Miért olyan fontos személyiség?

JÉZUS születése már 2000 éve élénk érdeklődés tárgya. Az első századi orvos, Lukács szerint egy angyal ezt mondta egy fiatal szűznek, Máriának: „íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, és a Jézus nevet fogod adni neki.” Mit mondott ez a hírvivő angyal Jézusról? Hogy „nagy lesz, és a Legfelségesebb Fiának fogják hívni”, hogy „királyként fog uralkodni”, és hogy „királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:31–33).

Igen, ez kell az emberiségnek! Egy igazságos világuralkodó, aki szeretettel irányítja a föld ügyeit. Jóval Jézus születése előtt a Biblia megjövendölte: „gyermek született nekünk, fiú adatott nekünk, és a fejedelmi uralom [kormányzat, New International Version] az ő vállán lesz. Így fogják nevezni: . . . Örökkévaló Atya, Béke Fejedelme. Fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ézsaiás 9:6, 7).

Igazságos kormányzat és béke — milyen ragyogó jövőt sejtet! De ha megfigyeltük, a prófécia szerint ez a kormányzat egy fejedelem vállán fog nyugodni, a ’Béke Fejedelmének’ vállán, amiből kiderül, hogy a Mindenható Isten, aki Király mindenek felett, a Fiára bízza az uralkodást. Ezért Jézus többször is úgy hívta a kormányzatot, melynek ő volt a leendő Uralkodója, hogy ’Isten királysága’ (Lukács 9:27, 60, 62).

Jézus a szolgálata kezdeti időszakában kijelentette: „hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el” (Lukács 4:43). Még imádkozni is megtanította a követőit azért, hogy jöjjön el Isten Királysága (Máté 6:9, 10). A Christianity and Crisis című újság azt mondja, hogy „a Királyság volt [Jézus] tanításának a fő témája”, és hogy „egyetlen más gondolat sem foglalkoztatta őt jobban vagy kapott nagyobb hangsúlyt az üzenetében. Az evangéliumok több mint százszor említik.”

Megvizsgálásra váró kérdések

Neked ki jut eszedbe, ha Jézusra gondolsz? Az évnek ebben az időszakában csecsemőként szokták ábrázolni egy jászolban. És való igaz, hogy egy rövid ideig tehetetlen kisbaba volt (Lukács 2:15–20). De vajon elsősorban így kellene rá emlékeznünk? Gondold csak végig: Miért jött Jézus emberként a világra? Kicsoda volt ő valójában?

 „Ki volt Jézus? Isten Fia? A héber Biblia megígért Messiása? — teszi fel a kérdést az Encarta 1996-os évkönyve. — Vagy csak egy ember, még ha rendkívüli is?” Ezek olyan kérdések, melyeken jó, ha elgondolkodunk. Miért? Mert nem kisebb a tét, mint az életünk és a boldogságunk. Minden attól függ, hogy kinek tartjuk Jézust, és hogy mit mutatnak a tetteink, hogyan viszonyulunk hozzá. „Aki hitet gyakorol a Fiúban, annak örök élete van — mondja a Biblia —; aki [azonban] nem engedelmeskedik a Fiúnak, az nem lát majd életet” (János 3:36).

Más, mint a többi ember

Miután a Biblia elbeszéli, mit tett Jézus a jeruzsálemi templomban, amikor 12 éves volt, azt írja, hogy hazatért Máriával és férjével, Józseffel, és „továbbra is alárendelte magát nekik” (Lukács 2:51, 52). Felnőtt korára azonban nyilvánvalóvá vált, hogy más, mint a többi ember.

Amikor Jézus lecsendesített egy háborgó tengert, egy rémült barátja így kiáltott fel: „Kicsoda ez”? (Márk 4:41, Békés—Dalos-fordítás). Jézus végül koholt vádak alapján a római kormányzó, Poncius Pilátus elé került. Pilátus biztos volt Jézus ártatlanságában, és megindította, hogy Jézus a kegyetlen és igazságtalan bánásmód ellenére is méltóságteljesen viselkedett. Ezért a tömeg elé vitte, és csodálatának hangot adva így kiáltott: „Íme, az ember!” A zsidók viszont ezt válaszolták: „Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát” (János 19:4–7).

Amikor Pilátus meghallotta, hogy Jézust ’Isten fiaként’ emlegetik, félelem fogta el. Korábban már jelentették neki, hogy a felesége Jézusról álmodott, és a felesége úgy utalt Jézusra, hogy ’az az igazságos ember’ (Máté 27:19). Pilátus ezért most azon gondolkozott, hogy kicsoda valójában ez a Jézus. Bár tudta, hogy Jézus galileai, megkérdezte tőle: „Honnan való vagy?” Mivel Jézus nem válaszolt, a beszélgetés hamarosan be is fejeződött (János 19:9, 10).

Jézus egyértelműen ember volt, de más, mint a többi ember; ő korábban szellemszemély volt. Az égben úgy ismerték, hogy a Szó. Aztán Isten csoda útján átültette az életét Mária méhébe. „A Szó tehát testté lett — tanúskodott János apostol —, és közöttünk lakozott” (János 1:1, 2, 14, 18; Jelenések 3:14).

Miért kellett, hogy Istentől származzon?

Mielőtt az első ember, Ádám gyermekeket nemzett volna, bűnt követett el. Egy lázadó angyal, akit onnantól kezdve Ördögnek és Sátánnak neveztek, sikeresen rávette Ádámot,  hogy ne engedelmeskedjen Istennek. Emiatt Ádám nem lehetett többé Isten fia, mint ahogy Isten figyelmeztette is, hogy ez fog történni, ha nem engedelmeskedik neki. Ádám tehát elszenvedte a tette következményeit. Elvesztette a tökéletességét, megöregedett, és idővel meghalt (1Mózes 2:15–17; 3:17–19; Jelenések 12:9).

A Biblia leírja, hogy mit okozott Ádám engedetlensége mindannyiunknak, a leszármazottainak: „egy ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek . . .” (Róma 5:12). Sajnos mindnyájan örököltük ősatyánktól, Ádámtól a bűnt és annak végzetes következményeit: az öregedést és a halált (Jób 14:4; Róma 3:23).

Csak úgy volt lehetséges a szabadulás ebből az állapotból, ha kapunk egy tökéletes atyát, egy olyan atyát, aki nem örökölte a bűnt és annak rettentő következményeit. Nézzük meg, hogyan gondoskodtak számunkra erről az új atyáról, a tökéletes Ádám megfelelőjéről.

Gondoskodás a megfelelő atyáról

Ha még emlékszel, a megígért ’Béke Fejedelmét’ ’Örökkévaló Atyának’ is nevezik. Emberként való születéséről így jövendöltek: „a szűz fogan méhében, és szül fiat” (Ézsaiás 7:14, Károli-fordítás; Máté 1:20–23). Jézusnak nem volt emberi apja, és Ádámnak, az első férfinak sem. Lukács, a bibliai történész egészen a történelem kezdetéig vezeti vissza Jézus leszármazási vonalát, és megmutatja, hogy amikor Ádám életet kapott, „Isten fia” volt (Lukács 3:38). De mint megtudtuk, Ádám elvesztette az Istenhez fűződő fiúi kapcsolatát. Magát és az összes utódját is megfosztotta tőle. Ezért jelképesen szólva egy új atyára van szükségünk mindnyájunknak, egy tökéletes atyára, mint amilyen Ádám volt a teremtése napján.

Isten elküldte a Fiát az égből, hogy ő legyen ez az új Ádám, aki az első Ádám helyébe lép. Ezt mondja a Biblia: „»Az első ember, Ádám, élő lélekké lett.« Az utolsó Ádám életadó szellemmé lett. Az első ember a földből való, és porból alkották; a második ember az égből való” (1Korintusz 15:45, 47). Jézus, „az utolsó Ádám” olyan volt, mint „az első ember, Ádám”, mivel tökéletes volt, tehát tökéletes gyermekei lehettek volna, akik örökké élnek a földön, tökéletességben (Zsoltárok 37:29; Jelenések 21:3, 4).

Jézus, akinek nem születtek gyermekei, a halála napjáig hűséges maradt Istenhez Sátán minden támadása ellenére. Tökéletes, feddhetetlen emberéletét, melyet feláldozott, vagyis feladott, váltságnak hívják. „Őáltala van a mi váltság általi szabadításunk [az Ádámtól örökölt bűnből és halálból] a vére révén” — fejti ki a Biblia. „Mint ahogy [Ádám] engedetlensége által sokan bűnösökké lettek, ugyanúgy [Jézus] engedelmessége által is sokan igazságossá fognak válni” (Efézus 1:7; Róma 5:18, 19; Máté 20:28).

Ha Jézusba vetjük a hitünket, akkor ’Örökkévaló Atyánk’ és ’Megmentőnk’ lesz. Csodálatos lesz, ahogyan fejedelmi hatalmát gyakorolja majd Atyja Királyságának Uralkodójaként. Most pedig térjünk rá arra, hogy milyen lesz az uralma alatt élni, és lássuk, mikorra várhatjuk ezeket a nagyszerű áldásokat (Lukács 2:8–11).

[Képek az 5. oldalon]

Neked ki jut eszedbe, ha Jézusra gondolsz?

[Kép a 6. oldalon]

Miért hívják Jézust ’az utolsó Ádámnak’?