Fiatalok kérdezik

Miért hagynak ki mindig mindenből?

„Hétvégén az egész világ jól érzi magát, csak én nem” (Renee).

„A többiek összejönnek, együtt vannak, engem bezzeg kihagynak!” (Jeremy).

GYÖNYÖRŰ nap a mai. Nincsenek különösebb terveid, de a barátaidnak igen. Mind elmentek valahova, és jól érzik magukat. Téged már megint kihagytak!

Ha kirekesztik az embert, az már önmagában is elég rossz, de még elkeserítőbb lehet az egésznek a miértje. „Talán bennem van a hiba – gondolhatod. – Miért kerüli mindenki a társaságomat?”

Miért fáj?

Az csak természetes, hogy szeretnénk valahova tartozni, és hogy örülnénk, ha elfogadnának. Társas lények lévén akkor vagyunk boldogok, ha kapcsolatokat ápolhatunk. Éva megteremtése előtt Jehova ezt mondta Ádámról: „Nem jó az embernek egyedül” (1Mózes 2:18). Az embereknek emberekre van szükségük. Így vagyunk megteremtve. Ezért fáj annyira a mellőzöttség.

Különösen fájó lehet, ha folyton-folyvást kirekesztenek, vagy ha azt éreztetik veled, hogy úgysem tudsz felnőni azokhoz, akikkel barátkozni szeretnél. „A fiatalok klikkeket alkotnak, és szuper dolgokat csinálnak – mondja a fiatal Marie –, de rájuk van írva, hogy téged nem tartanak elég jónak ahhoz, hogy közéjük tartozz.” Ha ki vagy rekesztve egy társaságból, erőt vehet rajtad a mellőzöttség és a magány érzése.

Az is előfordulhat, hogy sok ember között is kirekesztve érzed magad. „Tudom, butaságnak hangzik – mondja Nicole –, de emlékszem, milyen hihetetlenül egyedül éreztem magam egy társas összejövetelen. Talán azért, mert sokan voltunk, de én senkihez sem kötődtem igazán.”  Vannak, akik még a keresztény kongresszusokon is egyedül érzik magukat. „Olyan, mintha mindenki ismerne mindenkit, kivéve engem!” – mondja Meagan. Ugyanígy érez a fiatal Maria is: „Olyan, mintha mindenhol barátokat látnál, de egyik sem a tied.”

A magány érzése senkit sem kerül el, még azokat sem, akik népszerűnek és boldognak látszanak. „Nevetés közben is fájhat a szív” – írja a bibliai példabeszéd (Példabeszédek 14:13). A kínzó és szűnni nem akaró magány kiszívhatja az ember erejét. A Biblia kijelenti: „a szívfájdalom . . . megtöri a szellemet”; vagy ahogy egy másik fordítás fogalmaz: „a bánat összetör” (Példabeszédek 15:13; Contemporary English Version). Érezted már magad összetörtnek, mert mellőztek? Ha igen, mit tehetsz?

Küzdj a magány ellen!

A magány elleni harcban próbáld ki a következőket:

▪ Összpontosíts a jó oldalaidra! (2Korintusz 11:6). Kérdezd meg magadtól: „Mik az erősségeim?” Vedd számba néhány jó tulajdonságodat vagy adottságodat, és sorold fel őket:

․․․․․

Amikor úgy érzed, hogy mellőznek, emlékeztesd magad az erős oldalaidra, például az ide leírtakra. Persze vannak gyengeségeid is, és ezeken dolgoznod kell. De igyekezz nem összeroskadni a hibáid súlya alatt. Inkább úgy tekints magadra, mint egy folyamatban levő munkára. Talán még nincs minden a helyén, de egy és más már igen. Ezekre összpontosíts!

▪ Tárd ki a szívedet! (2Korintusz 6:11–13). Légy kezdeményező, és menj oda másokhoz! Persze ez nem biztos, hogy könnyű lesz. „Ha több embert látsz együtt, megijedhetsz – ismeri el a 19 éves Liz –, de elég csak az egyikükhöz odalépned egy szervusszal, és máris csatlakoztál hozzájuk.” (Lásd a „ Tippek a beszélgetéshez” című részt.) Ha már a mellőzöttségről beszélünk, vigyázz arra, hogy te magad senkit se mellőzz – az idősebbeket se! „10-11 éves koromban volt egy nálam jóval idősebb barátom – mondja a tizenéves Cori. – A korkülönbség ellenére nagyon szoros kapcsolat alakult ki közöttünk.”

Válassz ki két felnőttet a gyülekezetből, akiket szeretnél jobban megismerni:

․․․․․

A következő gyülekezeti összejövetelen odamehetnél az egyikükhöz. Kezdj el vele beszélgetni! Kérdezd meg, mit talált először érdekesnek a Bibliában. Minél többet teszel azért, hogy megismerd „a testvérek egész közösségét”, annál kevésbé valószínű, hogy mellőzöttnek és magányosnak fogod érezni magadat (1Péter 2:17).

▪ Oszd meg az érzéseidet egy felnőttel! (Példabeszédek 17:17). Ha elmondod a szüleidnek vagy egy másik felnőttnek, hogy mi nyugtalanít, azzal enyhítheted a magány érzését. Ezt tapasztalta egy 16 éves lány is. Először nagyon a szívére vette, ha kihagyták valamiből. „Amikor kirekesztettnek éreztem magamat, mindig elgondolkodtam, hogy mi váltja ki ezt belőlem – emlékszik vissza. – Újra meg újra visszapörgettem az eseményeket. De aztán beszéltem anyuval, és ő tanácsot adott, hogy mit tehetnék ilyen helyzetekben. Ha kiönti az ember a szívét, az sokat segít.”

Ha beszélned kellene valakivel, mert jó ideje magány gyötör, kihez fordulhatnál?

․․․․․

▪ Gondolj másokra! (1Korintusz 10:24). A Biblia arra int, hogy ’ne csak a magunk dolgaira fordítsunk személyes figyelmet, hanem a többiekéire is’ (Filippi 2:4). Igaz, ha kirekesztettnek érzed magad, könnyen elcsüggedhetsz, vagy elönthet a szomorúság. De ahelyett, hogy átadnád magad a kétségbeesésnek, miért ne tennél valamit valakiért, akinek segítségre van szüksége? Így talán még új barátságokat is köthetsz!

Gondolj valakire – mondjuk a családodból vagy a gyülekezetedből –, akinek jót tenne a társaságod, vagy örülne, ha segítenél neki. Írd ide a nevét, és azt is, hogy miben lehetnél a segítségére:

․․․․․

 Ha nemcsak magadra, hanem másokra is gondolsz, és teszel is értük, akkor kevesebb időd marad arra, hogy magányosnak érezd magad. Ettől derűlátóbbá válhatsz, ami a viselkedésedre is kihat, ez pedig olyan emberré tehet, akivel szívesen barátkoznak. A Példabeszédek 11:25 kijelenti: „aki bőven öntöz, maga is bőven öntözött lesz.”

▪ Válogasd meg a barátaidat! (Példabeszédek 13:20). Inkább legyen kevés igaz barátod, aki törődik veled, mint sok állítólagos barátod, aki bajba keverhet (1Korintusz 15:33). Figyelj meg egy bibliai példát, a fiatal Sámuelét. Könnyen lehet, hogy egyedül érezte magát a hajléknál. Munkatársai közé tartozott Hofni és Fineás, akikkel a rossz cselekedeteik miatt ostobaság lett volna barátkoznia, még ha a főpap fiai voltak is. Ha Sámuel hozzájuk akart volna alkalmazkodni, az egyenlő lett volna a szellemi öngyilkossággal. Esze ágában sem volt ezt tenni! A Szentírásban ezt olvassuk: „Közben a gyermek Sámuel növekedett és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében” (1Sámuel 2:26). Milyen emberek szemében? Biztosan nem Hofniéban és Fineáséban, akik talán még kerülték is őt kiváló tettei miatt. Sámuel dicséretes tulajdonságai inkább azokban ébresztettek rokonszenvet, akik komolyan vették Isten követelményeit. Neked is olyan barátokra van szükséged, akik szeretik Jehovát.

▪ Légy derűlátó! (Példabeszédek 15:15). Olykor-olykor mindenkivel megesik, hogy kirekesztettnek érzi magát – legalábbis valamennyire. Mit tehetsz ilyenkor? Ne ragadj le a negatív gondolatoknál, hanem próbáld a napos oldaláról szemlélni az életet! Ne felejtsd el, hogy bár a körülményeidet talán nem alakíthatod mindenben a saját tetszésed szerint, azt te döntöd el, hogy mire hogyan reagálsz.

Ha tehát úgy érzed, hogy kirekesztenek, tégy gyakorlatias lépéseket! Próbálj meg változtatni a helyzeten, vagy legalábbis a szemléletmódodon. Soha ne felejtsd el, hogy Jehova tudja, hogyan alkotott meg, így hát ismeri a szükségleteidet, és azt is, hogy miként lehet azokat a legjobban kielégíteni. Ha régóta magány gyötör, imádkozz Jehovához! Biztos lehetsz benne, hogy „ő fenntart téged” (Zsoltárok 55:22).

AMIN ELGONDOLKODHATSZ

▪ Milyen gyakorlatias lépéseket tehetek, ha kirekesztettnek érzem magam?

▪ Milyen írásszövegek segítenek abban, hogy kiegyensúlyozottan gondolkodjak magamról, és ne őröljenek fel a negatív gondolatok?

[Kiemelt rész/kép a 12. oldalon]

 Tippek a beszélgetéshez

▪ Mosolyogj! Ha melegséget árasztasz, az emberek szívesen beszélgetnek veled.

▪ Mutatkozz be! Mondd el, hogy hívnak, és honnan jöttél.

▪ Tegyél fel kérdéseket! Kerülve a tolakodást, illő kérdésekkel igyekezd megismerni, akivel beszélgetsz.

▪ Figyelj! Ne arra gondolj, hogy mik lesznek a következő szavaid. A legfontosabb, hogy figyelj. Így majd természetesen jönnek a kérdéseid és a kijelentéseid.

▪ Lazíts! A beszélgetések új barátságok előtt nyithatnak ajtót. Találj hát örömet bennük!