Mi lenne velünk szamarak nélkül?

AZ ÉBREDJETEK! ETIÓPIAI ÍRÓJÁTÓL

ETIÓPIA a világ legnépesebb országainak a listáján a tizenhatodik helyen áll. A főváros, Addisz-Abeba utcáin a szamarak régóta fontos szerepet töltenek be a szállításban. A legtöbb sofőr megtanult alkalmazkodni hozzájuk. Tisztában vannak vele, hogy ezek a jószágok általában tudják, merre kell menniük, és hogy nem hiányzik belőlük az elszántság sem. A szamarak nem riadnak vissza a nagy forgalomtól, csakhogy széles rakományaik miatt elkél mellettük az óvatosság, hiszen nem szoktak hátranézni. Ha tehát nem szeretnéd, hogy faszén, szárított tehéntrágya vagy bármi más súrlódjon az autódhoz, akkor jobb, ha te térsz ki a szamár útjából!

Becslések szerint körülbelül ötmillió szamár van Etiópiában, egy tucat emberre majdnem egy szamár jut. Több millió etiópiai elszigetelten él, meredek hegyszorosokkal elválasztott hegyek tetején. Az ország nagy kiterjedésű, központi fennsíkját számtalan kis folyó szabdalja fel. Ha hidakat építenének, vagy akár utakat vágnának a lakóhelyeikhez, az túl nagy anyagi terhet jelentene Etiópiának, de bármely hasonló országnak is. Ezért hát a hűségesen kitartó és biztos járású szamár ideális szállítóeszköz.

A szamár jól bírja az Etiópiára jellemző, sokféle időjárást, legyen az akár az alföldön szokásos száraz és forró, akár a hegyvidéki klíma. Ügyesen közlekedik a meredek lejtőkön és emelkedőkön, a keskeny ösvényeken, a kavicsos folyómedrekben és az iszapos vagy hepehupás talajon. Olyan helyeken is boldogul, ahol a ló vagy a teve nem. Több millió embernek a szamár jelenti az elsődleges áruszállítási eszközt, főleg azokban a városokban, ahol sok házat semmilyen gépjárművel sem lehet megközelíteni.

A szamarak képesek szűk zugokon átjutni, és a házakhoz vezető keskeny, kacskaringós, kerítéssel szegélyezett utak sem okoznak nekik gondot. Nincs szükségük drága autógumikra, és csak ritkán van gondjuk a síkos úttal. Bármilyen formájú és méretű terhet elvisznek, és szinte mindenhová lehetővé teszik a házhoz szállítást. És míg a dühöngő  sofőrök az autójukban ülve csak nyomják a dudát, a szamarak játszi könnyedséggel sétálnak át a közlekedési dugókon. Az is tény, hogy egyetlen rendőrnek sem jut eszébe megbüntetni egy szamarat, ha az egy egyirányú utcában szembemegy a forgalommal. A parkolás pedig sohasem jelent nehézséget. Egy szamár akár 50 dollárért is elkelhet, de ha azt veszed, hogy mennyibe kerül gépjárművel közlekedni, akkor jócskán megéri!

Szamarak a fővárosban

A szamarak reggelente ezerszámra jönnek, sokszor még 25 kilométernél is távolabbi helyekről Addisz-Abebába, ahol több mint 3 millió ember él. Szerdán és szombaton különösen nagy a tömeg, mert ezek a piacnapok. Az út akár három óra hosszat is eltarthat, ezért már hajnal előtt el kell indulniuk. Előfordul, hogy a tulajdonos ott gyalogol a szamara mellett, de az még jellemzőbb, hogy utána futva próbálja tartani az iramot.

A legmegszokottabb terhük a gabonával, zöldséggel, tűzifával, cementtel vagy faszénnel megrakott zsák, valamint az étolajos fémhordó és a palackokkal teli rekesz. Némelyik szamár 90 kilót vagy még többet cipel. A hosszú rakomány, például a bambusz- vagy az eukaliptuszrúd az oldalukhoz van kötve, és úgy húzzák maguk után az úton. A leglátványosabb talán az, amikor hatalmas szalmakévét vagy szénabálát visznek, melytől szinte semmi sem látszik ki az állatokból.

Reggeli útjukon, amikor nehéz teherrel haladnak a piacra, a szamarak meglehetősen gyors iramot vesznek fel. Mihelyt elfogyott az áru, és megszabadultak a terhüktől, hazafelé már ráérősebben bandukolnak, olykor még meg is állnak az út szélén, hogy rágcsáljanak egy kis zöldet. Szabadnapjaikon is kiveszik részüket a napi munkából, vizet és tűzifát hordva. Előfordulhat, hogy bérbe adják őket, de van köztük olyan is, amelyik fuvarozási vállalathoz, úgynevezett szamárparkhoz tartozik. Befoghatják őket kordélyok elé is, de az sem szokatlan látvány, hogy párban jókora méretű kocsit húznak.

Tiszteletet érdemelnek

A szamarak tartása nem jár sok vesződséggel. Maguk néznek harapnivaló után, és szinte bármit megesznek. Ha jól bánnak velük, ragaszkodnak a gazdájukhoz. Ami pedig az intelligenciájukat illeti, túlszárnyalják a lovakét. Remekül meg tudják jegyezni az útvonalakat is. Kíséret nélkül képesek vizet hozni akár nyolc kilométernyi távolságról is, elég, ha valaki induláskor felpakolja, érkezéskor pedig lepakolja őket. Csengőket is szoktak rájuk aggatni, hogy a címzettek meghallják az érkezésüket, és átvegyék a küldeményüket.

Noha a szamarak rengeteget képesek dolgozni, határozott véleményük van arról, hogy a rakomány legfeljebb milyen nagy lehet, és hogy mikor van itt az ideje a pihenésnek. Ha a teher túl nehéz, vagy ha úgy helyezték fel rájuk, hogy az fájdalmat okoz nekik, illetve már elfáradtak, akkor sokszor megállnak, vagy egyszerűen lefekszenek. A gazdáik ezt félreérthetik, és lehet, hogy szidják, vagy meg is verik őket. Talán emlékszel arra a bibliai beszámolóra, melyben éppen ez esett meg egy szamárral (4Mózes 22:20–31).

A szamarak megérdemlik a figyelmet és a törődést. Ha a rakományt nem biztonságosan teszik fel rájuk, és elmozdul, annak az lehet a tragikus következménye, hogy belecsúsznak egy árokba, és eltörik a lábuk. Fekélyek, körömgyulladás, tüdőgyulladás és más betegségek, meg a sokféle élősködő mind ronthatnak ezeknek a szorgalmas teherhordó állatoknak az egészségén. Ezt szem előtt tartva Debre Zeytben, nem messze Addisz-Abebától, létesült egy modern, számítógépekkel felszerelt szamárklinika, melyben helyet kapott több rendelő, sőt egy modern műtő is, és vannak mentőautók is. Ennek köszönhetően 2002-ben körülbelül 40 000 szamár részesült különféle orvosi kezelésekben.

Ábrahám patriarcha szamárral tette meg az utat a hegyvidéken át, amikor Mórija hegye felé tartott (1Mózes 22:3). Izrael nemzetének hosszú történelme során a szamarak mindig a hétköznapi élet részét alkották. Mi több, Jézus Krisztus is szamárháton vonult be győzedelmesen Jeruzsálembe (Máté 21:1–9).

A szamaraknak Etiópiában is nagy múltjuk van, és itt mind a mai napig fontos szerepet töltenek be az emberek életében. Míg a teherautók és az autók sokat változtak az évek során, a szamarak még ma is ugyanazok a modellek. Mindenképpen megérdemlik a tiszteletünket!

[Kép forrásának jelzése a 26. oldalon]

‘The Donkey Sanctuary’, Sidmouth, Devon, UK