Abidjan fáradhatatlan ruhamosói

AZ ÉBREDJETEK! ELEFÁNTCSONTPARTI ÍRÓJÁTÓL

AMINT elindultunk az elefántcsontparti Abidjanból nyugati irányba, élvezettel figyeltük ennek a nyüzsgő nyugat-afrikai városnak a látványát és a hangjait. Egyszer csak megpillantottunk valamit, ami nagyon lebilincselt minket. Egy óriási mezőn több ezer színes ruhadarab volt kiterítve. Miért e színpompás bemutató? Elefántcsontparti barátaink örömmel világosítottak fel minket. Ez itt a fanikók keze munkája.

A fanikók fáradhatatlan ruhamosók. Több száz férfi és néhány keménykötésű nő abból él, hogy pirkadattól szürkületig szennyes ruhákat mos kézzel a Banco-folyóban. Nevük a djula nyelvű fani (’kelme’ vagy ’ruhák’) és ko (’mos’) szavak kombinációja. A faniko szó tehát azt jelenti, hogy ’valaki, aki ruhákat mos’.

 A ruhamosó munkája

Egy nap korán reggel kimentünk a fanikókhoz, hogy jobban megismerkedjünk érdekes kenyérkereső tevékenységükkel. Volt ám nagy sürgés-forgás! A munka már javában folyt. A valamelyest zavaros Banco-folyó tele volt hatalmas autógumikkal, melyekbe kődarabokat tettek. Minden guminál egy-egy ruhamosó állt a combig, vagy volt, ahol a derékig érő vízben, és serényen szappanozott, püfölt és sikált.

Még jóval azelőtt, hogy felkel a nap, a faniko elindul házról házra, és összegyűjti az aznapi munkáját. Néhány kuncsaftja bő 3 kilométerre lakik a „mosodától”. A faniko vagy egy fából készült kézikocsin húzza a ruhákat, vagy nagy batyut készít belőlük, és a fején viszi őket a Banco-folyóhoz. Amikor megérkezik, soknyelvű kórusban köszöntik őt a többiek, mivel az itt dolgozók Afrika különböző részeiről jöttek. Néhányuk már évtizedek óta ezen a környéken él, mint például Brama úr is, egy hatvanas éveiben járó, izmos ruhamosó férfi. A munka három nap kivételével az év minden napján szakadatlanul folyik.

Maga a mosás irdatlan kemény munka. Néztük az egyik férfit, amint lerakta a szennyesét. Akkora adag volt, hogy egy átlagos háziasszonynak elakadna tőle a lélegzete. Aztán kibontotta a batyut, és hozzálátott a munkához. Először minden ruhadarabot beáztatott. Utána egy egész tömb, pálmaolajból készült szappant elhasználva beszappanozta őket úgy, hogy habzottak, majd egyenként egy kőhöz ütögette őket. Időnként, egy-egy makacsabb folt eltávolítására, elővett egy súrolókefét. Mennyibe kerül a ruhamosás? Hét amerikai cent egy ingért és úgy 14 cent egy lepedőért. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért kell a fanikóknak ilyen tetemes mennyiségű szennyest kimosniuk ahhoz, hogy meg tudjanak élni.

Ha látnád a rengeteg szennyes ruhát, amit kimosnak, lehet, hogy azon tűnődnél, hogy hogyan képesek észben tartani, melyik ruhadarab kié. Arra gondoltunk, hogy talán hasonló módszert használnak, mint Indiában azok a ruhamosók, akik egy titkos jelrendszer alapján különböztetik meg a ruhákat. De a fanikók módszere egyáltalán nem hasonlít az indiai társaikéhoz, viszont ugyanolyan eredményes.

Tájékozott vezetőnk megpróbálja elmagyarázni nekünk a fanikók technikáját. Először is, amikor a ruhamosó begyűjti a szennyest, minden családtag testméretét szemügyre veszi, hogy emlékezzen, melyik ruha kié. Nem tesz egyik ruhára sem jelet vagy cédulát, hanem minden ruhadarabot, melyet ugyanattól a családtól kap, ugyanazon a helyen köt össze, például a bal vagy a jobb ujjnál, a gallérnál vagy az övrésznél. Mosás közben egyfolytában ügyel arra, hogy a családoknak egy helyen legyenek a ruháik. Nekünk még így is úgy tűnt, hogy félelmetes memóriára van szüksége. Ezért megkérdeztük az egyik fanikót, hogy elvesztette-e vagy összekeverte-e már valaha bárkinek is a ruháit. Megrökönyödött tekintetéből egyértelműen kiolvashattuk, hogy mire gondol: „Nem! Egy faniko soha nem veszít el ruhát!”

Megtehetné-e bárki, hogy odamegy a Banco-folyóhoz, és elkezd mosni? Nem-nem! A mosás szigorú protokollhoz van kötve. A leendő faniko három hónap próbaidőt kap, mely alatt egy gyakorlott ruhamosó betanítja. Ekkor sajátítja el a különleges memóriafejlesztő  technikát is. Ha nem sikerül neki, máshol kell munka után néznie. Ha viszont szakavatottá válik, akkor egy csekély illeték ellenében megkapja a saját mosóhelyét – egy autógumit kövekkel –, és ott senki más nem dolgozhat.

A pálmaolaj szappan

A szappan nélkülözhetetlen a ruhamosók munkájában, ezért az újonc a pálmaolaj szappan helyes használatát is megtanulja. A fanikók háromféle szappannal dolgoznak, melyeket a színükről lehet megkülönböztetni. A fehér és a sárga szappan a kevésbé szennyezett ruhákhoz kell, a fekete pedig a nagyon piszkosakhoz. A színe a pálmaolaj miatt sötét, ez a szappan fő alkotórésze. Mivel egy faniko naponta legalább tíz tömb szappant elhasznál, a közeli szappankészítők állandó utánpótlásról gondoskodnak.

Az egyszerű szappankészítő telephelyet is meglátogattuk a „mosoda” melletti domboldalon. A szappankészítőnők komoly munkája reggel hatkor veszi kezdetét. Az asszonyok már megvásárolták a hozzávalókat a helyi piacon: szilárd pálmaolajat, káliumot, sót, tüskésannóna-levet, kókuszolajat és kakaóvajat – ezek biológiailag mind lebomlanak. Egy fából rakott tűz fölött, hatalmas acélhordóban összefőzik a hozzávalókat. A szappankeverék körülbelül hat órán át fő, majd bádogból készült, szögletes és gömbölyű tálakba öntik, és megvárják, amíg megköt. Több óra elteltével a kész szappant nagy tömbökre vágják.

A szappankészítőnő ezután egy kádnyi szappannal a fején lemegy a domboldalon a fanikókhoz. Hogyan szállítja ki nekik a szappant, amikor azok nagyban mosnak a folyóban? Egyszerű: bemegy a derékig érő vízbe, a műanyag kádat a vízre teszi, és mindenkihez odaviszi a szappant, aki kér.

A munkanap vége

Amikor a faniko készen van a mosással, a tiszta ruhát a közeli domboldalra viszi, és kiteregeti a fűre, több sorba, vagy rögtönzött ruhaszárító kötelekre. Ez volt az a színes látvány, ami először megragadta a figyelmünket. Most a szorgos ruhamosó is abbahagyhatja egy kicsit a napi teendőit, és megpihenhet. Késő délután, amikor az összes ruha megszáradt, mindet szépen összehajtogatja, néhányat szénvasalóval talán ki is vasal. Amint a nap a végéhez közeledik, összeszedi a tiszta, kivasalt ruhákat, és visszaviszi őket a tulajdonosaiknak.

Amikor először megláttuk a rengeteg száradó ruhát, még nem tudtuk, hogy mennyi munka van velük. Ezért nagyon örülünk, hogy meglátogattuk Abidjan fanikóit, mert most már jobban megértjük és megbecsüljük a világ összes, mosásból élő férfijának és asszonyának a munkáját.

[Térkép a 10. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ELEFÁNTCSONTPART

[Kép a 12. oldalon]

Egy szappankészítő szappantömböket árul

[Kép forrásának jelzése a 10. oldalon]

PhotriMicroStock™/C. Cecil