Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kiszabadult az alkohol rabságából

Kiszabadult az alkohol rabságából

Kiszabadult az alkohol rabságából

Némi szeszes ital jó kiegészítője lehet az étkezésnek, és hozzájárulhat egy ünneplés kellemes hangulatához. Némelyeknek azonban súlyos gondokat okoz az alkoholfogyasztás. Olvasd el egy olyan férfi történetét, aki képes volt kiszabadulni az alkohol rabságából.

MÉG most is nehezemre esik beszélni róla, hogy milyen feszült volt nálunk a légkör. Mindig úgy kezdődött, hogy apa is, anya is ivott, aztán apa megverte anyát. Gyakran én is kaptam. Mindössze négyéves voltam, amikor úgy döntöttek, hogy szétköltöznek. Emlékszem rá, amikor elvittek a nagymamához, hogy vele lakjak.

Úgy éreztem, senkinek sem kellek. Hétévesen leosontam a pincébe, hogy megkóstoljam a házi borunkat, és úgy éreztem, az ivástól enyhül a szomorúságom. Amikor tizenkét éves voltam, az édesanyám és a nagymamám nagyon összekaptak miattam. Anya olyan dühös lett, hogy egy vasvillát dobott felém. Szerencsére ki tudtam térni az útjából, és nem lett bajom. Máskor is előfordult, hogy veszélybe került az életem, de a testemen lévő sebek nem voltak olyan fájdalmasak, mint az érzelmi sebek, melyek mélyen legbelül értek.

Mire tizennégy éves lettem, már nem tudtam letenni a poharat. Tizenhét évesen aztán elszöktem otthonról. Az ivástól függetlennek éreztem magam, és nagyon agresszív lettem. A helyi kocsmákban folyton jeleneteket rendeztem. Az ivás volt az egyetlen örömöm az életben. Egy nap alatt megittam vagy öt liter bort, néhány üveg sört és valamennyi tömény italt is.

Miután megnősültem, a feleségemnek rengeteg gondot okoztam azzal, hogy ittam. Nőttön-nőtt a harag és a keserűség köztünk. Vertem őt és a gyerekeket, így aztán ugyanolyan ártalmas légkör alakult ki nálunk, mint amelyben felnőttem. A keresetemet szinte teljes egészében alkoholra költöttem. Nem voltak bútoraink, a feleségemmel a földön aludtunk. Nem volt értelme az életemnek, és a kisujjamat sem mozdítottam azért, hogy javuljon a helyzetünk.

Egy napon elbeszélgettem egy férfival, aki Jehova Tanúja. Megkérdeztem, hogy miért van annyi szenvedés, ő pedig megmutatta a Bibliából Istennek azt az ígéretét, hogy egy gondoktól mentes világot hoz el. Ennek hatására beleegyeztem, hogy tanulmányozom a Bibliát a Tanúkkal. Amint alkalmaztam a Biblia tanításait, és kevesebbet ittam, sokat javult a családi életünk. De tudtam, hogy ha elfogadható módon akarom szolgálni Jehova Istent, le kell győznöm a függőségemet. Három hónapig küzdöttem, mire teljesen leszoktam az ivásról. Hat hónappal később átadtam az életemet Istennek, és ezt a megkeresztelkedésemmel jelképeztem.

Kiszabadulva az alkohol rabságából rendezni tudtam az adósságaimat. Végül vettem egy házat, és autót is – ezzel járunk a keresztény összejövetelekre és az ajtóról ajtóra végzett szolgálatba. Végre egészséges önbecsülést éreztem.

Megesik, hogy egy társas összejövetelen szeszes itallal kínálnak. Sokan nem tudják, hogy micsoda küzdelmet folytatok, és hogy egyetlen pohár elég lenne ahhoz, hogy visszaessek. Még mindig kívánom az alkoholt. Buzgón kell imádkoznom, és eltökéltnek kell lennem, hogy legyen erőm nemet mondani. Amikor szomjas vagyok, annyi alkoholmentes italt iszom, amennyit csak bírok. Tíz éve már, hogy egyáltalán nem nyúltam alkoholhoz.

Jehova képes arra, amire az ember nem. Segített, hogy olyan szabadságnak örvendhessek, amelyről nem is álmodtam. Még mindig gyötörnek gyerekkorom érzelmi sebei, és folyamatosan küzdenem kell a komor gondolatok ellen. Az viszont áldás, hogy jó kapcsolatban vagyok Istennel, igaz barátok vesznek körül a gyülekezetben, és remek családom van, mely egységes az imádatban. A feleségem és a gyerekeim teljes szívvel támogatnak az alkohol elleni harcomban. A feleségem ezt mondja: „Pokol volt az életem. Annyira hálás vagyok Jehovának, hogy most boldog családként élhetünk a férjemmel és két gyerekünkkel!” (Beküldött cikk.)

[Oldalidézet a 21. oldalon]

Mire 14 éves lettem, már nem tudtam letenni a poharat

[Oldalidézet a 22. oldalon]

Jehova képes arra, amire az ember nem

[Kiemelt rész/képek a 22. oldalon]

A BIBLIA ÉS AZ ALKOHOL

▪ A Biblia nem ítéli el az alkoholfogyasztást. Isten ajándékának nevezi a bort, „mely megvidámítja a halandó ember szívét” (Zsoltárok 104:14, 15). A szőlőre a jólét és a biztonság jelképeként utal (Mikeás 4:4). Jézus Krisztus első csodája pedig az volt, hogy borrá változtatta a vizet egy menyegzőn (János 2:7–9). És amikor Pál apostol hallott Timóteusz ’gyakori betegeskedéséről’, azt javasolta neki, hogy éljen „egy kevés borral” (1Timóteusz 5:23).

▪ A Biblia a mértéktelen alkoholfogyasztást ítéli el:

„Részegesek . . . nem fogják örökölni Isten királyságát” (1Korintusz 6:9–11).

„Bortól se részegedjetek le, amelyben kicsapongás van” (Efézus 5:18).

„Kinek jaj? Kinek kellemetlenség? Kinek viszálykodások? Kinek aggodalom? Kinek vannak sebei ok nélkül? Kinek vannak elhomályosult szemei? A bor mellett időzőknek, akik mennek, hogy kevert bort keressenek. Ne nézd a bort, mint vöröslik, mint gyöngyözik a pohárban; könnyen csúszik az. Végül megmar, mint a kígyó, mérget ereszt, mint a vipera. Szemeid különös dolgokat fognak látni, és szíved romlott dolgokat beszél” (Példabeszédek 23:29–33).

Ahogy a cikkünkből kitűnik, némelyek, akiknek korábban gondjuk volt az ivással, bölcsen úgy döntenek, hogy egyáltalán nem fogyasztanak szeszes italokat (Máté 5:29).