A csodálatos ösztön

„A madarak vándorlása alighanem a legbámulatosabb természeti jelenség” (COLLINS ATLAS OF BIRD MIGRATION)

EGY pilóta 1967. december 9-én megpillantott egy körülbelül 30 egyedből álló énekeshattyú-csapatot, mely Írország felé tartott szédületes magasságban, 8200 méterrel a tengerszint felett. Miért repültek ennyire magasan, ahol a levegő hőmérséklete mínusz 40 Celsius-fok körül mozgott? Azért, mert így egyrészt elkerülték az alacsonyabban kialakuló állandó hóviharokat, másrészt ki tudtak használni egy légáramlatot, melynek segítségével a földhöz viszonyítva úgy 200 kilométeres óránkénti sebességgel voltak képesek haladni. Egy becslés szerint az Izlandtól Írországig tartó 1300 kilométeres útjukat mindössze hét óra alatt tették meg.

A vonulás világbajnoka, a sarki csér az északi sarkkörtől északra költ, de amikor az északi féltekén tél van, ez a kistestű tengeri madár a Déli-sarkvidéken időzik. Egy év alatt jellemzően 40-50 000 kilométert tesz meg, vagyis annyit, mintha megkerülné a földet!

A fehér gólyák Észak-Európában költenek, de Dél-Afrikában telelnek, így oda-vissza 24 000 kilométert repülnek. Ősszel és tavasszal több ezer fehér gólya repül át Izrael felett egy olyan menetrend szerint, melyet a bibliai időkben is ismertek (Jeremiás 8:7).

Ki ültette ezekbe a madarakba az ösztönös képességüket? Mintegy 3500 évvel ezelőtt Isten a következő kérdést tette fel az igazságos Jóbnak: „Vajon a te értelmed műve, hogy felszáll a sólyom, és kiterjeszti szárnyát a déli szél felé? Vagy talán a te parancsodra történik, hogy fölemelkedik a sas, és magasra rakja fészkét . . . ?” Válaszában Jób méltán dicsérte Istent a madarak és más állatok bámulatba ejtő képességeiért (Jób 39:26, 27; 42:2).

Ami túlszárnyalja az ösztönt

Isten teremtésének koronáját, az embert elsősorban nem az ösztönök irányítják. Nekünk szabad akaratunk van, működik a lelkiismeretünk, és tudunk szeretni (1Mózes 1:27; 1János 4:8). Mindezeknek az ajándékoknak a birtokában képesek vagyunk jó és erkölcsileg helyes döntéseket hozni, melyek némelykor kivételes szeretetről és önfeláldozásról tanúskodnak.

Az ember gondolkodását és viselkedését természetesen nagyban az határozza meg, hogy milyen erkölcsi elvekre és vallásos tanításokra nevelték vagy nem nevelték kicsi korától. Emiatt az emberek véleménye különbözhet abban, hogy mi helyes, és mi helytelen, mi elfogadható, és mi elfogadhatatlan. Ezek a különbségek aztán viszályokhoz, türelmetlenséghez, sőt gyűlölethez vezethetnek, főleg ha erős a befolyásuk az olyan körülményeknek, mint a kultúra, a nacionalizmus és a vallás.

Mennyivel jobb lenne a világ, ha az egész emberi család ugyanazokhoz az irányadó mértékekhez ragaszkodna, melyek azt tükrözik, ami erkölcsileg helyes, és összhangban vannak a Biblia igazságával, éppen úgy, ahogy ugyanazoknak a világegyetemet irányító fizikai törvényeknek vetjük alá magunkat. De vajon van valaki, aki elég rátermett és elég nagy tudású ahhoz, hogy lefektessen ilyen általános érvényű irányadó mértékeket? Ha igen, vajon meg fogja tenni, vagy már meg is tette? Ezeket a kérdéseket a következő cikkek boncolgatják.