Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hernyóebéd

Hernyóebéd

Hernyóebéd

AZ ÉBREDJETEK! ZAMBIAI ÍRÓJÁTÓL

VANNAK, akik köszönik szépen, de nem kérnek a hernyóból. Sokan viszont élvezettel majszolgatják ezt a csont nélküli csemegét. Afrika egyes részein az emberek egyik kedvenc étele az Imbrasia belina nevű lepke hernyója. Ott mopane hernyó a közismert neve. Kedvenc élőhelyéről, a mopane fáról kapta a nevét. Sok vidéki közösség alig várja, hogy elérkezzen e tekergőző, tápláló falatok begyűjtésének az ideje. „Hihetetlenül fontos fehérjeforrás” – mondja Keith Leggett a Kalahári Természetvédelmi Társaságtól. A hernyók a sokszor száraz és viszonylag terméketlen szavannaerdők ökológiájában is értékes szerepet töltenek be.

Amint a november eleji nyári esőzések végigvonulnak Afrika délen fekvő részein, a talaj életre kel. Több millió önellátó, föld alatt fejlődő báb addigra már elegáns lepke. Az utódaik néhány hét leforgása alatt apró petékből lárvákká, majd színes, húsos „virslikké” alakulnak át.

Azokban a térségekben, ahol leginkább keményítőben dús ételeket esznek, mint például maniókát és kukoricát, a hernyók szívesen fogyasztott táplálékkiegészítők. Bár sokunknak nem a hernyóra esne először a választásunk, de mivel a hernyónak több mint a 60 százaléka fehérje, nagyon értékes élelmiszer, főleg ott, ahol a jó minőségű fehérje drága vagy kevés. Egy adag hernyó felér egy adag hússal vagy hallal, ugyanis egy felnőtt napi fehérje-, vitamin- és ásványianyag-szükségletének körülbelül a háromnegyedét fedezi. Úgy bizony, ezek az apró teremtmények táplálóak!

A hernyóevők nem is értik, hogy másutt miért vívnak költséges vegyi háborút a gazdálkodók egy ilyen tápanyagban gazdag rovar ellen. A hernyók értékes táplálékká alakítják át a gyakran élvezhetetlen és esetenként mérgező leveleket, amint több millióan együtt falatoznak. Nincs szükség drága mezőgazdasági felszerelésekre! Nem kell állatorvost fizetni! Kézzel gyűjtik be őket, és minimális erőbefektetéssel igen nagy hasznot hoznak.

A mopane hernyók jócskán hozzájárulnak a bozótos termékenységéhez és ökológiai egyensúlyához. Míg az afrikai elefánt mérete és hatalmas étvágya bámulatra méltó, addig az emésztési teljesítménye eltörpül a szerény mopane hernyóé mellett. A hernyóhordák rövid, hathetes életük alatt körülbelül tízszer annyi növényt falnak fel, és majdnem négyszer annyi trágyát termelnek, mint az ugyanott legelő elefántok. Hát ezért nő 4000-szeresére a hernyó teste! Elképesztő. Nem csoda, hogy a szabályozatlan hernyószüretelés kihat a talaj termőképességére és a környék ökológiai egyensúlyára.

Hogyan szüretelik a hernyókat? Vidéken a nők minden évben összejönnek az esős évszakban, hogy begyűjtsék az év két hernyónemzedékéből az elsőt. Több héten át szüretelnek, majd a hernyókat kibelezik, megfőzik, és kiteszik száradni. Más ehető hernyók szüretelése és feldolgozása azonban különleges figyelmet követel. Amelyeknek a testét szőrszálak védik, vagy tüskék díszítik, azokról ezeket el kell távolítani. Azért is óvatosságra van szükség, mert néhány hernyóféle olyan növényeket eszik, melyek az emberre mérgezőek. A feldolgozott, kiszárított hernyót mint ropogós rágcsálnivalót is fogyasztják, noha gyakoribb, hogy ismét vízbe rakják, és pörköltet főznek belőle, vagy paradicsommal és hagymával megsütik.

A hernyóebéd gondolatára talán felébred benned a vállalkozó szellem, de az is lehet, hogy kavarog a gyomrod. Nem kötelező megkóstolni ezeket az egzotikus falatokat. De ne feledd, hogy sok afrikai családnak fontos, fehérjében gazdag táplálékot jelent, és kiegészíti a keresetüket.

[Kép a 26. oldalon]

A mopane hernyó magas fehérjetartalma miatt értékes élelmiszer

[Kép a 27. oldalon]

Rövid, hathetes élete alatt a mopane hernyó teste a 4000-szeresére nő