Az egyiptomi „világjáró”

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„A SZÜLŐFÖLDJÜKRŐL indultak útnak, és az őket megalkotó nagy civilizációnak a szembetűnő jelképei lettek” – írja az Archeo című olasz folyóirat. A legtöbbjük már nagyon rég hagyta el Egyiptomot, és olyan helyekre került, mint Isztambul, London, Párizs, Róma és New York. A turisták Rómában megfigyelhetik, hogy a város leghíresebb terei közül soknak emelik a fényét. Most már elárulhatjuk, hogy az obeliszkekről van szó.

Az obeliszkek felfelé keskenyedő, négyszögletes kőoszlopok, melyek egy piramis formájú, hegyes csúcsban végződnek. A legrégebbi mintegy négyezer éves, de még a legfiatalabb is körülbelül kétezer éve készült.

Az általában vörös gránitból faragott obeliszkeket az ókori egyiptomiak egyetlen kőtömbként vájták ki a sziklákból, és sírok, templomok előtt állították fel. Vannak közöttük elképesztően magasak is. Azok közül, amelyek még ma is állnak, a legnagyobb egy római köztéren található; 32 méteres, és mintegy 455 tonnát nyom. Az obeliszkek többségét hieroglifák díszítik.

Ezeket az emlékoszlopokat Ré, a napisten tiszteletére emelték, egyrészt hálából, amiért megvédte őket, és győzelemre segítette az egyiptomi uralkodókat, másrészt azért, hogy a kegyéért esedezzenek. Az obeliszkek formájához vélhetően a piramisok adták az ötletet. Azt jelenítik meg, ahogyan a napsugarak meleget és fényt árasztanak a földre.

Az obeliszkek másik célja a fáraók dicsőítése volt. Ilyesmik voltak rájuk írva különböző egyiptomi uralkodókról: „Ré kedveltje” vagy „gyönyörűséges . . . , mint Atum” (az éjszakai napisten). Az egyik obeliszk így hirdeti egy fáraó hősiességét: „Hatalma olyan, mint Monthué [harci istenség], a bikáé, mely eltiporja az idegen országokat, és megöli a lázadókat.”

Az első obeliszkeket az egyiptomi Junu (bibliai nevén Ón) városában emelték. Ennek a városnak a neve feltehetően ’oszlopvárost’ jelent, ami talán magukra az obeliszkekre utal. A görögök Héliopolisznak hívták, melynek jelentése ’a Nap városa’, mivel az egyiptomi napimádat legfőbb központja volt. A görög Héliopolisz név megfelel a héber Bét-Semesnek, mely lefordítva annyit tesz: ’a Nap háza’.

A Biblia egyik prófétai könyve, a Jeremiás könyve arról beszél, hogy darabokra töretnek ’Bét-Semes oszlopai Egyiptom földjén’. Ezek a szavak valószínűleg Héliopolisz obeliszkjeire utalnak. Isten elítélte az általuk jelképezett bálványimádást (Jeremiás 43:10–13).

Faragás és szállítás

Hogy hogyan készültek az obeliszkek, arra a legnagyobb ilyen emlékoszlop segít következtetnünk, mely még ma is ott fekszik, ahol kivájták, az egyiptomi Asszuán közelében. Miután a munkások kiválasztottak egy jónak ígérkező kőréteget, és egyenletessé tették a felületét, árkokat vájtak a készülő obeliszk köré. Alája folyosókat ástak, azokba pedig gerendákat tettek, mígnem az alsó felület szabaddá vált. Ezután a kőoszlopot, mely a maga 1170 tonna körüli tömegével nehezebb volt, mint az ókori egyiptomiak által kivájt bármely más kőtömb, oda kellett volna szállítani a Nílushoz, és egy uszállyal el kellett volna juttatni a rendeltetési helyére.

Igen ám, de a munkások észrevették, hogy helyrehozhatatlanul megrepedt, így hát otthagyták. Ha elkészült volna, 42 méter magas lett volna, és egy 4×4 méteres alapzaton állt volna. Az máig is rejtély, hogy miként állították fel az obeliszkeket.

 Egyiptomból Rómába

Egyiptom i. e. 30-ban római provincia lett. Több római császár is szerette volna tiszteletet parancsoló emlékművekkel díszíteni a fővárosát, így nem kevesebb mint 50 obeliszket vitettek Rómába. Óriási hajókat kellett építeni kifejezetten az emlékoszlopok szállítására. Az obeliszkek Rómában is szoros kapcsolatban maradtak a napimádattal.

Amikor a Római Birodalom megbukott, Rómát kifosztották. A legtöbb obeliszket felborították, és elfeledve otthagyták. De aztán a pápák közül többen is foglalkoztak azzal, hogy újra felállítsák az ókori város romjai alól előkerülő obeliszkeket. A római katolikus egyház elismerte, hogy az obeliszkeket „egy egyiptomi fáraó a Napnak szentelte”, és hogy valamikor „üres dicsőséget hoztak a szentségtörő pogány templomokra”.

Az első obeliszkeket V. Sixtus pápasága alatt (1585–90) állították fel újra, ördögűzés és áldásmondás, valamint szenteltvízhintés és tömjénégetés kíséretében. „Kiűzlek, hogy viseld a szent keresztet, és maradj mentes minden pogány tisztátalanságtól és a szellemi romlottság minden támadásától” – énekelte egy püspök a vatikáni obeliszk előtt.

Aki turistaként megáll a római obeliszkek előtt, biztosan eltűnődik rajta, hogy micsoda zsenialitás kellett a kifaragásukhoz, az elszállításukhoz és a felállításukhoz. Talán azon is elképed, hogy a napimádatban használt emlékoszlopok éppen a pápák városát díszítik, ami bizony furcsa egyveleg!

[Kép a 15. oldalon]

Lukszor (Egyiptom)

[Kép a 15. oldalon]

Róma

[Kép a 15. oldalon]

New York

[Kép a 15. oldalon]

Párizs