„Te megtartod a nagymamák napját?”

HIDEG, téli reggel volt. Egy 16 éves lengyel lány, Natalia éppen a vonatra várt, amikor egy helyi újság két riportere odament hozzá, és megkérdezte tőle: „Te megtartod a nagymamák napját?”

Lengyelországban a nagymamák napja, a nagypapák napja, az anyák napja, a nőnap és a pedagógusnap ünnepnek számít. A kisebb gyerekek általában úgy ünneplik meg a nagymamák és a nagypapák napját, hogy üdvözlőlapokat készítenek, a nagyobbak pedig ajándékokkal vagy virággal lepik meg a nagyszüleiket.

Natalia először nem is tudta, mit feleljen a fenti kérdésre. De miután magában mondott egy imát, így válaszolt az újságíróknak: „Jehova Tanúja vagyok, és nem tartom meg a nagymamák napját.” A férfiak nagyot néztek. Natalia mosolyogva folytatta: „Együtt lakom a nagymamámmal, így mindennap vihetek neki virágot, beszélgethetek vele, és megköszönhetem a kedvességét. Miért csak évente egyszer fejezném ki a tiszteletemet iránta?”

A frappáns válasz tetszett az újságíróknak — ahogy bizonyára neked is. Másnap reggel az újság közölte Natalia szavait és a fényképét.

Ennek a lánynak a példája talán elgondolkodtat, hogy te vajon felkészültél-e rá, hogy elmagyarázd, miben miért hiszel, és mit miért teszel, főleg ha váratlanul kérdez rá valaki. Isten igaz imádói szeretnének tiszteletet szerezni Istenüknek azzal, hogy mindig készek megindokolni a hitnézeteiket, és ezt szívesen megteszik, amikor csak alkalmuk van rá (1Péter 3:15).