Pollen – Az élet pora

AMIKOR beköszönt a tavasz, a méhek szorgoskodni kezdenek, és a levegő megtelik pollennel, azaz virágporral. Az allergiás emberek inkább átoknak tartják a pollent, semmint áldásnak. De mielőtt nyűgnek bélyegeznénk ezt a kivételes port, gondoljuk át, milyen szerepet tölt be. Talán meglepődünk, amikor felismerjük, hogy milyen nagy mértékben függ tőle az életünk.

Mi is az a pollen? Az Akadémiai Kislexikon ezt írja róla: „a magvas növények porzóinak portokjaiban képződő virágporszemek tömege.” Egyszerűen szólva a növények azért termelnek pollent, hogy szaporodjanak. Köztudott, hogy az emberek esetében úgy jön létre az utód, hogy egy hímivarsejt megtermékenyíti a petesejtet. Ehhez hasonlóan a virág nőivarszervének (termő) pollenre van szüksége a hímivarszervtől  (porzó), hogy megtermékenyüljön, és gyümölcsöt teremjen. *

A virágporszemek annyira parányiak, hogy szabad szemmel alig láthatók, de mikroszkóp alatt megmutatják magukat. A megfigyelő szeme elé tárul, hogy mindegyik faj pollenszemeinek sajátos a mérete és az alakja. Figyelemre méltó, hogy mivel a pollen nem bomlik le, a tudósok gyakran tanulmányozzák a földből előkerülő pollenszemek jellegzetes „ujjlenyomatát”, így megtudhatják, milyen növényeket termesztettek évszázadokkal ezelőtt az emberek. Fontos szempont, hogy mindegyik pollennek sajátos jellemzői vannak, amelyek alapján a virágok felismerik a saját fajuk pollenjét.

Hogyan utazik a pollen?

Számos növény a légáramlatra bízza a pollenje szállítását, miután a virágpor kiszabadul a barkából vagy a tobozból, melyet meglengetett a szél. Némelyik vízinövény pollenjét a víz viszi tova. Mivel a szél általi megporzás nem megbízható, azok a fák és más növények, melyek erre a módszerre támaszkodnak, irdatlanul nagy mennyiségű pollent termelnek. * Azok, akik szénanáthától szenvednek, emiatt igen sok kellemetlenséget élnek át.

Bár a szél sok fának és fűfélének a beporzását el tudja végezni, az olyan virágos növények, amelyek  nem annyira sűrűn nőnek, hatékonyabb segítséget igényelnek. Hogyan jut el a pollen az ilyen növényekről a fajtársaikra, ha azok kilométerekre vannak tőlük? Egy igen hatékony kézbesítőrendszer által, melyet denevérek, madarak és rovarok működtetnek. De természetesen nem adják ingyen a szolgáltatásukat.

A virágok nektárral kínálják a megporzóikat, és azok nem is tudnak ellenállni ennek az ínycsiklandó csemegének. Miközben a látogatók azon igyekeznek, hogy szürcsöljenek egy kis nektárt, óhatatlanul jókora mennyiségű pollen tapad a testükre. Az újabb nektáradag után járva pedig átviszik a pollent a következő virágra.

A megporzás zömét rovarok végzik, főleg a mérsékelt éghajlatú vidékeken. Nap mint nap számtalan virágon megfordulnak, nektárt és pollent véve magukhoz. * „A rovarok valószínűleg olyasmivel járulnak hozzá leginkább az emberek egészségéhez és jó közérzetéhez, amiért csekély elismerést kapnak, és ami nem más, mint a növények megporzása” – mondja May Berenbaum professzor asszony. A gyümölcsfáknak általában olyan viráguk van, amelynek kölcsönös megporzásra van szüksége ahhoz, hogy bő legyen a termés. Nem nehéz hát meglátni, hogy milyen nélkülözhetetlen a pollen elszállítása a jó közérzetünkhöz.

A csalogatás nagymesterei

A virágoknak valahogyan magukhoz kell vonzaniuk és jól kell lakatniuk a megporzást végző állatokat. Hogy csinálják? Lehet, hogy meleg pihenőhelyként szolgálnak a napon. Ezenkívül reklámozzák a portékájukat, általában a tetszetős küllemükkel és a finom illatukkal. Számos virág hasznos útbaigazítást is ad színes pöttyök vagy csíkok formájában, hogy megmutassa látogatóinak, hol található a nektár.

Virága válogatja, hogy éppen milyen módszerrel csalogatja a megporzókat. Vannak olyan virágok, amelyek rothadt szagot árasztanak, hogy magukhoz vonzzák a legyeket. Mások cselhez folyamodnak, hogy biztosan sikerüljön a megporzás. A méhbangó virágai például úgy néznek ki, mint a méhek, és a megtévesztett, párzásra kész méhek el is csábulnak. Bizonyos virágok rabul ejtik a rovarokat, és csak akkor engedik őket szabadon, mikor már ellátták a megporzás feladatát. „A növények királyságában sehol sem olyan kifinomult, precíz és zseniális a tervezés, mint abban a létfontosságú ügyben, hogy a virágok be legyenek porozva” – írja Malcolm Wilkins botanikus.

Ha a Teremtő nem gondoskodott volna a növények megporzásáról azáltal, hogy vonzónak alkotta meg őket, több millió növény nem tudna szaporodni. Ennek a fontos tevékenységnek az eredményére utalva Jézus ezt mondta: „Okuljatok a mező liliomainak példájából, hogyan növekednek: nem fáradnak, se nem fonnak, de mondom nektek, hogy még Salamon sem öltözködött dicsősége teljében úgy, mint ezek közül egy” (Máté 6:25, 28, 29).

A megporzásnak köszönhetően a növények virulnak, és megadják a számunkra nélkülözhetetlen táplálékot. Igaz, a pollen megkeserítheti némelyikünk életét, de mindnyájan hálásak lehetünk a szorgos megporzóknak, amelyek az élet porát viszik. Az aratás sikere nagyban függ ettől a bámulatos természeti folyamattól, mely arról tanúskodik, hogy milyen lenyűgöző a Teremtőnk keze műve.

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész/képek a 16–17. oldalon]

Megporzást végző állatok

LEGYEK ÉS BOGARAK

Ők a megporzás háttérbe szorított hősei között vannak. Ha jóízűen csokit eszegetsz, egy piciny légynek lehetsz hálás, amely elvégzi azt a létfontosságú feladatot, hogy megporozza a kakaófa virágait.

DENEVÉREK ÉS OPOSSZUMOK

A világ legfenségesebb fáinak némelyikét, például a kapokfát és a majomkenyérfát denevérek porozzák meg. Vannak olyan gyümölcsevő repülőkutyák, amelyek nemcsak nektárt esznek, hanem gyümölcsöt is, és a magvakat szétszórva dupla szolgálatot tesznek. Ausztráliában az oposszumok (kistestű erszényesek) rájárnak a virágokra, hogy a nektárjukból csemegézzenek. Közben szőrös testükkel átviszik a pollent az egyik virágról a másikra.

PILLANGÓK ÉS LEPKÉK

Ezek a mutatós rovarok főként nektárral táplálkoznak, és amint virágról virágra szállnak, a pollen ráragad a testükre. Némelyik gyönyörű orchidea sikeres megporzása teljes egészében a lepkéktől függ.

NEKTÁRMADARAK ÉS KOLIBRIK

Ezek a színpompás madarak csak úgy cikáznak a virágok között, nektárt szürcsölnek belőlük, s közben homlokuk és mellkasuk tollaira rátapad a pollen.

MÉHEK ÉS DARAZSAK

A méhek bolyhos teste olyan könnyen összeszedi a pollent, mint a porpamacs a port, ezért a méhek tökéletesek a megporzás szerepére. Egyetlen poszméh képes akár 15 000 pollenszemet szállítani. Annak köszönhetően, hogy a XIX. században poszméheket vittek Angliából Új-Zélandra, ott most buján tenyészik a lóhere, mely takarmányul szolgál a haszonállatoknak.

A megporzás legfontosabb végrehajtója a házi méh. Általában egy fajta virágra összpontosít, mely nagy tömegben nyílik a méhkaptár közelében. Christopher O’Toole rovartudós számítása szerint „az emberek az általuk elfogyasztott ételnek nem kevesebb mint 30 százalékát közvetlenül vagy közvetetten a méhek által elvégzett megporzásnak köszönhetik”. Méhek porozzák meg többek között a mandulát, almát, szilvát, cseresznyét és kivit. A gazdálkodók kaptáronként fizetnek a méhészeknek a méhek szolgálataiért.

[Kép a 18. oldalon]

Méhbangó