Toledo – Középkori kultúrák lenyűgöző ötvözete

AZ ÉBREDJETEK! SPANYOLORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

A PIRENEUSI-FÉLSZIGET szívében egy gránittömb terül el, melyet a Tajo folyó három oldalról is közrefog. Az évszázadok folyamán a folyó sziklákat vájt ki, melyek védelmezik a domb oldalait. Ezen a stratégiai szempontból előnyös magaslaton született Toledo városa, mely Spanyolország és a spanyol kultúra jelképévé vált.

Napjainkban az óváros szűk, kacskaringós utcái a középkorba röpítik vissza az idelátogatókat. A város kapui, kastélyai és hídjai mind-mind a középkor hangulatát őrzik, és néma tanúi annak az időszaknak, amikor Toledo az egyik legjelentősebb város volt Európában.

Toledo azonban korántsem egy tipikus európai város. Még a vasúti pályaudvar épülete is keleties jegyeket hordoz. Ha jobban szemügyre vesszük Toledo műemlékeit és az itt űzött mesterségeket, kiderül, hogy a város több olyan civilizáció tudását is felhalmozta, amely az évszázadok során ezen a területen virágzott. Toledo az aranykorában, vagyis mintegy 700 évvel ezelőtt, középkori kultúrák olvasztótégelye lett.

Különböző kultúrák

Mielőtt a rómaiak Hispánia területére jöttek, a kelta és ibér népek ezen a stratégiailag  fontos helyen már megalapítottak egy települést. A rómaiak Toletumnak nevezték (ez az elnevezés a ’magasba emelt’ jelentésű tollitum szóból ered), és az egyik tartományi központjukká tették. A római történész, Livius így jellemezte a települést: „kicsi város, de elhelyezkedése folytán erős.” Amikor a Római Birodalom bukása után a nyugati gótok meghódították Hispániát, Toledót választották a székhelyüknek. A VI. században Rekkared király itt utasította el az arianizmust, és ezzel elősegítette, hogy  Hispánia legyen az ortodox katolicizmus egyik központja, és azt is, hogy Toledo prímási székhely legyen.

A vallási helyzet megváltozott, amikor a város a muszlim kalifátus része lett. Az óváros szűk utcácskái ebből az időből valók, mely a VIII. századtól a XI. századig tartott. A muszlim tolerancia lehetővé tette, hogy a keresztény, a zsidó és a mór kultúra egymás mellett létezzen. Végül VI. Alfonz katolikus király 1085-ben bevette a várost. Jóllehet az uralkodási forma megváltozott, az előbb említett kultúrák még több évszázadon át jól megvoltak egymás mellett.

Toledo legimpozánsabb épületei közül sok a középkorból származik. A katolikus uralkodók a várost a fővárosukká tették, a zsidó lakók a szakértelmüket a kézművességben és a kereskedelemben kamatoztatták, a muszlim mesterek pedig az építészetben jeleskedtek. A három vallás tudósai együtt dolgoztak a fordítóiskolában. A XII. és a XIII. században a klasszikus ókor sok művét fordították le latinra és spanyolra. Ezeknek a fordítóknak köszönhetően az arab civilizáció irdatlanul nagy ismeretanyagához a nyugati emberek is hozzáférhettek.

A XIV. században véget ért a vallási tolerancia, amikor a városban több ezer zsidó lakost lemészároltak. Mire Kolumbusz felfedezte Amerikát, a spanyol inkvizíció már felállított egy törvényszéket Toledóban, és a zsidóknak meg a muszlimoknak választaniuk kellett a kikényszerített áttérés vagy a száműzetés között.

A dicső múlt emlékei

Toledo központjában száznál is több műemlék tekinthető meg. E gazdag történelmi hagyaték miatt az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete felvette a világörökségbe a várost. A középkorból származó, fölöttébb lenyűgöző építmények között van két híd is, mely a Tajo folyó fölött ível át. Az egyiken keleti irányból, a másikon pedig nyugati irányból lehet a városba jutni. És biztosan egyetlen látogató figyelmét sem kerüli el a masszív Új Bisagra kapu, mely a fallal körülvett óváros előtt strázsál.

Ha a távolból nézzük, akkor Toledót két műemlék uralja. Egy robusztus, négyzet alakú erőd, az Alcázar a város keleti részén terül el. Az évszázadok során már volt római praetorium (a helytartóság épülete), a nyugati gót uralkodók palotája, arab erőd és a spanyol királyok egyik rezidenciája. Most a hadimúzeum és egy óriási könyvtár működik benne. De mivel Toledo elsősorban vallási központ, a hatalmas gótikus katedrális uralja a városközpontot. (Lásd a 17. oldalon található  kiemelt részt.)

A katedrális és a város más templomai egy neves művész festményeivel büszkélkedhetnek, aki Toledóban telepedett le. A festőt El Greco néven ismerjük, mely név jelentése: ’a görög’. Teljes neve Domenikosz Theotokopoulosz volt. A régi zsidó negyedben, azon a részen, ahol lakott, most egy múzeumban megtekinthető néhány festménye.

Toledo a déli oldalon levő dombokról nézve igazán méltóságteljesnek tűnhet. A varázsa azonban akkor kerít leginkább a hatalmába, ha bejárjuk a szűk utcácskáit. Az idelátogatók talán egy kicsit eltévednek, de nem kell hozzá sok idő, és lenyűgözik őket a festői sikátorok, az ódon épületek, a gazdagon díszített erkélyek és a hívogató ajándékboltok.

Jóllehet úgy tűnik, mintha ebben a városban megállt volna az idő, a turistáknak végül búcsút kell inteniük Toledónak. Erre a legjobb lehetőségük a Tajo folyó déli részénél nyílik. Estefelé a lenyugvó nap meleg sugaraival simogatja a várost, melynek pompás műemlékei még egyszer felidézik az aranykorát.

[Kiemelt rész/képek a 17. oldalon]

 HÁROM KULTÚRA TOLEDÓBAN

A középkorban Toledo három részből állt: katolikusok, zsidók és muszlimok éltek itt a saját törvényeik és szokásaik szerint. Hajdani imádati helyeik közül néhány most fő turistalátványosság lett.

➤ Az egyik, X. századból való mecset most „a Fény Krisztusa” nevet viseli, és a művészien megépített téglafalak a muszlim mesterek jellegzetes stílusát tükrözik vissza. Az épület a város Medina nevű részén fekszik, ahol egykor tehetős muszlimok éltek.

➤ Két középkori zsinagóga épülete is fennmaradt – melyeket később átalakítottak katolikus templommá –, és ezek bizonyítják, hogy Toledóban nagy zsidó közösség élt. Hajdanán ők alkották a város lakosságának az egyharmadát. A Santa María la Blanca a legrégebbi zsinagóga, és a belső részét a fenti mecsethez hasonlóan sok oszlop díszíti. A Tránsito-zsinagóga (jobbra) tágasabb, és most a zsidó Szefárd Múzeum működik benne.

➤ Spanyolország legnagyobb gótikus katedrálisának építése a XIII. században kezdődött, és több mint 200 év múlva készült el.

 [Kiemelt rész/képek a 18. oldalon]

KÜLÖNLEGES PENGÉK ÉS ÉDES MARCIPÁN

A városban a kovácsok már több mint kétezer éve készítenek kardokat, és a Toledo név a nemesacél szinonimájává vált. Hannibál seregei és a római légiók ezeket a Tajo folyó partján kovácsolt kardokat forgatták. Évszázadok múltán a muszlim mesterek kezdték damaszkozással díszíteni a toledói pengéket és páncélzatokat. A bal oldalon látható egy toledói penge mása, melyen megfigyelhetjük ezt a díszítést. (Lásd a „Díszítés aranyból acélon” című cikket az Ébredjetek! 2005. január 22-ei számában.) Manapság a város legtöbb ajándékboltjában nagy választék van pengékből és az elmaradhatatlan páncélzatból. Azon kívül, hogy emléktárgyként megvásárolhatók, a csatatéren is elővillannak – de persze csak a filmekben.

Toledóban a marcipánkészítésnek is hagyománya van. Ennek a csemegének az eredete egészen a város arab meghódításáig nyúlik vissza. Spanyolországban már hatalmas mandulaligetek voltak, amikor a muszlimok ideérkeztek, de egy másik nélkülözhetetlen alapanyag, a cukor hiányzott. Még 50 év sem telt el a muszlim hódítás után, és Dél-Spanyolországban már itt is, ott is cukornádültetvények jelentek meg. A XI. századra toledói specialitás lett a marcipán, és azóta is örömmel fogyasztják a ínyencek. Vannak üzletek, ahol csak marcipánt és különféle marcipánfigurákat lehet kapni. Ha Toledóba látogatsz, mindenképp kóstold meg ezt a pompás finomságot.

[Forrásjelzés]

Agustín Sancho

[Térkép a 16. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

PORTUGÁLIA

SPANYOLORSZÁG

Madrid

Toledo

[Kép a 18. oldalon]

Szent Márton híd