Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Ne kicsinyeld le a gyermeked érzéseit!

Ne kicsinyeld le a gyermeked érzéseit!

6. LÉPÉS

Ne kicsinyeld le a gyermeked érzéseit!

Miért fontos? A gyermekek szeretnék, sőt szükségük van rá, hogy az életükben legfontosabb személyek – vagyis a szüleik – tisztában legyenek az érzéseikkel. Ha a szülők folyton leintik a gyermekeiket, amikor azok az érzéseikről beszélnek, akkor a gyermekek egyre kevésbé akarnak majd őszintén beszélni velük, sőt talán még a bizalmuk is megrendül abban a képességükben, hogy önállóan tudnak érezni és gondolkodni.

Miért nehéz? A gyermekek hajlamosak túlzó kifejezésekkel elmondani a gondolataikat és érzéseiket. Igaz, nyugtalanító lehet a szülőknek hallani a gyermekek némely megnyilvánulását. Például egy csalódott gyermek így kiálthat fel: „Utálok élni!” * A szülő ösztönösen is így reagálhat erre: „Ugyan már!” A szülők talán attól tartanak, hogy ha nagy jelentőséget tulajdonítanak egy gyermek negatív érzéseinek vagy pesszimista gondolatainak, akkor azzal csak megerősítik benne ezeket az érzéseket, gondolatokat.

Mi a megoldás? Alkalmazd a Biblia tanácsát, hogy légy „gyors a hallásra, lassú a szólásra, lassú a haragra” (Jakab 1:19). Gondolj arra, hogy Jehova Isten nem kicsinyelte le sok hűséges szolgájának a negatív érzéseit, hanem feljegyeztette őket a Bibliában (1Mózes 27:46; Zsoltárok 73:12, 13). Például amikor Jób rendkívül nagy próbákat élt át, azt mondta, hogy szeretne meghalni (Jób 14:13).

Nem vitás, Jób bizonyos gondolatait és érzéseit ki kellett igazítani. Jehova azonban nem vonta kétségbe, hogy Jóbnak ilyen érzései vannak, és nem is mondta neki, hogy ne beszéljen ilyeneket. Azzal, hogy türelmesen megengedte neki, hogy kiöntse a szívét, tiszteletben tartotta a méltóságát, és csak ezután igazította helyre kedvesen. Egy keresztény édesapa így fogalmazta meg az ezzel kapcsolatos érzéseit: „Mivel Jehova megengedi nekem, hogy kiöntsem a szívemet neki imában, úgy gondolom, hogy az a tisztességes, ha én is megengedem a gyermekeimnek, hogy mind a jó, mind a rossz érzéseikről beszéljenek nekem.”

Ha legközelebb kísértést érzel azt mondani a gyermekednek, hogy „nem is igaz, hogy így érzel!”, vagy „ezt nem gondolhatod komolyan!”, emlékezz Jézus jól ismert szabályára: „ahogy akarjátok, hogy az emberek veletek tegyenek, ugyanúgy tegyetek ti is velük” (Lukács 6:31). Képzeld el például, hogy a munkahelyeden durván bántak veled, vagy hogy csalódott vagy, talán valamilyen hiányosságod miatt. Elmondod a bánatodat egy jó barátodnak, és hozzáteszed még, hogy te nem vagy képes elvégezni a munkádat. Mit szeretnél, hogyan bánjon veled a barátod? Szeretnéd, ha azt mondaná neked, hogy nem is igaz, hogy így érzel, sőt azon nyomban azzal hozakodna elő, hogy amúgy is saját magadnak köszönheted az egészet? Vagy inkább azt szeretnéd, ha ezt mondaná: „Ez tényleg egy elég kényes helyzet. Biztosan nehéz napod volt.”

A gyermekek is, és a felnőttek is sokkal valószínűbb, hogy elfogadják a tanácsot, ha azt érzik, hogy a tanácsadó valóban megérti őket, és a nehézséget, amellyel szembenéznek. „A bölcsnek szíve éleslátást tükröző szavakat ad szájába, és meggyőzőerőt ad ajkainak” – jelenti ki Isten Szava (Példabeszédek 16:23).

Mit tehetsz azért, hogy a tanácsaidat komolyan vegyék?

[Lábjegyzet]

^ 4. bek. Vedd komolyan, ha a gyermekeid arról beszélnek, hogy véget akarnak vetni az életüknek.

[Oldalidézet a 8. oldalon]

„Ha valaki felel valamire, mielőtt hallaná, az bolondság” (Példabeszédek 18:13)