Egy fenséges monolit

AZ ÉBREDJETEK! KANADAI ÍRÓJÁTÓL

TÖBB évszázadon át megbízható tájékozódási pont volt a halászoknak és a hajósoknak. Költők, írók és művészek munkája nyomán halhatatlanná vált. Egy forrásmű „misztikusnak és elbűvölőnek” nevezi. A mintegy 430 méter hosszú, 90 méter széles és majdnem ugyanilyen magas Percé-szikla méltóságteljesen emelkedik ki az Atlanti-óceán csillogó kék vizéből a Gaspé-félsziget keleti csücskében, a Szent Lőrinc-öbölben.

Egy időben a merészebb helybeliek felmásztak a sziklafalon, és tojásokat gyűjtöttek a madárfészkekből. De Quebec kormánya 1985-ben madárvédelmi területté nyilvánította a Percé-sziklát és a közeli Bonaventure-szigetet, hogy óvja a sziklát, és a madarakat, melyek a tetején keresnek menedéket. A Bonaventure-sziget az otthona a szulák második legnagyobb fészkelő kolóniájának a világon.

Néhányan azt mondják, hogy nagyon régen a Percé-szikla egybefüggött a szárazfölddel, és tán négy boltíve is volt. Mára viszont már csak egy maradt meg, egy több mint 30 méter széles boltív a szikla óceán felőli végében. Apály idején – körülbelül négy óra hosszán át – a sziklát egy homokturzás köti össze a szárazfölddel. A bátrabb látogatók ilyenkor kimehetnek a sziklához, és a fröcskölő vízben óvatos léptekkel eljuthatnak a boltívig, ami úgy 15 percbe telik.

Egy figyelmeztetés a kalandra vágyóknak: az egyik látogató, aki átbukdácsolt a lehullott kőlapokon, hogy elérje a boltívet, azt mondja, hogy „néhány percenként ijesztő süvítést hallani, amint egy-egy szikladarab, mint valami kisméretű bomba, belezuhan a vízbe. Néhány szikla másik szikladarabra esik rá, ami puskaropogásszerű hanggal jár.”

Ahogyan már sok vendég mondta, a Percé-szikla lélegzetelállítóan szép. De ez csak egyike elbűvölő földünk megannyi káprázatos helyének. Milyen sok van belőlük, és milyen változatosak! Amikor látod őket, talán te is úgy érzed, ’meg kell állnod, hogy megfigyeld Isten csodálatos műveit’ (Jób 37:14).

[Kép forrásának jelzése a 23. oldalon]

© Mike Grandmaison Photography