Váratlan találkozás

A BARÁTAIMMAL már nagyon készültünk rá, hogy a hawaii Maui szigetre utazzunk. Különösen azt vártuk, hogy a 3055 méter magas Haleakala-vulkán tetejéről nézzünk meg egy napfelkeltét. Úgy hallottuk, hogy ez páratlan élmény. Ennek az egyetlen hátulütője az volt, hogy hajnali kettőkor kellett felkelnünk, hogy a szálláshelyünkről, Kapaluából indulva átautózzunk a szigeten. Aztán egy meredek kaptatón kellett feljutnunk. Azt gondoltuk, hogy hajnalok hajnalán csak mi leszünk az úton. Hát ez egyáltalán nem így volt! Egész sereg autó araszolt a csúcs felé a kacskaringós úton. Amikor felértünk, elég hűvös volt, ám hoztunk magunkkal meleg takarókat.

Több százan vártunk türelmesen arra, hogy körülbelül 6 órakor feljöjjön a nap. Mindenki feszülten figyelt, a fényképezőgépek „csőre voltak töltve” a lélegzetelállító látvány megörökítésére. És erre mi történik! Épp a kritikus pillanatban rémülten vettük észre, hogy nagy felhők ereszkednek a kráterre. Hát ezzel befellegzett a nagy fényképtémánknak! De erre bármikor számítani lehet a Csendes-óceán közelében lévő hegyekben. Mit volt mit tenni, meg kellett várnunk, hogy a felkelő nap heve lassacskán eloszlassa a felhőket. Majd egy másik meglepetés ért bennünket. A turistaösvényekkel szabdalt kietlen kráter látványa bontakozott ki előttünk. Így hát nem volt veszve minden.

Hirtelen egy furcsa hangra, valami kotkodácsolásra lettünk figyelmesek, mely így hangzott: „csuKÁR, csuKÁR.” Majd megpillantottuk a hang forrását is, egy gyönyörű eurázsiai fogolyfélét, a csukárt (latinul: Alectoris chukar), mely a párzási időszak legnagyobb részét a földön tölti, ahova egyébként a fészkét is rakja. Madarunk repülés helyett inkább futásnak eredt.

Hogy kerültek ezek a madarak ebbe a paradicsomi környezetbe, Mauira? Minden valószínűség szerint betelepítették őket. Észak-Amerikában is meghonosították, hogy vadásszanak rá. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy legalább ezt a félénk madarat közvetlen közelről megfigyelhettük. (Beküldött cikk.)