Ismerd meg a kelet-timori embereket

AZ ÉBREDJETEK! AUSZTRÁLIAI ÍRÓJÁTÓL

KELET-TIMOR, azaz Timor-Leste egy kicsi ország, mely a Timor sziget keleti felén terül el. Mind a maláj szó, melyből a „Timor” kifejezés ered, mind a portugál leste szó azt jelenti, hogy ’kelet’. Magyarul Kelet-Timornak nevezzük az országot. Találó az elnevezés, mivel a sziget az Indonéz-szigetvilág keleti részén található.

Kelet-Timor területe mintegy 14 800 négyzetkilométer, ami azt jelenti, hogy Magyarország területének körülbelül a hatoda, vagyis valamivel nagyobb, mint a Duna–Tisza köze. Bár a sziget kicsi, ökológiai határt jelent Ázsia és Ausztrália között. Vannak itt burjánzó trópusi őserdők, száraz eukaliptuszcserjés területek és sivár pusztaságok is. Vadvilágában ausztráliai és ázsiai fajok egyaránt megtalálhatók. Például az ausztrál erszényesek és madarak jól megférnek az ázsiai majmokkal és a trópusi bordás krokodilokkal. És mit mondhatunk a kelet-timori emberekről? Szeretnéd megismerni őket?

A gyarmati múlt emlékei

A portugál hajósok először 1514 körül szállhattak partra Kelet-Timoron. Akkoriban hatalmas szantálfaerdők borították a domboldalakat. A szantálfa vagyont ért, ezért ezek a fák már önmagukban is okot adtak a portugáloknak arra, hogy kereskedelmi központot hozzanak itt létre. A katolikus egyház is érdeklődött a terület iránt, és misszionáriusokat akart küldeni, hogy megtérítsék a bennszülötteket. Ez volt a két legfőbb ok, amiért a portugálok 1556-ban gyarmatosítani kezdték a szigetet.

Kelet-Timor azonban elszigetelt és elhanyagolt gyarmati külbirtok maradt. Amikor a hollandok 1656-ban ellenőrzésük alá vonták a sziget nyugati felét, a portugálok a sziget keleti felére kényszerültek. Végül több mint 400 éves gyarmati uralom után 1975-ben teljesen kivonultak.

Még ugyanabban az évben polgárháború tört ki. Az ezt követő 24 év alatt a becslések szerint 200 000 kelet-timori – körülbelül a lakosság egyharmada – esett áldozatul a harcoknak. 1999-ben erőszakhullám söpört végig az országon, elpusztítva az otthonok mintegy 85 százalékát és az infrastruktúra nagy részét. Több százezren menekültek a hegyekbe. Végül az Egyesült Nemzetek Szervezete közbelépett, hogy gátat vessen a pusztításnak, és stabilizálja az ország helyzetét.

Azóta a timoriak azon fáradoznak, hogy talpra álljanak. 2002 májusában Kelet-Timort, vagyis a Kelet-Timori Demokratikus Köztársaságot hivatalosan elismerték mint új államot.

Kultúrák találkozása

A több száz éves kereskedelem, az ázsiai és az ausztrálázsiai népvándorlás, valamint az európai gyarmatosítás a kultúrák és a nyelvek színes kavalkádját eredményezte Kelet-Timoron. Noha az üzleti élet és a közigazgatás nyelve a portugál maradt, a lakosság 80 százaléka egy hivatalos lingua francát, vagyis közvetítő nyelvet beszél, a tetunt, mely jórészt portugál szavakból áll. Ezenkívül még legalább 22 másik nyelv létezik, melyeket a különböző etnikai csoportok használnak.

A vidéki területeken a törzsi királyoknak még mindig fontos szerepük van a falvak életében. Ők irányítják a szertartásokat, a földosztást és az egyéb törzsi ügyeket, miközben a polgári közigazgatást egy választott vezető felügyeli.

 A vallás a törzsi animizmus és az „importált” katolicizmus egyvelege. Az ősök imádata, a varázslás és a spiritizmus az életük minden területét átjárja. A rendszeres templomba járók körében mindennapos, hogy felkeresik a helyi matan do’okot, azaz kuruzslót jövendőmondásért, gyógyításért, vagy hogy távol tartsa a gonosz szellemeket.

Kíváncsi és vendégszerető nép

A kelet-timori emberek természetüknél fogva vidámak, kíváncsiak és vendégszeretőek. „Nagy lelkesedéssel tanulunk, beszélgetünk, jövünk össze másokkal, és ápoljuk a kapcsolatokat még az idegenekkel is” – mondja Kay Rala Xanana Gusmão elnök.

Ha egy timori családhoz vacsoravendégek érkeznek, valószínűleg a családfővel fognak étkezni. A feleség és a gyerekek szolgálják fel az ételt, és ők az este folyamán később esznek. Jó modorra vall, ha valaki először csak keveset vesz az ételből. A látogató azzal tiszteli meg a szakácsot, ha másodszor is kér.

A legtöbb timori ételben van rizs, kukorica vagy manióka, valamint leveles zöldfélék és zöldségek. Az egyik timori specialitás a saboko. Ez egy ízletes étel, melyben fűszeres, tamarinduszszószos szardínia van pálmalevélbe göngyölve. A hús azonban még mindig luxuscikknek számít.

Gyermekzsivaj

Kelet-Timoron sok a fiatal, ugyanis a népességnek csaknem a fele gyermek. Sok családban 10-12 gyermek is van.

Iskolába menet a gyerekek gyakran mennek kézen fogva – fiúk a fiúkkal, lányok a lányokkal –, közben pedig nevetgélnek és énekelnek. Az iskolában nemcsak elméleti ismeretekre oktatják őket, hanem helyes viselkedésre és életmódra is.

A timori gyerekek sosem játszanak egyedül vagy csendben, ilyenkor az egész szomszédság együtt mókázik. Egyik kedvenc játékuk a dudu karreta. Ez egy biciklinek a kerékabroncsa, mellyel úgy játszanak, mint egy játékautóval. Nagy nevetgélés közepette futva görgetik az úton az abroncsot, és közben egy bottal irányítják és hajtják előre.

De az élet a timori gyerekeknek sem csupa móka és kacagás. Vannak, akiknek egy súlyos acélrúddal gabonát kell őrölniük. Ám még munka közben is mosolyognak, valószínűleg mit sem sejtve arról, hogy a világ tíz legszegényebb országának egyikébe születtek.

Nemzetté válásuk fájdalmai

A timoriak kimondhatatlan szegénységükből fakadóan állandó létbizonytalanságban élnek. A lakosság negyven százaléka kevesebb mint másfél dollárt keres naponta, ez jó, ha elég az alapvető élelmiszerekre és a háztartásban  szükséges dolgokra. Az infrastruktúra szegényes. Egy kormányzati beszámoló megállapítja: „Az országban négy emberből hárman villamos áram nélkül vannak, öt emberből háromnak nem adatnak meg biztonságos higiéniai körülmények, és minden második embernek kell nélkülöznie a tiszta ivóvizet.”

Ilyen körülmények között rengeteg az egészségi probléma. Az alultápláltság, a malária, a tuberkulózis és más betegségek miatt a várható átlagos élettartam 50 év. Tízből egy gyermek meghal, mielőtt elérné az ötéves kort. 2004-ben kevesebb mint 50 orvos dolgozott a körülbelül 800 000 fős lakosság körében.

Sok külföldi kormány most azon dolgozik az Egyesült Nemzetek Szervezetével karöltve, hogy segítsen a timoriaknak újjáépíteni a romokban heverő országot. A Timor-tenger gazdag olaj- és gázlelőhelyei szintén reményt nyújtanak a siralmas gazdasági helyzet fellendítésére. Ám Kelet-Timor legnagyobb kincse mégis a szívós és alázatos emberekben rejlik. Egy timori nő ezt mondta az Ébredjetek!-nek: „Szegények vagyunk ugyan, de nem boldogtalanok.”

’Jó hír valami jobbról’

Az utóbbi években Jehova Tanúi ’jó hírt hoznak valami jobbról’ Kelet-Timor lakosságának (Ézsaiás 52:7; Róma 10:14, 15). 2005-ben az országban lévő egyetlen gyülekezet közel 30 000 órát töltött azzal, hogy  megossza másokkal a Biblia csodálatos ígéretét, mely egy eljövendő földi paradicsomról szól (Zsoltárok 37:10, 11; 2Péter 3:13).

A bibliai igazságok megismerése felszabadított néhányakat a spiritizmus elnyomó igája alól. Itt van például Jacob, egy ötgyermekes apa, aki mélyen belemerült a törzsi spiritiszta szokásokba. Rendszeresen mutatott be állatáldozatokat a halottak szellemeinek. Ez a szokás nagy anyagi terhet rótt a családjára. Egy csirkeáldozat közel egynapi, míg egy különleges kecske- vagy disznóáldozat több heti bérébe került.

Idővel Jacob felesége, Fransiska elkezdte tanulmányozni a Bibliát Jehova Tanúival. Később megmutatott Jacobnak olyan bibliaverseket, melyek azt bizonyítják, hogy a halottak semmit sem tudnak, és nem árthatnak az élőknek (Prédikátor 9:5, 10; Ezékiel 18:4). Elfogadták, amit a Biblia mond, és mindketten úgy döntöttek, hogy nem fognak többé áldozni a szellemeknek. Erre a rokonok dühösen kitagadták őket, és azzal fenyegetőztek, hogy a bosszúszomjas szellemek majd úgyis hamarosan végeznek velük. De Jacob és Fransiska szilárdak maradtak, mondván, hogy Jehova megvédi őket.

Időközben Jacob szintén bibliatanulmányozást kért, és családjával együtt elkezdett járni az összejövetelekre. Ennek köszönhetően még más pozitív változtatásokat is tett az életében. Noha hosszú éveken át egy doboz cigarettát is elszívott naponta, leszokott a dohányzásról. Írni és olvasni is megtanult. Ez alatt az idő alatt Fransiska leszokott a bételdió rágásáról. Végül, 2005-ben mindketten megkeresztelkedtek, és Jehova Tanúi lettek. Ma már bölcsen gyermekeik oktatására használják fel a pénzüket, valamint arra, hogy fedezzék az orvosi költségeiket.

Igen, ahogy Jézus megjövendölte, Isten Királyságának jó hírét „a föld legtávolabbi részéig” prédikálják, még a kicsiny Kelet-Timoron élő kíváncsi, vendégszerető és jószívű embereknek is (Cselekedetek 1:8; Máté 24:14).

[Kiemelt rész/kép a 17. oldalon]

„Fonalat és orsót hozott”

„Fonalat és orsót hozott.” Ezzel a mondással a timoriak egykor arra utaltak, hogy kislány született a háznál. A gondolat a timori nők hagyományos szerepére mutat, akik a taisnak nevezett díszes kelmét szövik. A taisból művészien kidolgozott ünnepi viseletek, takarók és családi ereklyék készülnek. A nagymamák megtanítják a fiatal lányokat, hogyan kell gyapotot termelni, szüretelni, sodorni, festeni és szőni, hogy aztán gyönyörű, színpompás szövet legyen belőle. A szövés bonyolultságától függően egyetlen tais elkészítése akár egy évig, vagy még tovább is tarthat. Mivel minden tájegységnek megvan a maga jellegzetes mintája, egy szakértő ránézésből meg tudja mondani, hogy melyik taist hol szőtték.

[Térkép a 14. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

PÁPUA ÚJ-GUINEA

INDONÉZIA

KELET-TIMOR

AUSZTRÁLIA

[Kép a 15. oldalon]

Egy jellegzetes kúptetős ház

[Kép a 16. oldalon]

A „dudu karreta” a gyerekek egyik kedvenc játéka

[Kép a 16–17. oldalon]

Jacob és családja