Fiatalok kérdezik

Miért hasonlítanak mindig össze valakivel?

„Az őrületbe kergetnek a szüleim meg a tanárok, amikor másokhoz hasonlítgatnak” (Móni *)

„A hasonlítgatásoktól kevesebbnek érzem magam, mert már eleve szeretnék jobban hasonlítani ahhoz, akivel összemérnek” (Patrícia)

AZ ISKOLÁBAN a tanár a szemedre veti, hogy nem vagy olyan jó matekból, mint az osztálytársad. Otthon a szüleid összeszidnak, mert nem vagy olyan rendszerető, mint a nővéred. Valaki megjegyzi: „Anyukád a te korodban nagyon csinos volt!” Fáj a megjegyzés, mert nem tudod, hogy azért mondták-e, mert csúnyának tartanak. „Miért nem engem látnak meg? – ordítanád legszívesebben. – Miért hasonlítanak mindig valaki máshoz?”

Miért fáj annyira az összehasonlítgatás? Lehet benne valami jó is? Mit tehetsz, amikor összehasonlítanak másokkal?

Miért fáj az összehasonlítgatás?

Egyebek közt azért, mert néha rátapintanak vele a lényegre. Lehet, hogy amit az emberek hangosan kimondanak, az benned már gyakran megfogalmazódott. Például Rebeka bevallja: „Arra gondoltam, amikor láttam a népszerű gyerekeket az iskolában, hogy ha olyan lennék, mint ők, többen szeretnének.”

Mi tesz belül ilyen bizonytalanná? Nos, mi történik veled fizikailag, érzelmileg és szellemileg? Lehet, hogy a tested gyorsan változik. A kapcsolatod a szüleiddel egyre bonyolultabb. Valószínűleg a másik nemhez is teljesen másként viszonyulsz, mint korábban. Ezért azon tűnődhetsz, hogy vajon normálisan fejlődsz-e.

Talán úgy érzed, ezt csak abból mérheted le, ha összehasonlítod magad más fiatalokkal, akik ugyanilyen változásokat tapasztalnak. És ez a csapda! Ha ők látszólag jobban boldogulnak, elbizonytalanodsz. És ha ilyenkor egy felnőtt megkérdezi, hogy miért nem tudsz olyan lenni, mint X. Y., úgy érezheted, beigazolódott, amitől a legjobban féltél: tényleg nincs veled minden rendben!

Patrícia egy másik okot is említ, amiért az összehasonlítgatás fájhat: „Amikor összehasonlítanak valakivel, főleg olyannal, akihez közel állsz, féltékenységet és neheztelést érezhetsz.” Móni tudja, milyen érzés ez. Szerinte  a szülei és a tanárai folyton a nővéréhez hasonlítják. „Állandóan azt emlegetik, hogy mi mindent elért már, amikor annyi idős volt, mint én” – kesereg. Milyen hatással van ez rá? „Olyan, mintha a nővérem a vetélytársam lenne. Néha még neheztelek is rá.”

Tény, hogy az összehasonlítgatás rosszat is kihozhat belőled. Figyeld meg, mi történt Jézus legjobb barátaival. A Jézus halála előtti éjszakán „heves vita” támadt az apostolok között. Min vitáztak? Gyakorlatilag egymáshoz hasonlították magukat, hogy „melyikőjük tűnik a legnagyobbnak” (Lukács 22:24). Kétségtelen, hogy az összehasonlítás néhány formája rossz hatással lehet az emberre. De mindenfajta összehasonlítás rossz?

Az összehasonlítás jó oldala

Nézzük meg a fiatal Dániel és három héber társa példáját a Bibliában. Ezek a fiatalok nem akartak fogyasztani a babiloni király ínyencségeiből, melyeket Isten törvénye tiltott (3Mózes 11:4–8). Hogy a felügyelő segítsen nekik, Dániel azt javasolta, hogy tegyen velük próbát: miután tíz napig olyan ételeket esznek, melyek Isten Törvénye szerint elfogadhatóak, a felügyelő hasonlítsa össze a héber fiatalokat a királyi udvarban lévő többi fiatallal. Mi lett az eredmény?

„A tíz nap leteltével – mondja a Biblia – [a héberek ábrázata] szebbnek tűnt, és jobb húsban voltak, mint a többi gyermek, aki a királynak készített ínyencfalatokat ette” (Dániel 1:6–16). Figyeld meg, hogy nem azért volt sikeres a próba, mert Dániel és a társai alapvetően jobbak voltak, mint a többi fiatal, hanem elsősorban azért, mert úgy döntöttek, hogy engedelmeskednek a törvényeknek, melyeket Isten a népének adott.

Ismerős a helyzet, amelyben a héber fiatalok voltak? Ha a Biblia erkölcsi mércéje szerint élsz, szembetűnően más vagy, mint a többi fiatal. Néhányakat ez összezavarhat, és emiatt talán „folyton becsmérlően beszélnek” rólad (1Péter 4:3, 4). Mások viszont látni fogják jó viselkedésed eredményét, és lehet, hogy emiatt még Jehovát is meg akarják majd ismerni (1Péter 2:12). Ebben az esetben jó lehet, ha összehasonlítanak másokkal.

Az összehasonlításnak lehet egy másik jó oldala is. Például te talán úgy érzed, hogy eleget segítesz otthon a házimunkában, legalábbis a testvéreidhez viszonyítva. De nem biztos, hogy a szüleid is így gondolják. Hogy segítsenek másképp gondolkodnod, felhozhatják egy bibliai szereplő példáját, és megkérhetnek, hogy hasonlítsd össze a hozzáállásodat és a tetteidet az övéivel.

Például emlékeztethetnek arra, hogy bár Jézust Úrnak és Tanítónak szólították a tanítványai, ő mégis kész volt megmosni a lábukat (János 13:12–15). Arra buzdíthatnak, hogy utánozd Jézus alázatát és szorgalmát. Sőt, a Biblia minden keresztényt arra ösztönöz, fiatalt és időst egyaránt, hogy folyton hasonlítsa össze magát Krisztussal, és próbálja „szorosan [követni] a nyomdokait” (1Péter 2:21). Ez a fajta összehasonlítás segít alázatosnak maradnunk, és olyanná formálnunk az egyéniségünket, amely még jobban tetszik Jehovának.

Mit tehetsz, ha kedvezőtlenül hasonlítanak össze valakivel?

Szó ami szó, idegesítő és elkeserítő lehet, amikor kedvezőtlenül hasonlítanak össze a testvéreddel vagy egy másik fiatallal. Mit tehetsz ilyenkor? „Az ember éleslátása fékezi haragját” – mondta a bölcs Salamon király (Példabeszédek 19:11). Hogyan segíthet az éleslátás? Lehet,  hogy te nem így gondolod, de amikor például egy szülő vagy egy tanár összehasonlít valakivel, valószínűleg a legjobbat akarja neked. „Amikor összehasonlítanak valakivel – mondja Kati –, arra gondolok, hogy miben próbálnak ezzel segíteni.” Kati rájött, hogy ha jól áll a dologhoz, kevésbé valószínű, hogy el fog keseredni vagy bosszankodni fog.

De mi van akkor, ha úgy érzed, hogy egyfolytában összehasonlítgatnak valakivel? Ha például a szüleid mindig kedvezőtlenül mérnek össze valamelyik testvéreddel? Odamehetnél hozzájuk, és tisztelettudóan elmondhatnád nekik, hogy mit érzel, amikor ezt teszik. Lehet, hogy nem is tudják, hogy ezzel rossz érzéseket keltenek benned.

De ne feledd, hogy bár „ideje [van] a szólásnak”, „ideje [van] a hallgatásnak” is (Prédikátor 3:7). Ha legközelebb összehasonlítanak valakivel, ahelyett hogy dühösen kitörnél, várj, amíg lecsillapodsz, és csak azután beszélj a szüleiddel, vagy azzal, aki a kedvezőtlen összehasonlítást tette. Így sokkal meggyőzőbbek lesznek a szavaid (Példabeszédek 16:23).

Ha tisztában vagy a jó tulajdonságaiddal, akkor sokszor nem fog annyira fájni, ha kedvezőtlenül hasonlítanak össze valakivel. Pál apostol ezt mondta Timóteusznak: „Soha senki ne nézze le fiatal korodat” (1Timóteusz 4:12). Timóteusz még viszonylag fiatal volt, amikor kinevezték keresztény felvigyázónak. Ezért elképzelhető, hogy egyesek összehasonlítgatták más férfiakkal, akik idősebbek és tapasztaltabbak voltak nála. De ez nem volt indokolt. Bár Timóteusz fiatal volt, nagy tapasztalatra tett szert, amikor Pállal utazott. Tudta, hogyan kell hatékonyan használni Isten Szavát. És igazán törődött szellemi testvéreivel és testvérnőivel (1Korintusz 4:17; Filippi 2:19, 20).

Szóval ha legközelebb kedvezőtlen összehasonlítás célpontja vagy, kérdezd meg magadtól, hogy indokolt-e a kritika. Ha már egy kevés igazság is van benne, próbálj meg tanulni belőle. Ha viszont csak egy óriási általánosítás, mint például hogy „miért nem tudsz olyan lenni, mint a testvéred”, akkor próbálj meg tárgyilagosan gondolkodni. Igyekezz meglátni benne, amit hasznosítani tudsz.

Jehova Isten nem egy másik tökéletlen emberhez viszonyítva állapítja meg az értékedet (Galácia 6:4). Túllát a külsőségeken, és tudja, hogy ki vagy legbelül (1Sámuel 16:7). Sőt, Jehova nemcsak azt látja, aki vagy, hanem azt is, hogy milyen ember szeretnél lenni (Héberek 4:12, 13). Nem várja el tőled, hogy soha ne hibázz, és a jót keresi benned (Zsoltárok 130:3, 4). Ha ezekkel tisztában vagy, az már sokat segíthet, amikor összehasonlítanak valakivel.

[Lábjegyzet]

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Általában mikor idegesítenek az összehasonlítások?

▪ Ha a szüleid egyfolytában összehasonlítanak másokkal, hogyan fogod kezelni a helyzetet?

[Oldalidézet a 12. oldalon]

„Örülnék neki, ha az, aki tanácsot ad, nem említene nevet, és nem mondaná azt, hogy »jó lenne, ha te is olyan lennél, mint ő«, hanem először kiemelné a jó tulajdonságaimat, és aztán szeretettel megpróbálna segíteni, hogy lássam a gyengéimet is” (Natália)

[Kép a 13. oldalon]

Amikor összehasonlítanak valakivel, tisztelettudóan elmondhatnád, hogy mit érzel