Fogfájás – Egy kínzó fájdalom históriája

Egy középkori város piacterén egy pompás ruhába öltözött sarlatán azzal kérkedik, hogy fájdalom nélkül tud fogat húzni. A cinkosa miközben előrelép, úgy tesz, mintha vonakodna. A sarlatán pedig eljátssza, hogy kihúz egy fogat, és magasba emel egy véres zápfogat, hogy mindenki láthassa. A fogfájástól szenvedőket csakhamar ráveszik, hogy váljanak meg a pénzüktől és a foguktól. Nehogy a többieket elriasszák, dobok és trombiták hangja nyomja el a kiáltozásokat. Lehet, hogy napokon belül súlyos vérmérgezés lép fel az áldozatoknál, de addigra a sarlatán már messze jár.

A FOGFÁJÁS áldozatai közül ma már csak keveseknek kell ilyen szélhámosokhoz fordulniuk. Napjainkban a fogorvosok kezelni tudják a fogfájást, és gyakran meg tudják előzni a fogak elvesztését. Ennek ellenére sokan félnek felkeresni a fogorvost. Ha egy pillantást vetünk arra, hogyan próbálták eleinte a fogorvosok enyhíteni a betegeik fájdalmát, az segíthet értékelnünk a mai fogászatot.

Azt tartják, hogy az egyszerű nátha után a fogszuvasodás az emberiség második legelterjedtebb betegsége. Ez nem csupán mai betegség. Salamon király költeménye feltárja, hogy az ókori Izraelben az idősekre az a kellemetlen helyzet várt, hogy idővel egyre kevesebb foguk marad (Prédikátor 12:3).

Királyi méltóságok is szenvedtek tőle

Bár I. Erzsébet Anglia királynője volt, a fogfájástól ő sem menekült meg. Egy német látogató felfigyelt a királynő fekete fogaira, és a következőket mondta: „Úgy tűnik, ez egy olyan fogyatékosság, melyre hajlamosak az angolok, mivel túl sok cukrot fogyasztanak.” 1578 decemberében éjjel-nappal fogfájás gyötörte a királynőt. Az orvosai azt tanácsolták, hogy húzzák ki a beteg fogat, de a királynő nem engedte, mert valószínűleg félt az ezzel járó fájdalomtól. Hogy bátorítsa őt, John Aylmer, London püspöke a királynő szeme láttára kihúzatta az egyik saját fogát, bizonyára egy olyat, mely már elszuvasodott. Ez hősies tett volt, mivel az idős férfinak már alig volt foga.

Akkoriban, ha a köznépből valakinek ki kellett húzni a fogát, a borbélyhoz ment, vagy esetleg a kovácshoz. De amint egyre több embernek állt módjában megfizetni a cukrot, a fogfájás is elterjedt, és így egyre nagyobb lett az igény olyan képzett személyekre, akik tudtak fogat húzni. Ezért néhány orvos kezdett érdeklődni a beteg fogak kezelése iránt. Azonban önmagukat kellett képezniük, mert a hozzáértők féltve őrizték szakmai titkaikat. Ráadásul a témával kapcsolatban nem sok könyv létezett.

Mintegy száz évvel I. Erzsébet kora után XIV. Lajos uralkodott Franciaország felett. Életének legnagyobb részében fogfájás gyötörte, és 1685-ben a bal oldalon levő, összes felső fogát ki kellett húzni. Néhányan azt állítják, hogy a király fogbetegsége magyarázatot ad az abban az évben meghozott végzetes döntésére, mellyel érvénytelenítette a vallásszabadságot Franciaországban.  Ezzel kegyetlen üldözési hullámot indított el a vallási kisebbségek ellen.

A modern fogászat eredete

XIV. Lajos fényűző életmódjának befolyása Párizs előkelő köreire a fogorvosi hivatás megszületéséhez vezetett. A divatos megjelenéstől függött, hogy valaki sikeres-e a királyi udvarban és a felsőbb körökben. Tehát nem azért volt igény a műfogakra, hogy könnyebben tudjanak enni, hanem a jó megjelenés miatt. Ez azt eredményezte, hogy az orvosoknak egy új csoportja jött létre, az előkelő pácienseket kezelő fogorvosok. Párizsban Pierre Fauchard volt a legkiválóbb fogorvos, aki a francia flottánál tanult meg sebészi beavatkozásokat végezni. Bírálta azokat az orvosokat, akik a foghúzást hozzá nem értő borbélyokra és sarlatánokra hagyták, és ő volt az első, aki fogorvosnak nevezte magát.

Szakítva a szakmai titkok megőrzésének hagyományával, Fauchard 1728-ban írt egy könyvet, melyben továbbadott minden általa ismert módszert. Ezért kapta a „fogászat atyja” nevet. Ő volt az első, aki arra kérte a betegeit, hogy ne a földre üljenek, hanem egy különleges székbe. Fauchard, aki öt eszközt is kifejlesztett a foghúzáshoz, sokkal több volt, mint csupán egy foghúzó orvos. Kifejlesztett egy fúrót, és olyan eljárásokat, melyekkel be lehet tömni a fogban keletkezett lyukakat. Rájött, hogyan kell betömni a gyökércsatornát, és hogyan kell műfogat illeszteni a foggyökérhez. Az elefántcsontból kifaragott műfogsorain volt egy rugó, mely a helyén tartotta a fogsor felső részét. A fogászatot mint hivatást Fauchard alapozta meg. Tevékenységének még az Atlanti-óceánon túl is volt hatása.

Az első amerikai elnök gyötrelmei

Egy évszázaddal XIV. Lajos után, Amerikában George Washington is fogfájástól szenvedett. Huszonkét éves korától kezdve majdnem minden évben ki kellett húzni egy fogát. Képzelhetjük, milyen gyötrelmeket kellett átélnie, miközben a Kontinentális Hadsereg főparancsnoka volt. Mire 1789-ben az Egyesült Államok első elnöke lett, jóformán egy foga sem maradt.

Washington lelki gyötrelmektől is szenvedett, mert a hiányzó fogak elcsúfították a megjelenését, és a műfogsorai sem illeszkedtek rendesen. Mivel azon igyekezett, hogy egy új nemzet elnökének méltóságáról kedvező képet alakítson ki a nyilvánosság előtt, nagy jelentőséget tulajdonított a megjelenésének. Abban az időben a műfogsorokat nem lenyomatokba öntve készítették, hanem elefántcsontból vésték ki, ezért nehéz volt őket a helyükre rögzíteni. Az angol uraságok Washingtonhoz hasonlóan, ugyanilyen nehézségeket éltek át. Az a mondás járta, hogy a száraz humoruk onnan eredt, hogy kerülniük kellett a hangos nevetést, nehogy kilátszódjanak a műfogaik.

Úgy tűnik, nem igaz az a legenda, hogy Washington fából készült műfogsort hordott. Emberi fogakból, elefántcsontból és ólomból készült műfogsorai voltak, de fából készültek nem. A fogorvosai valószínűleg sírrablóktól szerezték be a fogakat. A foggal kereskedők pedig követték a hadseregeket, és a csaták után kihúzták a halottak és a haldoklók fogait. Így a műfogsorok gazdag embereknek való luxuscikkek voltak. Csak az 1850-es években váltak elérhetővé az átlagemberek számára, amikor feltalálták a vulkanizált gumit, mely a műfogsorok alapjaként lett használatos. Bár Washington fogorvosai élen jártak a szakmájukban, mégsem értették meg teljesen, mi okozza a fogfájást.

A fogfájás valódi oka

Az emberek régtől fogva azt gondolták, hogy a fogfájást férgek okozzák. Ez az elképzelés az 1700-as évekig fennmaradt. 1890-ben Willoughby Miller egy amerikai fogorvos, aki a berlini egyetemen  dolgozott, felismerte, hogy mi okozza a fogszuvasodást, a fogfájás legfőbb kiváltó okát. Egy bizonyos baktériumfajta, amely különösen a cukortól szaporodik el, savat termel, és ez megtámadja a fogakat. De hogyan lehet megelőzni a fogszuvasodást? A válaszra egy véletlen folytán derült fény.

A fogorvosok Coloradóban (USA) évtizedekig azon tűnődtek, hogy miért színeződött el annyi embernek arrafelé a foga. Végül kiderült, hogy a titok nyitja a vízkészletben lévő túl sok fluoridban rejlik. Miközben a kutatók ezt a helyi problémát tanulmányozták, váratlanul felismertek valamit, ami az egész világnak fontos jelentőséggel bírt a fogfájás megelőzésével kapcsolatban: azoknak az embereknek, akik olyan helyen nőttek fel, ahol az ivóvíz nem tartalmazott elegendő mennyiségű fluoridot, több szuvas foguk volt. A fogzománc egyik alkotóeleme a fluorid, melyet sok vízkészlet eleve tartalmaz. Ha megfelelő mennyiségű fluoridhoz jutnak azok, akiknek az ivóvízkészletében kevés a fluorid, a fogszuvasodás gyakorisága nem kevesebb, mint 65 százalékkal csökken.

Ezzel a rejtély megoldódott. A legtöbb fogfájást a fogszuvasodás okozza. A cukor elősegíti a fogszuvasodás kialakulását, a fluorid pedig segít megelőzni. Persze az is köztudott, hogy a fluorid nem helyettesíti a megfelelő fogmosást és a fogselyem használatát.

Fájdalommentes fogászat

Mielőtt felfedezték volna az érzéstelenítőket, a fogászati eljárások közben a betegek kínokat álltak ki. A fogorvosok éles eszközökkel kivésték az érzékeny, elszuvasodott fogakat, majd fogtömésként forró fémet tömködtek a lyukakba. Mivel nem volt semmi más kezelési módszer, a fogorvosok kiégették azokat a fogakat, melyeknek fertőzött volt a fogbelük, úgy, hogy egy izzó vasrudat nyomtak a gyökércsatornába. A speciális eszközök és érzéstelenítők felfedezése előtt hátborzongató élmény volt a foghúzás. Az emberek csak azért vetették alá magukat ilyen kínzásnak, mert fogfájással élni még borzalmasabb volt. Bár már évszázadok óta használatos volt az indiai kender és a mandragóra, valamint növényi készítményként az ópium, ezek csupán tompítani tudták a fájdalmat. Képesek lesznek a fogorvosok valaha is fájdalommentesen gyógyítani?

Nem sokkal azután, hogy 1772-ben Joseph Priestley angol kémikus először állította elő a dinitrogén-oxidot, vagy más néven kéjgázt, felfigyeltek annak érzéstelenítő hatására. De 1844-ig senki sem használta érzéstelenítőként. Abban az évben december 10-én Horace Wells egy hartfordi (USA) fogorvos részt vett egy előadáson, ahol az embereket kéjgázzal szórakoztatták. Eközben észrevette, hogy az egyikük, aki a kéjgáz hatása alatt volt, nem érzett fájdalmat, bár felhorzsolta a lábszárát egy kemény padba. Wells könyörületes ember volt, és nagyon nyugtalanította, hogy fájdalmat okoz a betegeinek. Azonnal az jutott eszébe, hogy érzéstelenítőként fogja használni a kéjgázt. De mielőtt másokon használta volna, úgy döntött, hogy előbb magán próbálja ki. Rögtön másnap beült a saját műtőszékébe, és belélegezte a kéjgázt, mígnem elvesztette az eszméletét. Aztán az egyik fogorvostársa kihúzta a fájó bölcsességfogát. Történelmi pillanat volt: végre megvalósult a fájdalommentes fogászat! *

Azóta sok technikai fejlődésen ment át a fogászat. Ma már sokkal kellemesebb élmény fogorvoshoz menni, mint régen.

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

Ez az elefántcsont műfogsor George Washingtoné, az első amerikai elnöké volt

[Forrásjelzés]

Courtesy of The National Museum of Dentistry, Baltimore, MD

[Kép a 29. oldalon]

Művészi ábrázolás az első fogászati beavatkozásról, ahol dinitrogén-oxidot használtak érzéstelenítőként, 1844

[Forrásjelzés]

Courtesy of the National Library of Medicine

[Kép forrásának jelzése a 27. oldalon]

Courtesy of the National Library of Medicine