Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

El van rendelve a sorsod?

El van rendelve a sorsod?

A Biblia nézőpontja

El van rendelve a sorsod?

Egy reggel két férfi a munkahelyére igyekezett, és úgy döntöttek, hogy egy rövidebb úton mennek, egy olyan utca felé, ahol korábban az egyikük lakott. Útközben észrevették, hogy az egyik ház ablakain lángok csapnak ki. Teherautójukban éppen volt egy létra, így miután megálltak, ki tudtak menteni egy anyukát öt gyermekével. „Talán a sors keze volt” – kommentálta egy újságcikk az esetet.

SOKAN hisznek abban, hogy akár jó, akár rossz történik velük, afelől egy felettük álló erő határozott. Kálvin János, a XVI. századi hitújító például ezt írta: „Eleve elrendelésnek pedig az Isten azon örök elhatározását nevezzük, amellyel önmagában elvégezte azt, hogy akarata szerint mi történjék minden egyes emberrel. Isten ugyanis nem egyforma állapotra teremt mindenkit, hanem némelyeket az örök életre, másokat pedig az örök kárhozatra rendelt már kezdettől fogva.”

Vajon Isten csakugyan előre elrendeli a tetteinket és végső sorsunkat? Mit tanít erről a Biblia?

Az eleve elrendelés „logikája”

Az eleve elrendelés hívei alapjában véve így okoskodnak: Isten mindentudó, ennélfogva még azt is tudja, hogy mi fog történni a jövőben. Tudja, mit kezd majd minden egyes ember az életével, és azt is, hogy melyik percben és hogyan fog meghalni. Az ő gondolatmenetük szerint tehát az ember nem dönthet másképpen, mint ahogy Isten előre látta és elrendelte, különben Isten nem lenne mindentudó. Ésszerűen hangzik ez neked? Gondold végig, hogy logikusan mi következik ebből az érvelésből.

Ha valamiféle erő már meghatározta a jövődet, akkor felesleges vigyáznod magadra. Mit sem számít az egészséged és a gyerekeid egészsége szempontjából, hogy dohányzol-e vagy sem. A biztonságodra semmilyen hatással sincs az, hogy bekapcsolod-e a biztonsági övet, amikor autóval utazol. Ez azonban nem így van. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az elővigyázatos embereket ritkábban éri halálos baleset, vagy sújtja halálos kór, míg a gondatlanság tragédiához vezethet.

Figyelj meg egy másik érvelést. Ha Isten úgy dönt, hogy mindent előre tud, akkor már Ádám és Éva megalkotása előtt tudnia kellett, hogy engedetlenek lesznek. De vajon amikor azt mondta Ádámnak, hogy ne egyen ’a jó és rossz tudásának a fájáról’, különben meghal, már tudta, hogy Ádám enni fog róla? (1Mózes 2:16, 17). Isten ezt mondta az első emberpárnak: „Legyetek termékenyek, sokasodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá; uralkodjatok a tenger halain, az egek repdeső teremtményein, és minden élő teremtményen, amely a földön mozog.” Vajon amikor ezt az utasítást adta nekik, már tudta, hogy a csodálatos paradicsomi jövőjükből biztos nem lesz semmi? Természetesen nem (1Mózes 1:28).

Abból a feltételezésből, hogy Isten minden döntést előre lát, logikusan az következne, hogy ő a felelős mindenért, ami történik, beleértve a háborúkat, az igazságtalanságot és a szenvedést is. Lehetséges ez? A válasz egyértelmű abból, amit Isten önmagáról kijelent.

„Válaszd az életet”

A Szentírás megállapítja, hogy „Isten szeretet”, és „szereti az igazságosságot”. Mindig is arra biztatta a népét, hogy ’gyűlölje a rosszat, és szeresse a jót’ (1János 4:8; Zsoltárok 37:28; Ámós 5:15). Számtalanszor ösztönözte arra a lojálisait, hogy válasszák a helyes utat. Például amikor hajdanán szövetséget kötött Izrael nemzetével, ezt mondta nekik Mózes által: „Bizonyságul hívom ma ellenetek az eget és a földet, hogy az életet és a halált adtam eléd, az áldást és az átkot. Válaszd az életet, hogy életben maradj te és az utódaid is” (5Mózes 30:19). Vajon Isten előre meghatározta, hogy miként döntsenek az egyes izraeliták? Nyilvánvalóan nem.

Józsué, aki az ókorban Isten népének egyik vezetője volt, felszólította honfitársait: „válasszátok meg magatoknak ma, kit szolgáltok . . . én és az én háznépem Jehovát fogjuk szolgálni” (Józsué 24:15). Isten prófétája, Jeremiás hasonló gondolatot fejezett ki: „Kérlek, hallgass Jehova szavára abban, amit mondok neked. Akkor jól lesz dolgod, és élni fog a lelked” (Jeremiás 38:20). Buzdítaná-e egy igazságos és szerető Isten az embereket arra, hogy jutalom reményében cselekedjenek helyesen, ha tudná, hogy kudarcra vannak ítélve? Nem, hiszen ez képmutatás lenne.

Amikor tehát jó vagy rossz dolgok történnek veled, az nem azért van, mert így volt megírva. Az „előre nem látható események” nagyon sokszor egyszerűen csak más emberek döntéseinek a következményei, és ezek a döntések nem mindig bölcsek (Prédikátor 9:11). Egyszóval nincs elrendelve a sorsod, és a saját döntéseidtől függ, hogy milyen jövő vár rád az örökkévalóságban.

MIT GONDOLSZ?

▪ Isten előre eldöntötte, hogy Ádám és Éva bűnt fog elkövetni? (1Mózes 1:28; 2:16, 17)

▪ Isten mely tulajdonságai zárják ki az eleve elrendelést? (Zsoltárok 37:28; 1János 4:8)

▪ Milyen felelősséged van? (Józsué 24:15)

[Oldalidézet a 13. oldalon]

A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy az elővigyázatos embereket ritkábban éri halálos baleset, vagy sújtja halálos kór