Belize-korallzátony — A világörökség része

LEJÁTSZÁS

Belize-korallzátony — A világörökség része

AZ ÉBREDJETEK! MEXIKÓI ÍRÓJÁTÓL

„A kulturális és természeti örökség bármely részének pusztulása vagy eltűnése súlyosan csorbítja a világ valamennyi nemzetének örökségét . . . a kivételes egyetemes értékű természeti és kulturális örökség megvédésében . . . kollektív segítségnyújtás biztosítása hárul a nemzetközi közösségre, mint egészre” (Részlet az UNESCO Világörökség Egyezményéből)

ÖSSZHANGBAN a fentiekkel, 1996-ban a Belize-korallzátony Természetvédelmi Területet világörökséggé nyilvánították. Így ugyanazt a rangot kapta, mint a perui Machu Picchu, az egyesült államokbeli Grand Canyon és a világ más hasonló csodái. Miért mondhatjuk, hogy kivételes egyetemes értéket képvisel ez a hely?

Védelemre méltó örökség

A Belize-korallzátony az ausztráliai Nagy-korallzátony után a világ második legnagyobb élő korallrendszere, és a nyugati féltekén ez a leghosszabb: 300 kilométer hosszan húzódik végig a Yucatán-félsziget előtt, ideértve a közép-amerikai Belize partvonalának nagy részét is. A természetvédelmi területhez a zátonyon — pontosabban zátonysoron — kívül 450 szigetecske is tartozik, ezenkívül három atoll, azaz gyűrűs zátony, amelyek festői szépségű lagúnákat öveznek. A Világörökség Egyezmény ebben a rezervátumban hét tengeri területnek biztosít különleges védelmet, amelyek összesen 960 négyzetkilométerre terjednek ki.

A korallzátonyokat egyértelműen fontos megóvni, hiszen itt él a föld tengeri növény- és állatvilágának egynegyede. Csak az esőerdőknek nagyobb a biológiai sokféleségük, mint a korallzátonyok ökoszisztémájának. A tudósok azonban figyelmeztetnek, hogy ha az ember nem vet véget a tengerek sokféle módon történő szennyezésének, az ellenőrizetlen turizmusnak és a pusztítást okozó szokásoknak, mint például a cianidos halászatnak, akkor 20-40 éven belül bolygónk korallállományának 70 százaléka elpusztul.

A Belize-korallzátony Természetvédelmi Területen eddig 70-féle keménykorallt, 36-féle lágykorallt és 500 halfajt azonosítottak. A terület veszélyeztetett vagy fenyegetett tengeri állatoknak is élőhelye, mint például az álcserepes teknősnek, a levesteknősnek, a valódi cserepes teknősnek, a karibi manátusznak vagy a hegyesorrú krokodilnak. Julianne Robinson korallzátony-kutató így nyilatkozik az itt található, bámulatosan sokszínű tengeri élővilágról: „A Belize-korallzátony Természetvédelmi Terület sok kivételes lehetőséget tartogat kutatóknak és látogatóknak egyaránt . . . Egyike azon kevés helynek, ahol még megfigyelhető a természet érintetlen szépsége, ámde veszélyben van!”

A legnagyobb veszélyt talán a kifehéredés jelenti, vagyis az, amikor a színpompás korallok áttetsző fehérré fakulnak. (Lásd a bekeretezett részt a 26. oldalon.) A National Geographic News azt írja, hogy 1997/98-ban — az idő tájt, amikor a Mitch hurrikán lecsapott — a hatalmas kifehéredési hullám miatt 48 százalékkal csappantak meg az élő korallmezők. Mi okozta ezt a pusztítást? Bár a vizsgálatok még nem zárultak le, Melanie McField korallszakértő megállapítja: „Ez a korallfehéredés szinte biztos, hogy összefügg az óceán fölmelegedésével . . . Az ultraibolya fény ugyancsak kifehéredést idéz elő, és a kettő együtt váltja ki a legsúlyosabb korallfehéredést.” Örvendetes azonban, hogy a jelek szerint a Belize-korallzátony lassan újjáéled. *

Víz alatti paradicsom

A Belize-korallzátony 26 Celsius-fokos átlaghőmérsékletű, kristálytiszta vizeivel a búvárok paradicsoma. 90 százaléka még felfedezetlen, és könnyen megközelíthető az Ambergris Cay szigetén fekvő San Pedróból, ahonnan már csak néhány száz méternyire van. San Pedrótól 6 kilométerre délkeletre található a Hol Chan Tengeri Nemzeti Park. Ennek a 8 négyzetkilométernyi, sekély, víz alatti parknak a fő látványossága egy korallzátony-hasadék vagy -átjáró.

A föld egyik legizgalmasabb merülőhelye a természetvédelmi terület Blue Hole (Kék Lyuk) nevű csodája, amely szintén a Világörökség része. Mintegy 100 kilométerre fekszik Belize szárazföldi részétől, a Lighthouse-zátonyon. Hírnevét a francia oceanográfusnak, Jacques-Yves Cousteau-nak köszönheti, aki 1970-ben expedíciót vezetett ide Calypso nevű hajóján. A Blue Hole egy mélykék mészkőcenote, vagyis -kút a türkizkék tenger ölelésében, melyet élő korallok szegélyeznek. Átmérője úgy 300 méter, és több mint 120 méteres mélységig zuhan alá. A tengerszint megemelkedése előtt ez a geológiai jelenség egy száraz, föld alatti barlang volt, amelynek a mennyezete idővel beomlott. A falak mintegy 35 méteres mélységig meredeken futnak alá, majd hatalmas cseppkövek csüngenek le a kiöblösödő rész tetejéről. A víz alatti panoráma a maga 60 méteres látótávolságával megindítóan fenséges. A Blue Hole-ban a cápákon kívül nem sok tengeri élőlénnyel találkozni. A sportbúvároknak figyelembe kell venniük, hogy itt dekompressziós merülésre van szükség, amivel a tapasztalatlanok még ne kísérletezzenek! A korallövezet kristálytiszta vizei viszont kiválóak a felszíni búvárkodáshoz.

Nem messze van Half Moon Cay idilli szigete, a világörökséggé nyilvánított hét terület egyike. Itt talál védelmet a ritka, piroslábú szula. Nem kevesebb, mint 98 más madárfajt is felfedeztek itt! Páratlan élmény lemerülni a gyönyörű lágykorallok borította, 1000 méter mélyre vivő Half Moon Cay Wall mentén.

Amint rövid látogatásunkból is kitűnt, jó okunk van megóvni a Belize-korallzátonyt, hadd csodálhassák meg ezt a kincset az eljövendő nemzedékek is! Elvesztése valóban súlyosan csorbítaná valamennyi nemzet örökségét.

[Lábjegyzet]

^ 9. bek. Helyileg talán nem sokat lehet tenni a globális fölmelegedés ellen, amely hőmérséklet-emelkedést okoz a tengervizekben, de azóta, hogy a korallzátonyok a világörökség részévé lettek, a belize-iek még jobban óvják ezt a helyet.

[Kiemelt rész/képek a 26. oldalon]

Korallfehéredés

A korallzátony egy élő fal, amelyet korallpolipoknak nevezett ragadozók telepei alkotnak. A korallpolipoknak kalcium-karbonátból, vagyis mészkőből álló kemény külső vázuk van. Az élő korallok az elhalt nemzedékek vázain építkeznek. A szirtkorallok szöveteiben mikroalgák (zooxantellák) élnek szimbiotikus kapcsolatban a korallokkal. Oxigént és tápanyagokat szabadítanak fel, amelyeket a polipok elnyelnek, ők pedig a polipok által kibocsátott szén-dioxidot hasznosítják. A polipok nagyon érzékenyek a vízhőmérséklet változásaira. Fölmelegedés esetén kezdik kilökni magukból az algákat, ez pedig klorofillpigment-veszteséget okoz, ami kifehéredéssel jár. Ebben a legyengült állapotban a korallok könnyen megbetegedhetnek és elpusztulhatnak. Mindamellett a korallzátonyok elég alkalmazkodóak, és képesek újjáéledni, ha vigyáznak rájuk.

[Forrásjelzés]

[Térkép a 23. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Mexikó

BELIZE

Karib-tenger

Csendes-óceán

[Kép a 23. oldalon]

Űrfelvétel Belize-ről és a 300 kilométeres korallzátonyról

[Kép a 24. oldalon]

Rendezvous Cay

[Forrásjelzés]

©kevinschafer.com

[Kép a 24. oldalon]

Valódi cserepes teknős

[Kép a 24–25. oldalon]

A beomlott mészkőbarlangból kialakult Blue Hole a Lighthouse-zátonyon

[Forrásjelzés]

[Kép a 24. oldalon]

A Belize-korallzátony 500 halfaj élőhelye

[Forrásjelzés]

[Képek forrásának jelzése a 23. oldalon]

[Kép forrásának jelzése a 24. oldalon]

ÉBREDJETEK!