlát, Halál-völgy!” Innen ered a név.

Szélsőségek földje

A mintegy 225 kilométer hosszú és 8—24 kilométer széles Halál-völgy Észak-Amerika legszárazabb, legmélyebben fekvő és legforróbb pontja. A Furnace Creeknél mért legmagasabb levegőhőmérséklet 57 Celsius-fok volt, míg a talajszinti hőmérséklet elérte a perzselő 94 Celsius-fokot, vagyis csupán hat fokkal maradt el a víz tengerszinten mérhető forráspontjától! *

Évente átlagosan kevesebb mint 50 milliméter csapadék hull, de előfordul, hogy egyetlen csepp eső nélkül telik el az év. Ebben a völgyben található a nyugati félteke legmélyebb pontja a maga tengerszint alatti 86 méterével egy Badwaternél levő sós vizű tavacska közelében. Ettől a helytől mindössze 140 kilométerre van a 4418 méter magas Mount Whitney, az Egyesült Államok Alaszkán kívüli legmagasabb pontja.

1850-ben nyomokban aranyra bukkantak a Salt Spring-i völgyben. Az érckeresők ezenkívül ezüstöt, rezet és ólmot is találtak a környéken. A völgyben egymás után gomba módra nőttek ki a földből az olyan érdekes nevű bányavároskák,  mint Bullfrog (kecskebéka), Greenwater (zöld víz), Rhyolite (riolit) és Skidoo (hófutó). Ám amikor kifogyott az érckészlet, ezek a helyek kísértetvárosokká váltak. Aztán 1880-ban bóraxot találtak a Halál-völgyben. Ezt a fehér, kristályos vegyületet szappan és más termékek előállításához használják. A völgy történetének legeredményesebb bányászati időszaka következett. 1888-ig tizennyolc öszvér és két ló vontatta, öt méter hosszú dupla szekereken szállították a bóraxot egy 270 kilométeres, fárasztó úton Mojave városába. Júniustól szeptemberig szünetelt a szállítás, mivel embernek és állatnak egyaránt elviselhetetlen volt a hőség.

A Halál-völgyet 1933-ban nemzeti emlékhelynek nyilvánították. A határait fokozatosan kitolták, így most a területe 1,3 millió hektárt ölel fel. 1994 óta Death Valley Nemzeti Parknak hívják, és ez az Egyesült Államok egyik legnagyobb nemzeti parkja.

A Halál-völgyben pezseg az élet

Bocsánatos bűn arra gondolni, hogy a Halál-völgyben nincs élet. A valóságban azonban több száz állatfaj tartózkodik átmenetileg vagy huzamosan itt. A meleg miatt sok köztük az éjszakai állat. A legnagyobb emlős a méltóságteljes kanadai vadjuh, mely be-bemerészkedik a völgybe  a környező hegyekből. Vannak még itt amerikai borzok, denevérek, kit rókák, nyulak, prérifarkasok, pumák, sivatagi ugróegerek, sülök, szkunkok, vadon élő szamarak, vörös hiúzok, gyíkok, kígyók és sivatagi teknősök. A madarak közül megemlíthetjük a fürjeket, gémeket, héjákat, hollókat, keselyűket, szalonkákat, szárcsákat és több száz más fajt.

A legszívósabb állatok között van a sivatagi ugróegér. Képes leélni az életét anélkül, hogy egyetlen csepp vizet inna! „A szervezete át tudja alakítani az általa fogyasztott száraz magvakban levő keményítőt és zsiradékot vízzé olyan mennyiségben, amely elegendő az életben maradásához” — olvasható egy forrásműben. A veséje pedig ötször sűrűbbre tudja töményíteni a vizeletet, mint az ember veséje. Ezek a föld alatt rejtőző kis rágcsálók úgy kerülik el a nappali forróságot, hogy éjszaka keresnek táplálékot.

A völgyben több mint ezerféle növény tenyészik. A sosóni indiánok, akik már több mint ezer éve ezen a vidéken élnek, helyi növényekkel táplálkoznak, és azokat használják nyersanyagként az eszközeikhez. Azt mondják, ha valaki tudja, mit kell keresni, bőven talál ennivalót a Halál-völgyben.

 Amikor a sivatag kivirágzik

A Halál-völgyet nagy ritkán vadvirágok káprázatos özöne teríti be. A virágok abból a tengernyi magból hajtanak ki, melyek olykor évtizedekig szunnyadnak a talajban a csapadék és a hőmérséklet ideális találkozására várva, hogy kisarjadhassanak. „Van, hogy évekig egy árva virágot sem látunk” — mondja a nemzetipark-igazgatóság botanikusa, Tim Croissant.

Azonban 2004/2005 telén a Halál-völgyben rekordmennyiségű eső esett, a megszokottnak a háromszorosa. Hatására több mint ötvenféle vadvirág borította el hirtelen a tájat, például boglárka, kankalin, mák, orchidea, orgona, napraforgó és verbéna. A völgy egy látogató benyomása szerint úgy illatozott, mint egy virágbolt. A virágok persze odacsalogatják a méheket és más rovarokat. Így amikor a Halál-völgy kivirul, milliónyi szárnyacska zümmögését hallani benne.

Ha egyszer úgy döntesz, hogy a saját szemeddel is megnézed a szélsőségek völgyét, csakis megbízható járművel indulj útnak, és legyen nálad elég víz. És ha a méhekkel együtt érkezel, ne felejtsd otthon a fényképezőgépedet! A rokonaid és a barátaid csak ámulnak majd, micsoda nyüzsgő élet van a Halál-völgyben.

[Lábjegyzet]

[Oldalidézet a 15. oldalon]

Észak-Amerika legszárazabb, legmélyebben fekvő és legforróbb pontja

[Kiemelt rész/képek a 17. oldalon]

Hal a sivatagban!

A Halál-völgyben négy faja él a fogasponty nevű elképesztő halnak. Télen ez a hat centiméteres, ezüstös színű hal patakok és elszigetelt tavacskák iszapos fenekén szunnyad, majd amikor a tavaszi nap felmelegíti a vízfolyásokat és a tavakat, felélénkül és ívni kezd. A hímek ilyenkor irizáló kék színt öltenek magukra, és harciasan védik a területüket a többi hímtől. De a tikkasztó nyári hőségben rövid időn belül felszárad a vizek nagy része, és a fogaspontyok tömegesen pusztulnak el. Azok a példányok, amelyek életben maradnak, olyan vízben kénytelenek élni, melynek nagyon magas a sótartalma, és a hőmérséklete akár a 44 Celsius-fokot is elérheti.

[Forrásjelzések]

Halak fent: © Neil Mishalov--www.mishalov.com; hal lent: Donald W. Sada, Desert Research Institute

[Térképek a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Amerikai Egyesült Államok

Kalifornia

Death Valley Nemzeti Park

[Kép forrásának jelzése a 15. oldalon]

Öszvérek: Courtesy of The Bancroft Library/University of California, Berkeley

[Képek forrásának jelzése a 16. oldalon]

Szamarak: ©Joseph C. Dovala/age fotostock; panorámakép fent: © Neil Mishalov--www.mishalov.com; virágok: Photo by David McNew/Getty Images