Csemegézés ingyen az erdőből

AZ ÉBREDJETEK! FINNORSZÁGI ÍRÓJÁTÓL

EURÓPA északi országaiban sok család szívesen kirándul az erdőbe, hogy vadon termő bogyókat szedjen. Finnországban az erdők szerelmesei abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy ott mindenkinek jogában áll szabadon járni-kelni a természetben – még olyan erdőkben is, melyek magánterületek –, feltéve, ha nem okoz benne kárt, vagy nem megy túl közel senkinek a házához. Ez a jog nincs törvénybe foglalva, de régi skandináv hagyomány, hogy az ember gyakorlatilag bárhol szedhet vadvirágokat, gombát és bogyókat.

Finnországban mintegy 50 erdeibogyó-faj honos, és a legtöbbjük ehető. A három legelterjedtebb a fekete áfonya, a törpe szeder és a vörös áfonya. * (Lásd a kiemelt részeket.)

A különböző színű és ízű bogyók változatosabbá teszik az étrendünket, ugyanakkor nagyon egészségesek is. „Az északi országokban a hosszú [nyári] nappalok idején növő bogyók élénk színekben pompáznak, erős az illatuk, és ásványokban meg vitaminokban gazdagok” – mondja egy vadon termő bogyókról szóló könyv (Luonnonmarjaopas). Továbbá a bogyók rostosak, ami segíthet stabilizálni a vércukorszintet, és csökkenteni a koleszterinszintet. Flavonoidokat, vagyis fenolvegyületeket is tartalmaznak, melyekről úgy hiszik, hogy javítják az egészségi állapotot.

Megéri bogyót szedni az erdőben? „Így sokat megspórolhat az ember, mert a bogyók nem olcsók az üzletekben. És ha magad szeded, akkor tudod, hogy friss” – mondja Jukka, egy lelkes bogyószedő. Felesége, Niina további előnyre hívja fel a figyelmet: „Amikor elmegyünk bogyót szedni, remek családi piknikezésre is lehetőségünk van az erdőben.”

De Niina hozzáfűzi: „Ha gyerekekkel mész, nagyon fontos figyelni rájuk, nehogy ismeretlen bogyókból egyenek, vagy elcsatangoljanak.” Óvatosnak kell lenni, mert vannak mérgező bogyók is.

A legtöbb északi emberhez hasonlóan Jukka és Niina is odavan az erdőkért. „Nagyon szeretem az erdőt – mondja Niina. – Ott kellemes csend és nyugalom van, és friss,  tiszta a levegő. Ki tudom szellőztetni a fejemet. És a gyerekek is nagyon jól érzik magukat.” Jukka és Niina azt tapasztalják, hogy az erdő csendje kellemes környezet arra, hogy kicsit elmélkedjenek, és családi beszélgetéseket folytassanak.

A bogyóknak akkor a legjobb az ízük és akkor a legnagyobb a tápértékük, ha nemrég szedték őket és frissek. Ám a leszedett bogyók nem állnak el sokáig. Ha valaki télen szeretné élvezni az ízüket, akkor tartósítani kell őket. Régen az emberek pincében tárolták a bogyókat, de ma már általában mélyhűtőben tartják. Sok bogyóból lekvárt és gyümölcslevet készítenek.

„Micsoda élmény a legnagyobb télben előszedni a befőttesüvegekbe zárt nyarat, visszaidézni velük az elmúlt nyarat, és vágyakozást kelteni a következő iránt” – írja találóan egy svéd író a svédországi bogyókról szóló könyvében (Svenska Bärboken). A bogyókat sokféleképpen fogyasztják. Reggelire pompás eledel joghurttal, müzlivel vagy zabkásával. Az üdítő erdei bogyókat finom desszertekhez és süteményekhez is felhasználják. A bogyókból készített püré vagy dzsem pedig színpompás kiegészítője különféle ételeknek.

Sokan a helyi üzletekben vásárolják meg az erdei gyümölcsöket. De képzeld csak el, hogy egy szép tiszta napon az erdőben vagy, friss levegőt szippantasz be, élvezed a békét és nyugalmat, és közben élénk színű, édes bogyók után kutatsz. Nem is olyan rossz ötlet így szerezni csemegét az erdőből, ráadásul ingyen! A zsoltáríró szavai jutnak az eszünkbe: „Mily számosak a te műveid, ó, Jehova! Mindet bölcsen alkottad. Betöltik a földet alkotásaid” (Zsoltárok 104:24).

[Lábjegyzet]

 [Kiemelt rész/képek a 24–25. oldalon]

FEKETE ÁFONYA (Vaccinium myrtillus)

Ebből a népszerű édes bogyóból gyakran készítenek mártást, pudingot, lekvárt vagy gyümölcslevet. Sokféle süteményhez is felhasználják, például az áfonyás pitéhez. A friss fekete áfonya különösen tejjel nagyon finom. De ne próbáld a fekete áfonyás csemegéket titokban enni, mert nagy valószínűséggel kékre festik a szádat. Emiatt pletykabogyónak is nevezik.

[Kiemelt rész/képek a 25. oldalon]

TÖRPE SZEDER (Rubus chamaemorus)

Ez a bogyó félreeső helyeken nő, például mocsaras területeken. Finnországban inkább északon fordul elő. Az A- és C-vitaminban rendkívül gazdag törpe szeder lédús és tápláló gyümölcs. Háromszor-négyszer annyi C-vitamint tartalmaz, mint a narancs. Igen értékes, olykor a mocsár aranyának is hívják. Ezek az édes bogyók sokféle desszert ízét megbolondítják, és finom likőr is készül belőlük.

[Forrásjelzés]

Reijo Juurinen/Kuvaliiteri

[Kiemelt rész/képek a 25. oldalon]

VÖRÖS ÁFONYA (Vaccinium vitis-idaea)

Ez a bogyó – mely közeli rokona a tőzegáfonyának – rendkívül népszerű Finnországban és Svédországban. A vörösáfonya-püré vagy -dzsem üdítő kiegészítője a vacsorának. Ezt az élénkpiros bogyót mártáshoz, pudinghoz, gyümölcsléhez és süteményekhez is felhasználják. A vörös áfonya nem romlik meg túl hamar, mivel természetes savakat tartalmaz, melyek tartósítják. Magas savtartalma miatt jellegzetesen fanyar íze van, és eltarthat egy ideig, míg megszokja az ember.

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

Nem minden perce élmény!

Vadbogyókat * szedni kellemes élmény és hasznos elfoglaltság, ám nem minden nehézségtől mentes. Pasi és Tuire egy lappföldi házaspár, ők saját fogyasztásra és eladásra is szednek bogyókat. Szedegetés közben olykor bosszantó rovarok raja veszi körül őket, például szúnyogok és bögölyök. „Ez bizony nagyon kellemetlen, még a szádba és a szemedbe is belerepülnek” – mondja borzongva Tuire. Szerencsére azért valamennyire meg tudod védeni magad azzal, hogy megfelelő ruhát veszel fel, és rovarirtó szert használsz.

A lakatlan helyeken való túrázás is nehézséggel járhat, főleg ott, ahol mocsaras a vidék, mert ami szilárd talajnak tűnik, arról kiderülhet, hogy ingovány. Pasi és Tuire szerint maga a bogyószedés is igencsak fáradságos tud lenni. Ha hosszú órákon át hajolgatsz és guggolsz, azt bizony megérezheti a hátad és a lábad.

Megtalálni sem mindig könnyű a bogyókat. „Hosszan tartó, türelmes keresgélésbe telik, hogy egy jó lelőhelyre találj” – mondja Pasi. „Sokszor jobban kimerülünk a keresgélésben, mint a szedegetésben” – fűzi hozzá Tuire. A bogyók leszedése után a megtisztításuk még külön munka.

Ezek miatt a kellemetlenségek miatt némelyek inkább meghagyják a bogyókat az erdők bundás lakóinak. Sokan azonban Pasihoz és Tuiréhez hasonlóan lelkes bogyószedők, és a nehézségek ellenére is minden évben elmennek az erdőkbe és a mocsaras vidékekre. A bogyószedés öröme messzemenően feledtet velük minden kellemetlenséget.

[Lábjegyzet]