Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Megtört szívek, megrendült hitek

Megtört szívek, megrendült hitek

Megtört szívek, megrendült hitek

„MINDENÜTT holttestek hevertek, nem tudtunk rájönni, hogy hol lehetett a házunk” – mondta egy Srí Lanka-i férfi, miután a faluját 2004 decemberében elpusztította egy cunami. Az egyik vallási rovat szerkesztője úgy nyilatkozott egy természeti katasztrófáról szóló cikkben, hogy olykor azt veszi észre magán, hogy „összeszorított foggal” imádkozik.

A természeti katasztrófákat sokan Isten büntetésének tekintik. Egy pusztító hurrikánt „istencsapásnak” nevezett egy rovatvezető. Az Egyesült Államokban voltak vallási vezetők, akik a Katrina hurrikánhoz hasonló eseményeket úgy jellemezték, mint „Isten haragja a bűnös városok felett”. Srí Lankán harcos buddhisták a keresztényeket vádolták a cunamiért, elmélyítve ezzel a vallási szakadékot. Egy hindu templomhoz tartozó felelős személy úgy hitte, hogy Siva isten lett mérges, mert az emberek nem éltek erkölcsösen. Az Egyesült Államokban egy buddhista vallási vezető ezt mondta a természeti katasztrófákról: „Nem tudjuk, miért történnek meg ilyen dolgok. Még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán miért vagyunk a földön.”

Amikor összedőlt házakról, kioltott életekről és megtört szívű emberekről látsz képeket, néha te is eltűnődsz azon, hogy Isten miért enged meg ennyi szenvedést? Vagy talán azt gondolod, hogy biztosan alapos oka van annak, amiért eltűri ezeket a dolgokat, csak nem tárja fel, hogy mi az? A következő cikkek ezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Néhány ésszerű teendőre is rávilágítanak, mellyel csökkenteni lehet annak kockázatát, hogy kevesebb sérülés és halálos áldozat legyen, amikor természeti katasztrófa fenyeget, vagy következik be.

[Kép a 3. oldalon]

Sok vallási vezető nem tudja, hogy Isten miért engedi meg a természeti katasztrófákat