A Biblia nézőpontja

Kudarcot vallott a keresztényiség?

A FÖLD lakosságának körülbelül az egyharmada kereszténynek vallja magát. A világ mégis erőszakosabbnak tűnik, és politikailag megosztottabbnak is, mint ezelőtt bármikor. Vajon ez azt jelenti, hogy az a fajta keresztényiség, amelyről Jézus beszélt, híján van valaminek? Vagy a hiba inkább abban van, ahogyan sok ember alkalmazza Krisztus tanításait?

Cikkünk megvizsgálja, hogy mit tanított igazából Krisztus, és milyen példát állított a követői elé. Egy felfogást is meg fogunk nézni, amely elterjedt a névleges keresztények között, de amely valójában ütközik a keresztényiség valódi szellemével.

Kereszténység — Egy eltorzult változat

Több száz évvel Krisztus halála után a keresztényiségnek egy eltorzult változatát elfogadott vallássá nyilvánították a Római Birodalomban. E névleges keresztényiség egyes tagjai hamarosan Róma politikai és társadalmi életének középpontjában forgolódtak. A keresztények többé nem voltak nemkívánatos kívülállók. E változás láttán az egyházi vezetők — Ágoston például — elkezdték tanítani, hogy Isten várva várt Királysága végre elérkezett. Azt mondták, hogy Isten akarata az újonnan szerzett politikai és vallási befolyásuk révén fog megvalósulni a földön. Ezzel az emberi erőfeszítések kaptak hangsúlyt a föld ügyeinek irányításában.

Ebből kifolyólag sokan arra jutottak, hogy egy kereszténynek szerepe van a politikai életben. És a legtöbben úgy gondolják, hogy ehhez időnként alá kell rendelnie bizonyos szempontból a hitnézeteit a társadalmi elvárásoknak. Sok keresztény például azt állítja, hogy elkötelezte magát a szeretet és a béke mellett, melyről Krisztus tanított, ugyanakkor a véres háborúkat is támogatja. Ugyanebből az okból az egyházak  is arra buzdíthatják a híveiket, hogy imádkozzanak Isten Királyságáért, de támogatják a hatalmon levőket is, akik elnyomják az embereket.

Ez a fajta keresztényiség csak egy hamisítvány, nem az a vallás, melyet Jézus létrehozott. Ez egy emberek alkotta másolat, és ma a legtöbb névleges keresztény ezt gyakorolja. Kétségtelen, hogy a keresztényiségnek ez a változata kudarcot vallott, amit az is bizonyít, hogy a kereszténységen belül nagyon sokan figyelmen kívül hagyják a bibliai alapelveket.

Mit tanított igazából Jézus?

Néhányan talán meglepődnek azon, hogy Jézus valójában azt mondta, hogy a követői ’nem lehetnek része a világnak, mint ahogy ő sem része a világnak’ (János 17:15, 16). Miért ösztönzi Krisztus a tanítványait arra, hogy ilyen álláspontot foglaljanak el? Jézus szeretett tanítványa, János apostol megadta a választ. Ezt írta: „az egész világ a gonosz hatalmában van” (1János 5:19).

Ezért Krisztus tanításai nem emberi szervezetekhez, hanem Isten égi Királyságához irányítanak minket, mint ami igazságos társadalmat fog létrehozni a földön (Máté 6:10). Ami Jézust illeti, ő a legkisebb jelét sem adta annak, hogy bele óhajtana avatkozni az akkori társadalmi ügyekbe. Nyíltan visszautasította a politikai tisztséget (János 6:15). Nem volt hajlandó erőszakhoz folyamodni, hogy rendezze a nézeteltéréseket (Máté 26:50–53; János 18:36). Nem hagyott hátra alkotmányt, sem polgárjogi törvénygyűjteményt. Nem foglalt állást kora politikai kérdéseiben. Nem vált például aktivistává, aki a rabszolgák jogait védelmezi, és nem vett részt a zsidók Róma elleni küzdelmében sem.

De ez nem jelenti azt, hogy Jézust nem érdekelték az emberek és a problémáik. Nagyon sokat tanított a mások iránti egyéni felelősségről. Becsületes adófizetésre ösztönzött, és kiemelte, hogy fontos, hogy az ember alárendelje magát azoknak, akikre a törvény hatalmat ruházott (Máté 22:17–21). Megtanította, hogyan kell törődni a szükséget szenvedőkkel. Azt is megtanította, hogyan lehet becsben tartani mások méltóságát, és hogy mit jelent az együttérzés, a megbocsátás és az irgalom (Máté 5—7. fejezet). Jól ismert tény, hogy Krisztus tanításainak középpontjában az Isten és az embertársak iránti szeretet áll (Márk 12:30, 31).

Az igaz keresztényiség napjainkban

Hogyan fog hát viselkedni az, aki Krisztus igaz követője? Úgy, ahogy Jézus. Míg hűségesen betartja az ország törvényeit, szigorúan semleges marad a politikai kérdésekben (János 12:47, 48). Nem szegi meg a keresztény alapelveket, még akkor sem, ha nagy nyomás nehezedik rá, hogy megtegye (1Péter 2:21–23). Ugyanakkor nem lehet csupán hűvös szemlélője a világnak. Egy igaz keresztény törődik másokkal, ahogyan Jézus is tette (Márk 6:34). Arra is időt és energiát fordít, hogy elmagyarázza másoknak Krisztus tanításait, és segít azokat átültetni a gyakorlatba, hogy boldogabb életet élhessenek (János 13:17).

Ezzel összhangban, ami a világgal való kapcsolatukat illeti, Jehova Tanúi igyekeznek Krisztus példáját követni. Békés, törvénytisztelő állampolgárok, de nem részei a világnak. Jézushoz hasonlóan ők sem követnek el erőszakos tetteket, és nem vesznek részt heves politikai vitákban, amik oly gyakoriak napjainkban. Reményüket rendíthetetlenül Isten Királyságába vetik, onnan várják a megoldást a világ problémáira. Az igaz keresztényiség boldogabb életet eredményez, és harmóniát teremt a keresztények között (János 13:34, 35). Ez a keresztényiség semmi esetre sem vallott kudarcot.

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Helyes, ha egy keresztény belefolyik a politikába? (János 6:15)

▪ Az erőszakot javasolta Krisztus a nézeteltérések rendezésére? (Máté 26:50–53)

▪ Mi az igaz keresztények ismertetőjele? (János 13:34, 35)

[Kép forrásának jelzése a 18. oldalon]

EL COMERCIO, Quito, Ecuador