7. LÉPÉS

A példáddal taníts!

Miért fontos? A tettekből tanulni lehet, míg a szavak sokszor csupán száraz információt hordoznak. Tegyük fel, hogy a szülők azt mondják a gyermekeiknek, hogy legyenek tisztelettudók, és mondjanak igazat. Ha azonban ugyanezek a szülők egymással vagy a gyermekeikkel ordítoznak, és hazudoznak, hogy kihúzzák magukat a kellemetlen kötelezettségek alól, akkor azzal azt tanítják meg a gyermekeiknek, hogy a felnőtteknek így kell viselkedniük. Dr. Sal Severe író azt mondja, hogy „a gyermekek többek között abból tanulnak a leghatékonyabban”, ha utánozzák a szüleiket.

Miért nehéz? A szülők sem tökéletesek. Pál apostol kijelentette: „mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23). Ami a nyelvünk féken tartását illeti, Jakab tanítvány ezt írta: „A nyelvet . . . egyetlen ember sem tudja megszelídíteni” (Jakab 3:8). Továbbá nem szokatlan, hogy a gyermekek a végsőkig kipróbálják szüleik türelmét. „Még magam is meglepődtem azon, hogy milyen könnyen ki tudnak hozni a sodromból a gyermekeim” – mondja Larry, akinek két kislánya van, és aki egyébként nyugodt és béketűrő.

Mi a megoldás? Nem kell tökéletesnek lenned, de igyekezz jó példát mutatni. És ha olykor hibázol, akkor is próbálj valami hasznosat tanítani. „Ha dühös leszek a gyermekeimre, vagy ha rossz döntést hozok, melynek káros hatása van rájuk – mondja Chris, két lány édesapja –, elismerem a hibámat, és bocsánatot kérek. Ez megtanította a gyermekeimnek, hogy a szülők is követnek el hibákat, és hogy mindannyiunknak erőfeszítést kell tennünk a viselkedésünk javításáért.” A korábban már említett Kosztasz ezt mondja: „Úgy tapasztaltam, hogy mivel bocsánatot kérek, amikor elvesztem a türelmemet, a lányaim is megtanulták, hogy bocsánatot kérjenek, amikor ők hibáznak.”

Jehova Isten ezt mondja: „ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket” (Efézus 6:4). Ha egy hatalommal felruházott személy másképp viselkedik, mint ahogyan beszél, az ugyanúgy – vagy nagy valószínűséggel még jobban – fölingerli a gyermekeket, mint a felnőtteket. Ezért hát miért ne kérdeznéd meg magadtól minden nap végén: Ha egész nap egy szót sem szóltam volna, mit tanultak volna meg a gyermekeim a tetteimből? A szavaimmal is ugyanezeket a dolgokat próbálom megtanítani nekik?

[Oldalidézet a 9. oldalon]

„Te, aki mást tanítasz, magadat nem tanítod?” (Róma 2:21)

[Képek a 9. oldalon]

Amikor egy szülő bocsánatot kér, a gyermeke is megtanul bocsánatot kérni