Baptisztériumok – Egy feledésbe merült szokás néma tanúi

LEJÁTSZÁS

Baptisztériumok – Egy feledésbe merült szokás néma tanúi

AZ ÉBREDJETEK! FRANCIAORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

„ALÁMERÍTÉSES keresztelés a székesegyházban” – jelent meg egy francia újság főcímében 2001-ben. Ám a cikkel együtt közölt képen úgy látható a katolikus hitre áttért személy, hogy egy nagy keresztelőmedencében áll, térdig érő vízben, és egy katolikus püspök vizet önt a fejére. Ez a világszerte sok helyen megismétlődő jelenet azt a II. vatikáni zsinat óta érvényesülő tendenciát tükrözi vissza a katolikus egyházban, hogy az újonnan megtérteket részlegesen merítik be. Mivel a legtöbb katolikust néhány csepp vízzel keresztelték meg csecsemőkorában, felmerül a kérdés, hogy milyen keresztelési forma felel meg a Keresztelő János és Jézus apostolai által adott mintának? Hogyan legyenek ma megkeresztelve a keresztények? A baptisztériumok * története segít megválaszolni ezeket a kérdéseket.

A keresztelés eredete és jelentése

A keresztények keresztelkedése eredetileg teljes bemerítéssel történt. Ezt a tényt segít felismernünk az a bibliai történet, melyben Fülöp megkeresztel egy etiópiai tisztviselőt. Miután a férfi ismeretet szerzett a Krisztus kilétéről, meglátva egy közeli vízpartot ezt kérdezte: „Mi az akadálya, hogy bemerítkezzem?” (Cselekedetek 8:26–39, Csia-fordítás). Az itt „bemerítnek” fordított görög kifejezés szógyöke a ba·ptiʹzo, mely teljes bemerítésre utal. Ezt támasztja alá az is, hogy a keresztelkedést temetéshez hasonlítják (Róma 6:4; Kolosszé 2:12). Érdekes módon több francia bibliafordító (például Chouraqui és Pernot) is Alámerítő Jánosnak nevezi Keresztelő Jánost.

A keresztényiség első századaiban bárhol, ahol volt elegendő víz – folyókban, a tengerben vagy magánfürdőkben –, végeztek teljes bemerítést. Ahogy nőtt a megtérők száma, a római világban mindenfelé baptisztériumokat építettek, Dalmáciától Palesztináig és Görögországtól Egyiptomig. Az eddig feltárt legrégebbi baptisztériumok egyike Szíriában található az Eufrátesz partján, és körülbelül i. sz. 230-ból származik.

Amikor a „keresztény” hit az i. sz. IV. században elismert vallássá lett a Római Birodalomban, több millióan lettek „kereszténnyé”, és meg kellett keresztelkedniük. Emiatt mindenütt baptisztériumokat építettek. A hatodik századra csak Rómában mintegy huszonöt baptisztérium épült, az egyik például a San Giovanni in Laterano bazilikában. Galliában valószínűleg minden egyházmegyének volt saját baptisztériuma. Egy forrásmű szerint számuk körülbelül 150-re volt tehető. Vidéken további több száz lehetett még, kisebb templomok, sírboltok vagy kolostorok közelében.

Építés és vízellátás

A baptisztériumok gyakran kör vagy sokszög alakú építmények voltak. Vagy kimondottan keresztelésre szánt, különálló épületként készültek, vagy pedig egy már meglévő templomhoz építették hozzá őket. Az ásatások azt mutatják, hogy ezek az épületek kicsik voltak ugyan (általában 200 négyzetméternél kisebbek), de gyönyörűen voltak díszítve oszlopsorokkal, márvánnyal, mozaikkal és olykor bibliai jeleneteket ábrázoló freskókkal. Némelyik baptisztériumnak, mint például a korzikai Mariana városában találhatónak, még elegáns baldachinja is volt a medencéje felett. A baptisztérium elnevezés magára a medencére is utalt, amely lehetett kerek, négyzet, téglalap vagy kereszt alakú, illetve hat- vagy nyolcszögletű. Ahogy a baptisztériumok szélessége és mélysége mutatja, nyilvánvaló, hogy a korai időkben felnőttek keresztelésére tervezték őket. Általában elég nagyok voltak ahhoz, hogy legalább két ember elférjen bennük. Lyonban például 3,3 méter széles volt a medence. Sok helyen lépcsők vezettek a vízbe, rendszerint hét lépcsőfok.

A baptisztériumok tervezői természetesen nagy gondot fordítottak a vízellátásra. Sok baptisztériumot vízforrás mellé építettek, vagy termálfürdők megmaradt romjaiból alakítottak ki, mint például Nizzában. A vizet gyakran csöveken keresztül vezették be és ki a medencéből. Más esetekben kézzel hordták az esővizet egy közeli víztárolóból.

Az i. sz. 350 táján Poitiers-ban épült Saint Jean keresztelőkápolna jó példa arra, hogyan nézett ki egy negyedik századi, „keresztény” baptisztérium. Nagy, háromlépcsős, nyolcszögletű medencéje egy négyszög alakú teremben volt, melyet számos más helyiség vett körül. A medence 1,4 méter mély volt, legszélesebb pontja pedig 2,2 méter. Azzal a vízvezetékkel volt összekötve, mely egy közeli forrásból szállította a vizet a városba.

Teljes vagy részleges bemerítés?

Vajon teljes bemerítéssel végezték a keresztelést ezekben a baptisztériumokban? Némely katolikus történész szerint nem. Arra hivatkoznak, hogy a katolikus egyház korai történetében a részleges bemerítés, vagyis a vízzel való meghintés (vizet öntve a fejre) van megemlítve a keresztelés lehetséges módjaként. Azt is megjegyzik, hogy sok medence nem volt mélyebb egy méternél, és ezért nem volt elég mély ahhoz, hogy egy felnőttet víz alá meríthessenek. Az egyik katolikus enciklopédia azt írja, hogy Poitiers-ban „a szertartást végző [pap] úgy tudott a harmadik lépcsőig lemenni, hogy nem lett vizes a lába”.

Ám még a későbbi korok művészi alkotásaiból is az látszik, hogy a keresztelkedés megszokott formája a teljes bemerítés volt. Úgy ábrázolják a keresztelkedőt, hogy a keresztelkedése előtt a víz a melléig, sőt a nyakáig ér. (Lásd a fenti képeket.) Vajon lehetséges volt a teljes bemerítés még akkor is, ha a víz egy közepes termetű felnőttnek csak a derekáig ért? Egy forrásmű szerint lehet, hogy a vízelvezető rendszert ideiglenesen eldugaszolták addig, amíg a térdelő vagy guggoló keresztelkedőt víz alá tudták meríteni. * Pierre Jounel, aki Párizsban a katolikus liturgia professzora, megjegyzi, hogy a keresztelkedő „derékig érő vízben állt. A pap vagy a diakónus a kezét a keresztelkedő fejére téve úgy merítette be őt, hogy teljesen a víz alá merüljön.”

Egyre kisebb medencék

Végül az apostoli idők egyszerű keresztelkedési szertartása bonyolult rituálévá változott. Sajátos ruházatot és kézmozdulatokat használtak, ördögűző imákat mondtak, megszentelték a vizet, felmondatták a hiszekegyet, és megkenést végeztek. A részleges bemerítés egyre inkább elterjedt. A baptisztériumok medencéi egyre kisebbek lettek. Némelyiknek az eredeti szélességét és mélységét a felére, vagy annál kisebbre csökkentették. Például a cazères-i medence eredetileg 1,1 méter mély volt, de a VI. századra már csak 48 centiméter. Később, a XII. század körül a részleges bemerítés is megszűnt a római katolikus egyházban, és a vízzel való meghintés váltotta fel. Pierre Chaunu francia akadémikus szerint ez annak volt köszönhető, hogy „egyre elterjedtebbé vált a gyermekkeresztelés a zord éghajlatú országokban, és képtelenség lett volna hideg vízben alámeríteni újszülött csecsemőket”.

Ezek a fejlemények vezettek ahhoz, hogy egyre kisebb keresztelőkápolnákat építettek. Frédéric Buhler történész, a keresztelés történetéről írt tanulmányában megállapítja: „A régészet, az írásos dokumentumok és a képzőművészeti alkotások azt mutatják, hogy a keresztelés általánosságban véve a keresztény kor első századaiban kialakult szokásból, a felnőttek teljes bemerítéséből, a csecsemők vízzel való meghintésévé alakult át; közbenső szakasza pedig a felnőttek részleges és a gyermekek teljes bemerítése volt.”

Úgy tűnik, hogy napjainkban egyre népszerűbbé válik a felnőttek részleges bemerítése, ezzel együtt a modern baptisztériumok nagyobbak, mint a korábbiak voltak. Továbbá azzal összhangban, amit Buhler az alámerítés nosztalgiájának nevezett, a mai katolikus egyház liturgiája soha nem volt még ennyire amellett, hogy teljes bemerítéssel kereszteljenek. Érdemes megjegyeznünk, hogy a Biblia kezdettől fogva arra mutatott rá, hogy a keresztények megkeresztelésének helyénvaló módja a teljes víz alá merítés.

[Lábjegyzetek]

^ 3. bek. A „baptisztérium” vagy más néven keresztelőkápolna kifejezés rendszerint egy templomi épületre vagy a templom egy részére utal, ahol a keresztelési szertartásokat végzik.

^ 14. bek. Napjainkban Jehova Tanúi közül sokakat kisméretű medencében, sőt fürdőkádban is megkeresztelnek úgy, hogy teljesen a víz alá merítik őket.

[Kép a 13. oldalon]

A Saint Jean keresztelőkápolna, Poitiers, Franciaország

[Kép a 13. oldalon]

Egy ötödik századi baptisztérium újjáépítése, Mariana, Korzika

[Forrásjelzés]

[Képek a 14. oldalon]

KRISZTUS KERESZTELKEDÉSÉNEK ÁBRÁZOLÁSAI

A Jordán folyó Jézus felsőtestéig ér, angyalok kendőt hoznak, hogy megtöröljék a testét, IX. század

[Forrásjelzés]

Jézus a Jordán folyóban, a víz a nyakáig ér. Balra két angyal egy kendőt tart, hogy megtörölje a testét, XII. század

[Forrásjelzés]

ÉBREDJETEK!