A Biblia nézőpontja

Elég csupán „jónak lenni”?

„A TŐLEM telhető legjobban élem az életemet, és megpróbálok jó ember lenni” – mondja egy fiatal nő, Allison. Hozzá hasonlóan sokan úgy gondolják, hogy Isten beéri ennyivel is.

Mások biztosak benne, hogy még ha súlyos bűnt követnek is el, Isten nem foglalkozik vele mindaddig, amíg az életüket alapvetően tisztességesen élik. Úgy vélik, Isten inkább arra hajlik, hogy megbocsásson, semmint arra, hogy elítélje az embereket.

Persze mindenkinek más elképzelése van arról, hogy mit jelent „jónak lenni”. De mit mond a Biblia? Mit kell tennünk, hogy Isten helyeslését élvezzük? Mit jelent Isten szemében jónak lenni?

Fogadjuk el a Teremtőnk irányítását!

Mint a Teremtőnknek, Jehova Istennek joga van ahhoz, hogy erkölcsi vezetést adjon nekünk (Jelenések 4:11). A Bibliában Isten törvényeket és alapelveket fektetett le, hogy azok irányítsák a viselkedésünket és az imádatunkat. Ezt mondta a népének: „Hallgassatok szavamra, és mindenben aszerint cselekedjetek, amit parancsolok nektek. Akkor népem lesztek, én pedig Istenetek leszek” (Jeremiás 11:4).

Ahhoz tehát, hogy Isten szemében „legyünk jók”, el kell sajátítanunk az irányadó mértékeit, és azokhoz kell igazítanunk az életünket. Tegyük fel, hogy szeretnél összebarátkozni valakivel. Magától értetődő, hogy tudni akarod, milyen bánásmódnak örülne, és biztosan úgy cselekednél, hogy azzal a kedvében járj. A Bibliából megtudhatjuk, hogy Ábrahám patriarchához hasonlóan Jehova barátai lehetünk – olyan személyek, akikben a kedvét leli (Jakab 2:23). Ezenkívül mivel Istennek sokkal magasabb rendűek az irányadó mértékei, mint a mieink, nem várhatjuk el, hogy ő alkalmazkodjon a mi egyéni értékrendünkhöz (Ézsaiás 55:8, 9).

Fontos az engedelmesség

De vajon Isten tényleg elítél bennünket, ha a „mellékes” parancsait megszegjük? Vannak, akik úgy érvelnek, hogy bizonyos „jelentéktelenebb” parancsolatokat nem annyira fontos betartani. Azonban Isten egyetlen törvényét sem lehet félredobni mint valami lényegtelen dolgot. Figyeld meg, hogy a Biblia az 1János 5:3-ban nem tesz különbséget a parancsolatok között, amikor azt írja, hogy „az Isten szeretete azt jelenti, hogy megtartjuk a parancsolatait”. Amikor minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy megtartsuk Isten összes törvényét, bizonyítjuk, hogy önzetlenül szeretjük őt (Máté 22:37).

Jehova nem vár el tökéletességet. Ha valóban sajnáljuk, hogy hibáztunk, és minden erőnkkel azon vagyunk, hogy ne kövessük el újra ugyanazt, akkor ő készségesen megbocsát nekünk (Zsoltárok 103:12–14; Cselekedetek 3:19). De gondolkodhatunk-e úgy, hogy bizonyos törvényeket szántszándékkal figyelmen kívül hagyhatunk, hiszen ha más területeken engedelmesek vagyunk, akkor jóvátehetjük a kihágásainkat? Egy bibliai példából kitűnik, hogy ezt nem tehetjük meg.

Izrael királya, Saul azt az utat választotta, hogy Isten törvényei közül csak néhánynak engedelmeskedik. Amikor háborút folytatott az amálekitákkal, azt az utasítást kapta, hogy ne kímélje meg az állataikat. ’Meg kellett ölnie őket.’ Bár voltak utasítások,  amelyeknek Saul eleget tett, ’a nyáj meg a csorda színe-javát’ azonban engedetlenül meghagyta. Miért? Mert ő és a nép meg akarta szerezni magának (1Sámuel 15:2–9).

Amikor Sámuel próféta kérdőre vonta Sault, hogy miért nem engedelmeskedett Isten parancsának, Saul mentegetőzött, és azt állította, hogy ő igenis engedelmeskedett. Felsorolta mindazt a jót, amit ő és a nép tett, még azt is elmondta, hogy áldoztak Istennek. Sámuel erre ezt kérdezte: „Vajon Jehova ugyanúgy örül az égő felajánlásoknak és az áldozatoknak, mint a Jehova szava iránti engedelmességnek? Íme, jobb az engedelmesség az áldozatnál, és a szófogadás a kosok kövérjénél” (1Sámuel 15:17–22). Ezért ha bizonyos dolgokban engedetlenek vagyunk Istennel szemben, a tetteinket nem közömbösíti az, ha áldozatokat hozunk, vagy más jó dolgokat cselekszünk.

Isten irányadó mértékei a szeretetét bizonyítják

Jehova szeretetteljes módon nem várja el tőlünk, hogy találgassunk, mi az, ami örömet szerez neki. A Bibliában világos erkölcsi vezetést ad, és voltaképpen ezt mondja: „Ez az út. Ezen járjatok!” (Ézsaiás 30:21). Ha követjük a vezetését, elkerüljük a csalódást és a bizonytalanságot, melyet akkor éreznénk, ha ki akarnánk igazodni az erkölcsről alkotott, egymásnak ellentmondó emberi vélemények között. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten irányítása mindig a hasznunkra van, hiszen ’arra tanít, ami a javunkra válik’ (Ézsaiás 48:17, 18).

Milyen veszély rejlik abban, ha magunk akarjuk meghatározni, hogy mit jelent „jónak lenni”? Mindannyiunkban megvan az öröklött hajlam az önzésre. A szívünk becsaphat minket (Jeremiás 17:9). Könnyen beleesünk abba a hibába, hogy lekicsinyeljük azoknak az Istentől származó követelményeknek a fontosságát, amelyek szerintünk túlságosan nehezek vagy korlátozóak.

Például két személy, akik nem élnek házasságban egymással, úgy dönthetnek, hogy szexuális kapcsolatot folytatnak egymással, mivel úgy gondolják, hogy amíg senki más nincs érintve a dologban, a tettük teljes egészében magánügy. Talán tudják, hogy a cselekedetük nincs összhangban a Biblia irányadó mértékeivel, de úgy következtethetnek, hogy Isten valószínűleg nem kifogásolja a tettüket, amíg „senkinek sem ártanak vele”. A kívánságaik miatt talán nincsenek teljesen tisztában a tetteik jelentőségével és következményeivel. A Biblia így int: „Van olyan út, mely egyenesnek látszik az ember előtt, de a vége halálnak útja” (Példabeszédek 14:12).

Jehova minden törvényéből érződik az emberek iránti szeretete, és az, hogy szeretné, ha nem kellene szenvednünk. Nem vezet nagyobb boldogsághoz vagy sikerhez az, ha figyelmen kívül hagyjuk Istennek a nemi erkölcsre vagy más viselkedési formákra vonatkozó irányadó mértékeit. Sőt, sok ember élete csak sokkal bonyolultabbá válik emiatt. Másrészt viszont, ha engedelmeskedünk Isten törvényeinek, akkor könnyebben tudunk erkölcsös életet élni, és így se minket, se másokat nem fog szükségtelenül kár érni (Zsoltárok 19:7–11).

Ha őszintén vágysz rá, hogy Isten szemében legyél jó, akkor tegyél meg minden tőled telhetőt, hogy kövesd a vezetését. Tapasztalni fogod, hogy Jehova „parancsolatai . . . nem megterhelőek” (1János 5:3).

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Miért fogadjuk el a Teremtőnk irányítását? (Jelenések 4:11)

▪ Isten minden parancsolatának engedelmeskednünk kell? (1János 5:3)

▪ Miért nem bölcs, ha saját magunknak állítunk fel erkölcsi irányadó mértékeket? (Példabeszédek 14:12; Jeremiás 17:9)

[Kép a 21. oldalon]

Elsajátítottad Isten nézőpontját az erkölcsről?