Sötétben világító „kisvonatok”

▪ Csendes vidéki este Brazíliában . . . Az erdőben egyszer csak parányi „vonat” jön elő az avarból! Két vörös „fényszóró” világítja meg útját, és 11 pár sárgászöld lámpa ég oldalán. Nem, ez nem egy szokványos vonat, hanem egy 70 milliméteres lárva a bogarak Phengodidae családjából, amely Észak- és Dél-Amerikában „közlekedik”. Mivel a lárvaalakját megőrző nőstény kivilágított vasúti kocsikra emlékeztet, vasútbogárkának szokták hívni. Brazíliában a vidékiek kisvonatnak mondják.

Napközben nehéz észrevenni a fakóbarna lárvát, éjjel azonban tüneményes fénysugarakkal hívja fel magára a figyelmet. Az ehhez szükséges energiát a luciferinnek nevezett szerves anyagnak köszönheti, amely a luciferáz nevű enzim segítségével oxidálódik, és hideg fényt állít elő. A fényt vörös, narancssárga, sárga és zöld színek alkotják.

A vörös fényszórók szinte mindig világítanak, de a sárgászöld, oldalsó lámpák nem. A kutatók szerint a fényszórók segítenek a lárvának megtalálni kedvenc zsákmányát, az ezerlábút, míg az oldalirányú fények, úgy tűnik, távol tartják a ragadozókat, például a hangyákat, a békákat és a pókokat. A fényjelzés üzenete ez: „Távozz tőlem! Ehetetlen falat vagyok!” Az oldalsó világítószervek tehát akkor bocsátanak ki fényt, ha a lárva ragadozóra gyanakszik, de akkor is fénylenek, ha ezerlábúakat támad meg, vagy ha a nőstény a petéi köré göngyölödik. Normális esetben az oldalán kigyúló fények teljesen felerősödnek, majd kialszanak — mindez néhány másodperc leforgása alatt —, és a folyamat annyiszor ismétlődik meg, ahányszor szükség van rá.

Igen, még az erdő alján, az avarban is bámulatba ejtő szépséget fedezhetünk fel. Ez eszünkbe juttatja, hogyan dicsérte a zsoltáríró a Teremtőt: „Betöltik a földet alkotásaid” (Zsoltárok 104:24).

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

Robert F. Sisson / National Geographic Image Collection