A Biblia nézőpontja

Miért óvjuk a környezetet?

AZ EMBEREK a történelem folyamán talán még soha nem tettek akkora kárt a bolygónkban, mint manapság. Az olyan problémák, mint a globális felmelegedés, mind riasztóbbá válnak, ezért a tudósok, kormányzatok és ipari csoportok egyre erőteljesebb lépéseket tesznek.

Vajon nekünk van személyes felelősségünk abban, hogy óvjuk a környezetünket? Ha igen, milyen mértékben? A Biblia több nyomós érvet is felhoz amellett, hogy vigyáznunk kell a földre. Abban is segít, hogy az erre irányuló erőfeszítéseinkben kiegyensúlyozottak legyünk.

Támogassuk a Teremtőnk szándékát!

Jehova Isten úgy alkotta meg a földet, hogy az az emberiség parkszerű otthona legyen. Kijelentette, hogy minden munkája „nagyon jó”, és megbízta az embert, hogy „művelje és gondozza” a földet (1Mózes 1:28, 31; 2:15). Hogyan érez Isten a bolygónk mai állapotával kapcsolatban? Biztosak lehetünk benne, hogy mélységesen felháborítja, hogy az emberek nem megfelelően gondozzák a földet, hiszen a Jelenések 11:18 megjövendöli, hogy ’pusztulást fog hozni azokra, akik pusztítják a földet’. Tehát mi sem lehetünk közömbösek a föld helyzetével kapcsolatban.

A Biblia biztosít minket arról, hogy az emberek által okozott károk összes nyoma el fog tűnni, amikor Isten ’mindent újjátesz’ (Jelenések 21:5). Ennek ellenére nem szabad úgy következtetnünk, hogy mivel Isten idővel úgyis helyre fogja állítani a földet, annak, amit most teszünk, nincs jelentősége. De igenis van! Hogyan mutathatjuk ki, hogy úgy gondolkodunk a bolygónkról, ahogyan Isten, és hogy támogatjuk a szándékát, hogy a föld Paradicsom legyen?

Tegyünk a föld tisztaságáért!

A hétköznapi emberi tevékenységekből is származik valamennyi hulladék. Jehova bölcsen úgy alkotta meg a föld természetes  körforgásait, hogy az ilyen hulladékok fel legyenek dolgozva, és így megtisztuljon a levegő, a víz és a talaj (Példabeszédek 3:19). A tetteinkkel alkalmazkodnunk kell ezekhez a folyamatokhoz. Vigyáznunk kell, nehogy szükségtelenül tovább rontsuk a föld helyzetét. Az ilyen odafigyelés azt mutatja, hogy úgy szeretjük az embertársainkat, mint önmagunkat (Márk 12:31). Vizsgáljunk meg egy érdekes példát a bibliai időkből.

Isten arra utasította Izrael nemzetét, hogy az emberi ürüléket ássák el „a táboron kívül” (5Mózes 23:12, 13). Ez tisztán tartotta a tábort, és felgyorsította a bomlási folyamatokat. Ehhez hasonlóan ma az igaz keresztények is igyekeznek gyorsan és megfelelő módon megszabadulni a szeméttől és más hulladékoktól. Különösen oda kell figyelnünk, ha mérgező anyagokról van szó.

Sok hulladék újrafelhasználható vagy újrahasznosítható. Ha a helyi törvények előírják az újrahasznosítást, akkor az ezeknek a törvényeknek való engedelmesség része annak, hogy visszaadjuk „a császárnak, ami a császáré” (Máté 22:21). Az újrahasznosítás pluszerőfeszítéssel járhat, de megmutatja, hogy mi is azt szeretnénk, hogy a föld tiszta legyen.

Ne pazaroljuk a föld erőforrásait!

Ahhoz, hogy legyen elegendő élelmünk, fedél a fejünk felett és tüzelőanyagunk, és így fenntartsuk az életünket, szükségünk van természeti erőforrásokra. Az, ahogyan felhasználjuk ezeket az erőforrásokat, arról árulkodik, hogy felismertük-e, hogy ezek Istentől kapott ajándékok. Amikor az izraeliták húst akartak enni a pusztában, Jehova bőven ellátta őket fürjekkel. Kapzsiságuk miatt önzőn visszaéltek ezzel az ajándékkal, amivel nagyon felingerelték Jehova Istent (4Mózes 11:31–33). Isten azóta sem változott. Ezért a felelősségüket átérző keresztények kerülik a szükségtelen pazarlást, amely a kapzsiság jele lenne.

Néhányan úgy gondolják, hogy joguk van korlátlanul használni az energiát és más erőforrásokat. De a természeti erőforrásokat nem szabad pazarolni csupán azért, mert megengedhetjük magunknak, vagy mert bőségesen a rendelkezésünkre állnak. Miután Jézus csoda útján ellátott egy nagy tömeget élelemmel, utasítást adott, hogy a megmaradt halat és kenyeret gyűjtsék össze (János 6:12). Ügyelt arra, hogy ne pazarolja azt, amiről az Atyja gondoskodott.

Legyünk kiegyensúlyozottak!

Nap mint nap hozunk olyan döntéseket, amelyek érintik a környezetet. De vajon el kell mennünk a végletekig, elzárkózva a társadalomtól, nehogy bármivel is ártsunk a földnek? A Biblia sehol sem ajánl ilyesmit. Figyeljük meg Jézus példáját. Amikor a földön volt, úgy élt, mint bárki más, ami lehetővé tette, hogy elvégezze a prédikálómunkát, mellyel Isten megbízta (Lukács 4:43). Ezenfelül Jézus nem volt hajlandó belefolyni a politikába, mert nem tekintette olyan eszköznek, amely megoldaná napjai társadalmi problémáit. Egyértelműen kijelentette: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36).

Viszont jól tesszük, ha átgondoljuk, hogy milyen hatással lesznek a környezetre a döntéseink, ilyenek lehetnek azok, amelyeket a vásárlással, a közlekedéssel és a szórakozással kapcsolatban hozunk. Például, néhányan olyan termékeket vásárolnak, amelyeknek a gyártása vagy működtetése legkevésbé szennyezi a környezetet. Mások törekszenek arra, hogy minél ritkábban vegyenek részt olyan tevékenységekben, amelyek szennyezik a környezetet, vagy a természeti erőforrások szükségtelen felhasználásával járnak.

Nincs szükség arra, hogy bárki ráerőltesse a saját, környezettel kapcsolatos döntéseit másokra. Az egyéni és a helyi körülmények különbözőek lehetnek. Mindazonáltal felelősséggel tartozunk a döntéseinkért. Ahogy a Biblia kijelenti: „ki-ki a saját felelőssége terhét fogja hordozni” (Galácia 6:5).

A Teremtő azzal bízta meg az embereket, hogy gondozzák a földet. Ha értékeljük ezt a megbízatást, és mélyen tiszteljük Istent és a teremtésművét, akkor ez arra fog indítani, hogy átgondolt, lelkiismeretes döntéseket hozzunk azt illetően, hogy miként bánunk a földdel.

GONDOLKODTÁL MÁR EZEN?

▪ Tenni fog Isten valamit a környezeti problémák megoldásáért? (Jelenések 11:18)

▪ Milyen felelősséget ruházott Isten az emberekre a földdel kapcsolatban? (1Mózes 1:28; 2:15)

▪ Hogyan mutatott példát Jézus Krisztus a pazarlás kerülésében? (János 6:12)