Velence vizeinek „fekete hattyúi”

AZ ÉBREDJETEK! OLASZORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

NYIRKOS falak mellett, íves kőhidak, arabeszk díszítésű ablakok és virágokkal teli erkélyek alatt suhan a vízen. Fekete, elegáns és csöndes. Messziről úgy néz ki, mint egy fekete hattyú. Jóllehet a teste fából van, a nyaka pedig fémből – vagyis korántsem lágy tapintású, és nem is tollas –, ugyanolyan kecsesen úszik Velence vizein, mint ez a pompás madár. A gondoláról van szó, mely egyesek szerint a világ leghíresebb hajótípusa. Mit tudunk az eredetéről? Miért olyan népszerű? Miben különbözik a többi hajótól?

Eredete

Nem könnyű megmondani, mikor jelent meg az első gondola, bár néhányan úgy vélik, hogy ez a XI. századra tehető. Először a XV. század vége felé vitték festővászonra. De csak a XVII. és XVIII. században alakultak ki azok a jellegzetességei, amelyek annyira híressé és egyedülállóvá teszik a hajók világában. A gondola már korábban is lapos fenekű volt, de csak ekkor vált jellemzővé rá a megnyúlt hajótest és a vas hajóorr.

Ugyanígy fejtörést okoz a gondola nevének  az eredete. Vannak, akik azt mondják, hogy a latin cymbula szóból származik, mely egy kis csónakra utal, vagy pedig a ’kagyló’ jelentésű concha kicsinyítő képzős formájából, a conchulából ered.

Velence jelképe

Abban az egyben biztosak lehetünk, hogy a gondola elválaszthatatlan Velencétől. Sőt, talán ez a legismertebb jelképe a városnak, hiszen szinte egyetlen Velencét ábrázoló képről sem hiányozhat.

Van még valami, ami szoros kapcsolatot teremt a hajó és a város között. Aki gondolával járja a csatornákat, annak „teljesen más élményt nyújt Velence felfedezése – mondja Roberto, egy gondolás, aki turistákat szállít. – Nemcsak a szokásos nevezetességeket láthatja, hanem a maga valóságában ismerheti meg Velencét.” A híres német költő, Johann Wolfgang von Goethe így fogalmazta meg, hogy mit érzett egy gondolán utazva: „az Adria ura lettem, ahogy minden velencei annak érzi magát, mihelyt gondolájába ül.” Roberto még ezt mondja: „A komótosan haladó gondola tökéletesen beleillik Velence hangulatába. Amikor az ember befészkeli magát a puha párnák közé, úgy érzi, hogy tenger sok ideje van.”

A gondola jellegzetességei

Megfigyelve a gondolát, meglephet, hogy egyenesen halad előre, pedig csak egyetlen evezője van, a jobb oldalához erősítve. Logikusan azt várnánk, hogy állandó korrigálás nélkül a hajó az egyik irányba fordul, és körbe-körbe jár – de nem ez történik. Hogy miért? Gilberto Penzo, aki a régi hajók szakértője, ezt írja: „Ha a hajó felépítését – gerincét és bordáit – egy emberi felsőtest vázához hasonlítjuk, akkor azt mondhatjuk, hogy a gondola súlyos gerincferdülésben szenved.” Más szavakkal, a hajótest aszimmetrikus, a jobb oldala 24 centiméterrel keskenyebb, mint a bal. Ezért a jobb oldala jobban belemerül a vízbe. Ez az oldalra dőlés kiegyenlíti az egyoldalas evezés hatását, valamint a nem pont középen álló gondolás súlyát, így a hajó tartani tudja az egyenes irányt.

A hattyúnyakhoz hasonló, szembetűnő hajóorr az egyetlen, fémből készült rész a hajófaron kívül, mely szintén vasból van. A hajóorr „olyan feltűnő és jellegzetes, hogy aki egyszer meglátja, az soha többé nem felejti el” – fogalmaz Gianfranco Munerotto író. A vas hajóorr  eredetileg kiegyenlítette a hajófarban evező gondolás súlyát, de ma már csak díszítő szerepe van. A hagyomány szerint a hajóorr részei Velence hat kerületét (olaszul: sestieri) szemléltetik, míg a hátrafelé álló kis rész a Giudecca nevű szigetet. A hajóorr S alakja állítólag a Canal Grandét mintázza.

A gondola egy újabb jellemzője a fekete „tollazata”. Mindenféle magyarázat napvilágot látott már arról, hogy miért festik feketére ezeket a hajókat. Az egyik szerint a XVI. és XVII. században a gondolák túlságosan hivalkodó színei és pompája miatt a városi tanács szerénységre akarta ösztönözni a gondolatulajdonosokat, és ezért kénytelen volt megbírságolni azokat, akiknek nagyon cifra volt a hajójuk. De sokan inkább kifizették a bírságot, semhogy lemondjanak a fényűzésről. Erre az elöljárók egyike elrendelte, hogy az összes gondolát feketére kell festeni. Egy másik magyarázat úgy tartja, hogy a fekete szín a fekete halál több ezer áldozata feletti gyászt jelképezte. Olyanok is akadnak, akik szerint a gondolák fekete színe kiemelte a velencei nemesasszonyok hihetetlenül fehér arcszínét. Az igazság azonban sokkal prózaibb: a fekete színt – legalábbis kezdetben – a gondola vízhatlanságát biztosító szurok adta.

Miután a fekete „hattyú” körbevitt a békés vizeken, visszatérsz a csatorna melletti lépcsőkhöz, ahonnan indultál. Tekinteteddel még sokáig követed a „hattyút”, és talán egy pillanatig azon tűnődsz, hogy hátrafordítja-e a fejét, hogy megigazítson néhány felborzolódott tollat.

[Kép a 24. oldalon]

A gondola váza aszimmetrikus

[Kép a 24–25. oldalon]

A jellegzetes hajóorr

[Kép a 25. oldalon]

Roberto, aki gondolás Velence csatornáin

[Kép forrásának jelzése a 25. oldalon]

© Medioimages