A Biblia nézőpontja

Mit jelent kereszténynek lenni?

„A MI országunkban azt nevezik kereszténynek, aki egy héten egyszer elmegy a templomba” – jegyzi meg Kingsley, aki egy afrikai országban él. A Közel-Keleten élő Raad pedig ezt mondja: „A mi társadalmunkban azt tekintik kereszténynek, aki a nyugati világ szokásait és hagyományait követi az öltözködést, az ünnepeket és a nőkkel való bánásmódot illetően.”

De vajon kereszténynek lenni csupán azt jelenti, hogy valaki hetente egyszer elmegy a templomba, illetve bizonyos társadalmi szokásokat és hagyományokat követ? Ha ésszerűen belegondolunk, a „keresztény” szónak nemde egy olyan életútra kellene utalnia, mely azt a gondolkodásmódot, értékrendet és magatartást tükrözi vissza, melyről Krisztus prédikált, és amely jellemezte őt? * Hogyan gyakorolták kezdetben a keresztényiséget?

Korai keresztényiség mint életút

Jézus ezt mondta a követőinek: „Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit parancsolok nektek” (János 15:14). Mivel Krisztus tanításai az életük minden területét érintették, a tanítványok kezdetben úgy utaltak a vallásukra, mint ’az Útra’ (Cselekedetek 9:2). Nem sokkal ezután „isteni gondviselés által keresztényeknek hívták” őket (Cselekedetek 11:26). Ez az új név azt jelentette, hogy hiszik, hogy Jézus Isten Fia, aki égi Atyjának az akaratát tolmácsolta az embereknek. Ez a hit olyan életútra ösztönözte őket, mely különbözött a körülöttük lévő világétól.

Krisztus tanításai arra indították a követőit, hogy a Biblia tanításaival összhangban kerüljék  a ’paráznaságot, tisztátalanságot, gátlástalan viselkedést, bálványimádást, spiritizmus gyakorlását, ellenségeskedéseket, viszálykodást, féltékenységet, haragkitöréseket, perlekedéseket, italozós tivornyázásokat, dorbézolásokat és az efféléket’ (Galácia 5:19–21; Efézus 4:17–24). Pál apostol arra emlékeztette a korintuszi keresztényeket, hogy némelyek közülük korábban pont ilyen dolgokat gyakoroltak. Majd hozzáfűzte: „De tisztára mostak, de megszenteltek, de igazságossá nyilvánítottak benneteket Jézus Krisztus, a mi Urunk nevében” (1Korintusz 6:9–11).

E. W. Barnes ezt mondja a The Rise of Christianity című könyvében: „Ezekben a korai hiteles dokumentumokban a keresztény mozgalmat úgy mutatták be, mint ami alapjában véve erkölcsös és törvénytisztelő. Tagjai jó állampolgárok és lojális alattvalók kívántak lenni. Kerülték a pogányság hibáit és vétkeit. A magánéletben arra törekedtek, hogy békében éljenek felebarátaikkal, és megbízható barátok legyenek. Azt tanulták, hogy legyenek józanok, szorgalmasak, és éljenek tisztán. Ha az őket körülvevő általános korrupció és feslettség közepette alapelveikhez lojálisak maradtak, akkor becsületesek és szavahihetők voltak. Szexuális irányadó mértékeik magasak voltak: a házassági köteléket tiszteletben tartották, és a családi élet tiszta volt.” Ez a jellemzés illett a kezdet kezdetén a keresztényekre.

A korai keresztények egy másik ismertetőjele a buzgó evangéliumhirdető munkájuk volt. Krisztus ezt parancsolta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Máté 28:19, 20). Jean Bernardi, a párizsi Sorbonne egyetem professzora megjegyezte: „[A keresztényeknek] mindenfelé kellett menniük, és mindenhol, mindenkivel beszélniük kellett. Az utakon és a városokban, a közterületeken és az otthonokban. Akár jól fogadták őket, akár nem. A szegényekkel és a javakban dúskáló gazdagokkal . . . Utakon, hajókon kellett utazniuk, és el kellett jutniuk a földnek mind végső határáig.”

Igaz keresztényiség napjainkban

Az igaz keresztényeket ma éppúgy, mint az első században, meg kell hogy különböztesse az életmódjuk a körülöttük élőktől. Ennek megfelelően Jehova Tanúi törekszenek arra, hogy szorosan ragaszkodjanak azokhoz az alapelvekhez, melyeket először a korai keresztények gyakoroltak. Erőfeszítéseik, hogy a Biblia tanításaihoz igazítsák az életüket, nem maradnak észrevétlenek.

Például a New Catholic Encyclopedia elismeri, hogy Jehova Tanúi közismerten „az egyik legjobb magaviseletű csoport a világon”. A Salt Lake City-i (Utah) Deseret News arról számolt be, hogy Jehova Tanúinak „fontos a szoros családi kötelék, és az, hogy a társadalom hasznos, tisztességes polgárai legyenek”. Az újság hozzáfűzte még: „Tagjaik szigorú erkölcsi törvényekhez szabják magukat. Vallják, hogy a dohányzás, a túlzott ivás, a kábítószerezés, a szerencsejátékok, a szabados nemi élet és a homoszexualitás szellemileg romboló szokások. Tisztességre és szorgalmas munkára tanítanak.”

A Tanúk azt is komolyan veszik, hogy felelősségük buzgón hirdetni az evangéliumot. A New Catholic Encyclopedia a következőket mondja erről: „Minden egyes tagnak alapvető kötelessége, hogy tanúskodjon Jehováról, hirdetve közelgő Királyságát . . . Ahhoz, hogy igaz Tanú legyen valaki, ténylegesen prédikálnia kell valamilyen formában.”

Nyilvánvaló, hogy az igaz keresztényiség sokkal több annál, mint hogy valaki a tagja a kereszténység számos egyháza közül valamelyiknek. Maga Jézus is beszélt arról, hogy sok hamis keresztény lesz (Máté 7:22, 23). Jehova Tanúi arra buzdítanak, hogy ismerd meg, mit tanított Jézus, és ültesd át a tanultakat a gyakorlatba. Ez jelenti azt, hogy valaki keresztény. Jézus azt mondta: „Ha tudjátok ezeket, boldogok vagytok, ha meg is teszitek” (János 13:17).

[Lábjegyzet]

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Kiket nevezett Jézus a barátainak? (János 15:14)

▪ Milyenfajta viselkedést kerüljenek az igaz keresztények? (Galácia 5:19–21)

▪ Milyen munkában kell részt venniük a keresztényeknek? (Máté 28:19, 20)

[Képek a 26. oldalon]

Az igaz keresztények ma éppoly buzgó evangéliumhirdetők, mint évszázadokkal ezelőtt