Miért félünk a haláltól?

„A legfélelmetesebb dolog . . . a halál, mert ez mindennek a vége” (Arisztotelész)

AKIK ismerték, igazi istenfélő, mélyen vallásos asszonynak tartották. Voltak, akik egyenesen „az egyház oszlopának” nevezték. Azt tanították neki, hogy a halál nem vet véget mindennek, inkább csak egy átmenet a túlvilági életbe. Mégis, amikor úgy tűnt, hogy közeleg a halála, félelem lett rajta úrrá. Kétségektől gyötörve ezt kérdezte a szellemi vezetőjétől: „Olyan sok elképzelés létezik [arról, hogy mi történik, amikor meghalunk]. Honnan tudja, hogy melyik a helyes?”

Tulajdonképpen minden vallás és társadalom hisz abban, hogy az emberek a halál után folytatják az életüket vagy újra élni fognak. De a sok elképzelés közül melyik az igaz? Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán van-e bármilyen élet a halál után. Te mit gondolsz? Neked is azt tanították, hogy az emberi élet folytatódik a halál után? Te hiszel ebben? Félsz a haláltól?

Az elmúlástól való félelem

A kutatók a haláltól való rettegést „halálfélelemnek” nevezik. Az utóbbi évtizedekben sok könyvet és tudományos fejtegetést írtak ebben a témában. Ennek ellenére a legtöbb ember inkább nem is gondol a halálra. A halál azonban tény, és emiatt előbb vagy utóbb el kell gondolkodnunk rajta. Az emberi élet rendkívül törékeny. Átlagosan több mint 160 000 ember hal meg naponta! Kivétel nélkül minden ember ki van téve annak, hogy bármikor meghalhat, és ez sokakat megrémít.

A szakértők a halálfélelemnek több fajtáját különböztetik meg. Van például fájdalomtól való félelem, ismeretlentől való félelem, félelem attól, hogy elveszítjük egy szerettünket, vagy attól, hogy valakinek a halála rossz következményekkel jár a túlélőkre nézve.

De az emberek leginkább attól félnek, hogy megszűnnek létezni. Függetlenül attól, ki milyen vallású, sok embert megrémít a gondolat, hogy a halállal végleg megszűnik az élet. És a tudomány csak tovább fokozza ezt a félelmet, hiszen az emberi test működésének nagy része ma már tudományosan megmagyarázható. Egyetlen biológus, fizikus vagy kémikus sem talált még bizonyítékot arra, hogy létezne egy olyan láthatatlan valami, amely képes túlélni a test halálát. Ezért sok tudós úgy írja le az emberi halált, mint ami pusztán egy biológiai folyamat.

 Nem meglepő hát, hogy sokan, akik látszólag mélyen meg vannak győződve a halál utáni életről, legbelül attól rettegnek, hogy a halálukkor semmivé lesznek. Érdekes, hogy az ókorban élt Salamon király a halált véglegesnek tartotta, ami ma egyeseket megrémít.

’Visszatérünk a porba’ – Ezzel mindennek vége? 

A Prédikátor könyvében, mely már 3000 éves, Salamon ezt írta: „az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett már”. Hozzátette még: „Mindazt, amit kezed megtehet, tedd meg a te erődből, mert sem cselekedet, sem tervezés, sem ismeret, sem bölcsesség nincs [a halálban], ahová mégy” (Prédikátor 9:5, 6, 10).

Salamon a következőket mondta ihletés alatt: „az emberek fiainak vége hasonló az állatoknak végéhez, egyenlő végük van. Amint meghal az egyik, úgy meghal a másik is . . . , úgyhogy nem áll felette az ember az állatnak . . . Mindegyik egy helyre megy; mindegyik a porból lett, és mindegyik a porba tér vissza” (Prédikátor 3:19, 20).

A fenti szavak – bár Salamon király írta le őket – isteni ihletésűek, és részét képezik Isten írott Szavának, a Bibliának. Ezek a bibliaversek és a Bibliában lévő sok más írásszöveg egyike sem támasztja alá azt az elterjedt nézetet, mely szerint van bennünk valami, ami túlélve a halált, más formában tovább él (1Mózes 2:7; 3:19; Ezékiel 18:4). De akkor Isten ezzel arra utal, hogy a ’porba való visszatérés’, vagyis a nemlét minden ember végső sorsa? Egyáltalán nem!

A Biblia nem tanítja, hogy az ember bármely része túléli a halált. Viszont feltárja, hogy a halottak számára van egy világos, egyértelmű reménység. A következő cikkből megtudhatod, hogy miért nem kell félned attól, hogy a halállal mindennek vége.

[Kiemelt rész a 3. oldalon]

EGY ELKERÜLHETETLEN ELLENSÉG

A halált az ember ellenségének nevezik. Ez tényleg egy ellenség, és ennek bizonyítékát mindenhol látjuk magunk körül. Egy becslés szerint úgy 59 millióan halnak meg évente, vagyis minden másodpercben 2 ember. Miként szedi a halál az áldozatait?

▪ 102 másodpercenként valaki meghal háborúban

▪ 61 másodpercenként valakit meggyilkolnak

▪ 39 másodpercenként valaki öngyilkos lesz

▪ 26 másodpercenként valaki meghal közlekedési balesetben

▪ 3 másodpercenként valaki meghal valamilyen éhezésre visszavezethető ok miatt

▪ 3 másodpercenként meghal egy ötévesnél fiatalabb gyermek

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

HIÁBAVALÓ TÖREKVÉS

James Kidd, egy 70 éves rézbányász 1949. november 9-én eltűnt az arizonai (USA) hegyek között. Néhány évvel később, amikor hivatalosan halottá nyilvánították, megtalálták a ceruzával megírt végrendeletét, és a több százezer dollár értékű vagyonát is. Kidd a végrendeletében kikötötte, hogy a pénzt olyan kutatásra kell felhasználni, mely talál „valamilyen tudományos bizonyítékot arra, hogy az embernek van lelke, mely a halál után elhagyja a testet”.

Nem sokkal később száznál is több céltudatos kutató és tudós jelentkezett a pénzért. Több hónapon át folytak a bírósági meghallgatások, és több ezer állítás hangzott el amellett, hogy az embernek van egy láthatatlan lelke. Végül a bíró két elismert kutatási szervezetnek ítélte a pénzt. Ezek a kutatók több mint fél évszázad elteltével sem találtak semmilyen „tudományos bizonyítékot arra, hogy az embernek van lelke, mely a halál után elhagyja a testet”.