A közlekedés viszontagságai — Mit lehet tenni?

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

TEGYÜK FEL, időre mész az orvoshoz. Úgy indulsz el otthonról, hogy bőven odaérj, de nem számítasz rá, hogy dugóba kerülsz. Telnek a percek, a kocsisor meg alig halad. Egyre idegesebb leszel. Végül megérkezel a rendelőbe — félórás késéssel.

A városi élet egyik legnagyobb csapása a forgalom, főleg a közlekedési dugók, amelyek elzárják az utakat és szennyezik a levegőt. Sajnos semmi jele annak, hogy ez a több millió városlakót sújtó, mindennapos megpróbáltatás enyhülne.

A Texasi Közlekedési Intézet a következőket írja az egyesült államokbeli helyzetről: „A forgalmi torlódások egyre súlyosabbá válnak mindenütt, nem számít, mekkora városról van szó.” A jelentés hozzáteszi, hogy a hatóságok hiába akarnak lépést tartani a városban közlekedők egyre nagyobb igényeivel, egyszerűen képtelenek kielégítő megoldásokat találni. A helyzet a világ minden részén hasonló. Kínában nemrégiben több ezer autós került 100 kilométeres dugóba. A rendőrségnek több napjába tellett megszüntetni a torlódást. Mexikóvárosban 4 óránál is tovább tarthat megtenni 20 kilométert a belvároson keresztül autóval — tovább, mint amennyi idő alatt egy átlagember gyalog megtenné ezt a távolságot.

Hogy miért dugulnak be az utak a városokban, nem nehéz kitalálni. A városok kérlelhetetlenül terjeszkednek, és ma már a világ népességének mintegy a fele városokban él. A terjeszkedéssel együtt a gépjárművek száma is nő. Egy író így fogalmaz: „A túl sok embernek túl sok autója van, és ugyanazon a kis területen akarják használni.”

Miért nehéz megoldani a közlekedési gondokat?

Mivel az emberek gépjárműfüggővé váltak, a városoknak szembe kell nézniük a járművek egyre növekvő számával. A mintegy 4 millió lakosú Los Angelesben ma már több az autó, mint az ember! Más városok talán még nem jutottak idáig, de kevés város tud megküzdeni az egyre több gépjárművel. „A városok nem az autóknak lettek kitalálva” — mondja Carlos Guzmán, a madridi városrendezési bizottság elnöke. Leginkább a régi városok szenvednek a szűk utcáikkal, de a modern világvárosok széles útjait is hamar ellepik az autók, főleg a reggeli vagy az esti csúcsforgalomban. „A nagyvárosokban ma már a nap legnagyobb részében forgalmi dugók vannak, és a torlódások egyre súlyosabbak” — állapítja meg dr. Jean-Paul Rodrigue „A városi közlekedés gondjai” című írásában.

Mivel az autók sokkal gyorsabban kelnek el, mint ahogy a kormányzatok közutakat tudnának építeni, a gépjárművek számának rohamos növekedése még a legjobb úthálózatokat is próbára teheti. Egy közlekedéssel foglalkozó könyv ezt írja: „Az új utak építésétől vagy a meglévő úthálózatok  kibővítésétől végül is semmivel sem lesznek kisebbek a torlódások csúcsforgalom idején” (Stuck in Traffic—Coping With Peak-Hour Traffic Congestion).

A parkolólétesítmények hiánya szintén forgalmi dugókat okoz. A városok utcáin bármely pillanatban sok autó körözhet csak azért, mert parkolóhelyet keres. A becslések szerint évente mintegy 400 000 ember hal meg a forgalom okozta légszennyeződés miatt, amely főleg a városokat sújtja. Egy jelentésben az áll, hogy Milánóban a levegő annyira szennyezett, hogy ha az ember egy napig az utcai levegőt szívja, az felér 15 cigaretta elszívásával.

A forgalmi torlódások árába az elvesztegetett órákat is bele kell számolni, na meg a stresszt, amelyet az autósok átélnek. Az érzelmi károkat nehéz számokban kifejezni, de ami a költségeket illeti, egy Egyesült Államokban készült tanulmány szerint az ország 75 legnagyobb városában a közlekedési dugók évente mintegy 70 milliárd dollárt emésztenek fel. Lehet-e javítani a helyzeten?

Megoldások a terhek csökkentésére

Több város drasztikus intézkedésekhez folyamodott. Szingapúrban, amely világviszonylatban az elsők között van a gépjárművekkel zsúfolt utakat illetően, korlátozzák, hogy egy fogyasztó hány gépkocsit vásárolhat. Bizonyos történelmi városokban, például Olaszországban is több helyen, a nap legnagyobb részében tilos autóval behajtani a városközpontba.

Más városok azt javasolták megoldásként, hogy az autósok fizessenek „torlódási díjat”, ha be akarnak menni a centrumba. Londonban ennek a tervnek köszönhetően 30 százalékkal sikerült csökkenteni a közlekedés miatti késéseket, és úgy tűnik, más városok is ezt a módszert akarják alkalmazni. Mexikóvárosban az autók a rendszámuktól függően csak meghatározott napokon mehetnek be a városközpontba.

A városi hatóságok hatalmas összegeket fordítanak a tömegközlekedés korszerűsítésére, a közutak javítására és a körgyűrűk építésére is. Számítógépes rendszerekkel ellenőrzik a jelzőlámpákat és értesítik a rendőrséget a balesetek okozta torlódások mihamarabbi megszüntetése végett. A kijelölt buszsávok és a forgalmi szükségletekhez igazodó, váltakozó irányú sávok ugyancsak zökkenőmentesebbé teszik a közlekedést. De a siker legnagyobbrészt még így is a lakosság együttműködésétől függ.

Mit tehetünk személy szerint?

Jézus Krisztus ezt mondta: „amit akartok, hogy az emberek megtegyenek veletek, ti is hasonlóképpen tegyétek meg velük” (Máté 7:12). Ez a bölcs tanács segíthetne enyhíteni a legkomolyabb közlekedési gondok némelyikét. Ha azonban mindenki csak a saját kényelmére gondol, akkor még a legkiválóbb tervek is kudarcba fulladhatnak. Íme, néhány javaslat, hogy hogyan lehet sikeresebben megbirkózni a forgalmi torlódásokkal a városban.

Rövidebb távolságok esetén talán az a legjobb, ha gyalog vagy kerékpárral megyünk. Bármelyiket választjuk, sokszor így gyorsabban, könnyebben és egészségesebben közlekedhetünk. Ha messzebbre visz az utunk, akkor a tömegközlekedés lehet a legésszerűbb megoldás. Számos város igyekszik javítani a busz-, metró- és vasútközlekedésén, ezzel is ösztönözve az embereket, hogy hagyják otthon a kocsijukat. Ezeknek a szolgáltatásoknak az igénybevétele pénzmegtakarítást is jelenthet. Még ha egy darabig autóval kell is mennünk, tömegközlekedési eszközön folytathatjuk utunkat a városközpontba, amennyiben megoldható.

Ha pedig mindenképpen autóba kell ülnünk, gondolkodjunk el rajta, hogy nem mehetnénk-e többen is egy kocsival. Ez az egyik legjobb módja a csúcsforgalommal járó gondok enyhítésének. Az Egyesült Államokban a munkába járók 88 százaléka  használ gépkocsit, és körülbelül a kétharmaduk egyedül megy. Ha meg lehetne győzni az emberek jelentős részét arról, hogy együtt járjanak munkába, az „hihetetlen mértékben csökkentené a csúcsidő miatti késéseket és torlódásokat” — írja a már említett könyv. Ezenkívül sok helyütt gyorssávokat jelölnek ki a két vagy több személlyel közlekedő autók számára. Azok a gépkocsik, amelyekben csak egy személy ül, nem használhatják ezeket a sávokat.

Ha van némi beleszólásunk abba, hogy mikor közlekedjünk, akkor igyekezzünk elkerülni a csúcsforgalmat. Így nekünk is könnyebb lesz, és más autósok helyzetén is könnyítünk. Továbbá ha megfelelő módon parkolunk, akkor nem fogjuk a kocsinkkal akadályozni a forgalmat. Persze még a legjobb terv sem garancia arra, hogy nem kerülünk forgalmi dugóba. Ilyenkor a megfelelő magatartás nagyban csökkentheti a stresszt. (Lásd a  kiemelt részt.)

Ha nagyvárosban laksz, kénytelen vagy együtt élni a forgalmi torlódásokkal. Mégis, ha felelősségteljes döntéseket hozol, és ha udvarias és türelmes vagy más autósokkal, akkor megtanulhatsz megbirkózni a közlekedés viszontagságaival.

[Kiemelt rész/kép a 23. oldalon]

 Csigavér, ha dugóban vagy!

Jaime, egy madridi taxis már több mint 30 éve kénytelen együtt élni a forgalmi dugókkal. A nehéz helyzetekben így őrzi meg nyugalmát:

▪ Viszek magammal olvasnivalót. Így nem idegeskedem annyit, ha megbénul a közlekedés.

▪ Ha csak araszolva lehet haladni, meghallgatom a híreket rádión, vagy a Bibliáról készült hangfelvételeket hallgatom. Így nem a forgalmon jár az eszem.

▪ Rendszerint nem dudálok, mert ez csak borzolja a kedélyeket, és semmi értelme. Udvarias vagyok a többi autóssal, így elkerülöm a stresszt, és másokat sem stresszelek.

▪ Ha agresszív autósokkal találkozom, igyekszem higgadt maradni, és tisztes távolságot tartani. A türelmet semmi sem pótolhatja.

▪ Megpróbálok más útvonalat találni, de elmondom az utasaimnak, hogy a nagy forgalom miatt olykor elkerülhetetlen a késés. A városi közlekedés nem mindig kedvez a pontosságnak.