Az egész világon hanyatlik az erkölcs

„MINDENKI csal” – mondja David Callahan, egy nemrég megjelent könyv szerzője. Rámutat, hogy az Egyesült Államokban többek között csalnak a középiskolások és az egyetemisták, kalózmásolatok készülnek zenei felvételekről és filmekről, sok a munkahelyi lopás és a nagy összegű társadalombiztosítási csalás, valamint szteroidokat használnak a sportban. Majd ezt a végkövetkeztetést vonja le: „Ha sorra vesszük az etikátlan és jogsértő cselekedetek különböző formáit, felismerjük, hogy súlyos erkölcsi válságban vagyunk” (The Cheating Culture).

A The New York Times azt írta az Egyesült Államokra 2005-ben lesújtó Katrina hurrikánról, hogy a modern kori történelem „ügyeskedéseinek, mesterkedéseinek és elképesztően rossz kormányzati döntéseinek az áradatát indította el”. Egy amerikai szenátor így nyilatkozott: „Égbekiáltó szélhámosságok, arcátlan cselszövések és elképesztő pazarlás – mindez egyszerűen felfoghatatlan.”

Azért akad példa arra is, hogy valaki önzetlen kedvességet tanúsítson (Cselekedetek 27:3; 28:2). Sajnálatos módon azonban túl gyakran halljuk: „Nekem mi ebben a jó? Milyen hasznom származik belőle?” Úgy tűnik, hogy az emberekre az „először én”, a „mindent nekem” gondolkodás jellemző.

Már régóta tudjuk, hogy az önzés és a kirívó erkölcstelenség hozzájárult bizonyos civilizációk, például a Római Birodalom bukásához. Lehet, hogy ami most zajlik, az egy még jelentőségteljesebb esemény előjátéka? Valóban az egész világra jellemző „a törvénytelenség növekedése”, amely a Biblia jövendölése szerint az egész jelenlegi világrendszer végét fogja jelenteni? (Máté 24:3–8, 12–14; 2Timóteusz 3:1–5).

Hanyatlás világszerte

Az Africa News 2006. június 22-ei száma beszámolt egy konferenciáról, amely azt vizsgálta, hogy Uganda egyik részén a nyomornegyedekben mennyire elterjedt a szexuális kizsákmányolás és a pornográfia. Azt a megállapítást közölte, hogy „a szülők nemtörődömsége miatt a környéken növekszik a prostitúció és a kábítószer-használat”. Az újság még megjegyezte: „Dhabangi Salongo úr, aki a kawempei rendőrőrsön teljesít szolgálatot a Gyermek- és Családvédelmi Hivatal megbízásából, azt mondta, hogy rendkívüli mértékben terjed a gyermekmegbecstelenítés és a családon belüli erőszak.”

Egy indiai orvos szerint „a társadalom kezdi elveszíteni a kulturális örökségét”. Egy helyi filmrendező azt mondta, hogy „a növekvő kábítószer-fogyasztás és a szexuális szabadosság további jelei annak, hogy India még inkább belesüllyed a »nyugati züllöttség mocsarába«”.

Hu Peicseng, a Pekingben működő Kínai Szexológiai Társaság főtitkára megjegyezte: „Korábban társadalmunk érzékelte, hogy mi a helyes, és mi a helytelen. Most bármit megtehetünk, amit csak akarunk.” A China Today című folyóirat egyik cikke így fogalmazott: „A társadalom egyre elnézőbb a házasságon kívüli kapcsolatokkal szemben.”

„Szinte mindenki levetkőzik, a szexet pedig a kereskedelem eszközének tekintik” – közölte megfigyelését nemrégiben a Yorkshire Post című angliai újság. „Alig több mint egy nemzedékkel korábban az ilyen tettek erkölcsi felháborodást váltottak volna ki. Ma minden elképzelhető oldalról bombáznak minket a szexualitást ábrázoló képek, és a pornográfia . . . széles körben elfogadottá vált.” Az újság még hozzáfűzte: „Az olyan anyagokat, amelyeket korábban 18 éven felülieknek szántak, most gyakran az egész család látja, és a pornográfia ellen kampányolók szerint sokszor egyenesen a gyermekek a célpontok.”

A The New York Times Magazine ezt mondta: „[Némelyik tizenéves] olyan tényszerűen beszél  [szexuális tapasztalatairól], mintha csak arról lenne szó, hogy mi lesz az ebéd.” A Tweens News folyóirat, amely a 8–12 éves korosztály szüleinek próbál segítséget nyújtani, erről számolt be: „Gyermeki kézírásával egy kislány ezt a szívfacsaró üzenetet küldte: »Az anyukám arra kényszerít, hogy fiúkkal találkozzak, és nemi kapcsolatot létesítsek velük. Még csak 12 éves vagyok . . . , kérem, segítsenek!«”

Mennyire megváltozott körülöttünk minden! A Toronto Star című kanadai újság megjegyezte, hogy nem sokkal ezelőtt „erkölcsi felháborodást váltott ki annak csupán a gondolata is, hogy homoszexuális férfiak és leszbikus nők nyíltan együtt éljenek”. Ma pedig, ahogy Barbara Freemen, az ottawai Carleton Egyetem társadalomtudományokkal foglalkozó tanára megjegyzi, „az emberek azt mondják: »A magánélet az magánélet. Ne szóljon bele senki!«”.

Világosan látható tehát, hogy az elmúlt néhány évtizedben elképesztő mértékű hanyatlás következett be az erkölcs terén világszerte. De mi vezetett ehhez a hirtelen változáshoz? Neked mi a véleményed róla? És mit jeleznek ezek a változások a jövőt illetően?