Kelmefestés régen és ma

AZ ÉBREDJETEK! NAGY-BRITANNIAI ÍRÓJÁTÓL

MEGFIGYELTED már, hogy milyen hatással vannak a színek az érzelmeinkre? Nem meglepő hát, hogy a történelem folyamán az emberek színesre festették a szöveteket.

Amikor ruhákat és lakástextíliákat vásárolunk, vagy megvesszük az ezekhez szükséges anyagokat, nem szeretnénk, ha a színük kifakulna. Mivel kíváncsiak voltunk rá, hogy milyen eljárásokkal teszik a textíliákat színtartóvá, valamint azt is szerettük volna megtudni, hogy miként fejlődtek ki a hagyományos kelmefestő módszerek, ellátogattunk Észak-Angliába a bradfordi Kelmefestők és Színkémikusok Társaságának Színmúzeumába. * Láttunk ott néhány szokatlan nyersanyagot, amelyből évszázadok óta festékeket készítenek.

Festékek a múltban

Egészen a XIX. század második feléig a kelmefestés alapanyagai teljes egészében a természetből, többek között növényekből, rovaroktól és csigáktól származtak. Például a festő csülleng nevű növényből a kék színt (1), a festő rezedából a sárga színt (2), a festő buzérból pedig a vörös színt nyerték. A fekete színű festéket a festő kékfából készítették, egy zuzmóféle (Roccella nemzetség) pedig az ibolyaszínt adta. A bíborcsigákból egy igencsak drága bíborfestéket, a tíruszi bíbort nyerték (3). Ezzel a festékkel színezték a római császárok ruháit.

Jóval a római császárok kora előtt a kiemelkedő személyiségek és a jómódúak ruházatát természetes forrásokból származó festékekkel színezték (Eszter 8:15). A piros színek árnyalatait például a karmazsintetű nőstényéből készítették (4). Minden bizonnyal ez az élőlény volt a karmazsinvörös festék forrása, melyet az ókori izraeliták a hajlék berendezéseinek, valamint a főpap ruházatának befestésére használtak (2Mózes 28:5; 36:8).

A festés folyamata

A színmúzeum kiállításán látható, hogy a legtöbb festési folyamat sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egyszerűen belemártják a fonalat vagy a kelmét a festékbe. Sok esetben a festés műveletének egyik szakasza a pácolás. A pác vonzza mind a textilszálakat, mind pedig a festéket. A pácolás során a festék a textilszálhoz tapad, így nem fogja kioldani a víz. Sokféle vegyszert használnak pácként, és némelyik elég veszélyes is lehet.

Léteznek olyan festési eljárások, amelyek során kellemetlen szagok keletkeznek. Például a törökvörös egy hosszadalmas és bonyolult folyamat terméke volt. Ezzel az eljárással a pamutot olyan élénkpirosra festették, hogy sem a fény, sem a mosás,  de még a fehérítés sem tudta kifakítani. Volt olyan idő, amikor ennek a színnek az előállítása 38 lépcsőből állt, és mintegy négy hónapig tartott. A kiállítás legszebb darabjai között van néhány törökvörösre festett kelme (5).

A szintetikus festékek megjelenése

Úgy tartják, hogy az első, nem természetes forrásból nyert festéket William Henry Perkin állította elő 1856-ban. A múzeumban megtudhatjuk, hogyan fedezett fel Perkin egy élénklila színt, a mályvát. A XIX. század végére már sok más, élénk színű festéket állítottak elő. Manapság több mint 8000-féle szintetikus festék létezik (6). A természetből most már csupán a festő kékfát és a bíbortetűt használják fel rendszeresen festékkészítésre.

A színmúzeum Szín- és Textilgalériája bemutatja, milyen különleges folyamatokkal színezik be a szintetikus anyagokat, mint például a műselymet. Jelenleg a viszkóz műselyem a legelterjedtebb műselyemféle, melyet először 1905-ben kezdtek tömegesen gyártani. Mivel ez az anyag vegyi szempontból hasonló a pamuthoz, az akkoriban létező legtöbb festékkel be lehett színezni. Azonban több új festékfajtát kellett kifejleszteni a modernebb szintetikus anyagok, például az acetátműselyem, a poliészter-, a nejlon- és az akrilszálak befestéséhez.

Nehéz színtartó festékeket kifejleszteni

Amikor ruhákat vagy anyagokat vásárolunk, szeretnénk, ha azok megtartanák a színüket. Ennek ellenére sokszor azt tapasztaljuk, hogy kifakulnak a napfény vagy a többszöri mosás hatására, különösen akkor, ha mosószereket is használunk. Néha megesik, hogy a textíliák elszíneződnek a verejtékezés miatt, vagy mert más ruhadarabokkal összemossuk őket. A színtartó képesség a mosás folyamán azon múlik, hogy milyen erősen tapadnak a festékmolekulák a textilszálakhoz. Az ismételt mosás és a szennyeződések kioldására való mosószerek miatt a festék leválik a textilszálakról, így az anyag kifakul. A festékgyártók kipróbálják a termékeiket, hogy a textíliák nem fakulnak-e ki túlságosan, ha fénynek, mosásnak, mosószereknek és verejtékezésnek vannak kitéve.

A múzeumlátogatás arra emlékeztetett minket, hogy még jobban figyeljünk oda, milyen anyagból készülnek a ruháink. Ráadásul sok mindent megtudtunk azokról az ötletes folyamatokról, amelyek eredményeként a ruháink még gyakori mosás ellenére is meg tudják őrizni a színüket.

[Lábjegyzet]

[Képek forrásának jelzése a 24. oldalon]

1–4. fotó: Courtesy of the Colour Museum, Bradford (www.colour-experience.org)

[Képek forrásának jelzése a 25. oldalon]

5. fotó: Courtesy of the Colour Museum, Bradford (www.colour-experience.org); 6. fotó: Clariant International Ltd., Switzerland