Vajon a halállal mindennek vége?

MI TÖRTÉNIK a halál után? Valószínűleg nincs még egy ilyen sokat emlegetett, nyugtalanító kérdés. Évezredek óta, minden civilizációban briliáns elmék tűnődtek el ezen. De az emberi filozófia és a tudományos kutatások eredménye csupán sok kusza elképzelés és kitalált történet lett.

Mi a helyzet a Bibliában található tanításokkal? Egyesek amellett érvelnek, hogy a halál és a halál utáni élet kérdésében a Biblia ugyanilyen zavaros. De ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy a zűrzavar abból ered, hogy sok vallás a hazugságaival és a mendemondáival összezavarta a Biblia egyértelmű tanításait. Ha félreteszed a hagyományokat és a kitalált történeteket, és szigorúan ragaszkodsz ahhoz, amit a Biblia ír, egy olyan tanítást fogsz találni, amelynek értelme van, és amely reménységet ad.

Amikor még nem voltál

Vegyük például azt a két idézetet Salamon királytól, melyeket az előző cikkben már olvashattunk. Ezekből a bibliaversekből egyértelműen kiderül, hogy a halottak semmit sem tudnak, sem az emberek, sem az állatok. Tehát a Biblia szerint a halottak nem tesznek semmit, nincsenek érzéseik, és nem is gondolkodnak (Prédikátor 9:5, 6, 10).

Nehéz elhinni? Gondold végig a következőt: Milyen állapot előzi meg az életet? Hol voltál, mielőtt a szüleidből két parányi sejt egyesült, és létrejött az az élő személy, aki te vagy? Ha az emberekben lakozik egy láthatatlan valami, ami túléli a halált, hol volt ez a valami a fogantatás előtt? Az igazság az, hogy nem volt ember előtti léted, amire emlékezhetnél. A fogantatásod előtt nem léteztél. Ez ennyire egyszerű.

Tehát logikusan arra következtethetünk, hogy amikor meghalunk, a tudatunk abba az állapotba tér vissza, melyben akkor volt, mikor még nem léteztünk. Isten pontosan ezt mondta Ádámnak is, amikor engedetlenné vált: „Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (1Mózes 3:19). Ebben az értelemben az emberek nem különböznek az állatoktól. A halottak állapotával kapcsolatban a Biblia egyszerűen így fogalmaz: „nem áll felette az ember az állatnak” (Prédikátor 3:19, 20).

 Akkor ez azt jelenti, hogy az emberi élet csupán néhány évtized, melyet az örök nemlét állapota követ? Vagy van valamilyen remény a halottak számára? Figyeld meg a következő gondolatokat.

Ösztönösen vágyunk az életre

Tulajdonképpen senkinek sem kellemes téma a halál. A legtöbb ember különösen a saját haláláról nem beszél szívesen, sőt még gondolni sem szeret rá. Másrészt viszont a filmekben, a tv-ben és a moziban lépten-nyomon látnak olyan jeleneteket, melyekben az emberek a legkülönfélébb módokon meghalnak, sőt a médiában is folyton találkoznak olyan történetekkel és képekkel, melyekben valódi haláleseteket mutatnak be.

Emiatt úgy tűnhet, hogy az idegen emberek halála az élet velejárója. Viszont ha arról van szó, hogy elveszítünk valakit, akit szerettünk, vagy a saját halálunkkal kell szembenéznünk, abban már nincs semmi természetes. Ez azért van, mert az emberekben mélyen gyökerezik az élet utáni vágy. Ezenkívül tudatában vagyunk az idő múlásának, és foglalkoztat minket az örökkévalóság. Salamon király azt írta, hogy Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált Biblia). Normális körülmények között örökké szeretnénk élni, nem akarjuk, hogy az életünk valaha is véget érjen. Semmi nem utal arra, hogy az állatokban is lenne ilyen vágy. Ők nem gondolkodnak a jövőjükről.

Óriási lehetőség rejlik bennünk

Az ember nemcsak hogy szeretne vég nélkül élni, de egy örökkévalóságon át képes lenne új teendőket találni, folyton valami újat alkotni. Úgy tűnik, hogy az ember tanulási képessége határtalan. Közismert, hogy a természetben az összetettség és a rugalmasság tekintetében semmi sem hasonlítható az emberi agyhoz. Az állatokkal ellentétben nekünk kreatív elménk van, amely képes érvelni és megérteni elvont fogalmakat. A tudósoknak csupán sejtésük van arról, hogy mi mindenre képes az emberi agy.

Ezeknek a képességeknek a nagy részét az öregedéssel sem veszítjük el. Az idegkutatók nemrég rájöttek, hogy a legtöbb agyi funkció sértetlen marad az öregedés során. A Franklin Intézet tudományos felfedezésekkel foglalkozó központja ezt nyilatkozta: „Az emberi agy képes arra, hogy folyamatosan alkalmazkodjon és megújítsa önmagát. Még időskorban is képes új idegsejteket termelni. Az elme súlyos leépülését általában valamilyen betegség okozza, de a legtöbb, korral összefüggő memória- vagy mozgásképesség-romlás egyszerűen azért következik be, mert az idősek nem mozognak eleget, és nem serkentik gondolkodásra az elméjüket.”

Más szavakkal, ha az agyunkat folyamatosan gondolkodásra tudnánk ösztönözni és meg tudnánk óvni a betegségektől, korlátlan ideig képes lenne működni. „Az agy a legbonyolultabb dolog, amit eddig felfedeztek világegyetemünkben” – jelentette ki James Watson molekuláris biológus, a DNS molekulaszerkezetének egyik felfedezője. Gerald Edelman idegkutató a könyvében leírja, hogy az agynak egy gyufafej nagyságú területén „körülbelül egymilliárd kapcsolat van, amelyek annyiféleképpen kombinálódhatnak, hogy az még csillagászati számokban is nehezen fejezhető ki – olyan nagyságrendű, hogy a tízest több millió nulla követi”.

Logikusnak tűnik, hogy ilyen képességekkel megáldva csupán néhány évtizedet éljünk? Ez éppolyan ésszerűtlen lenne, mint az, ha egy hosszú tehervonatot erős mozdonnyal és sok-sok vagonnal arra használnának, hogy egy homokszemet néhány centiméterrel arrébb szállítsanak. De akkor miért rejtőzik az emberekben ennyi kreativitás és tanulási képesség? Elképzelhető, hogy az embereknek, az állatokkal ellentétben, nem kell végleg meghalniuk, hogy úgy lettek megalkotva, hogy örökké éljenek?

 Remény a Teremtőtől

Abból, hogy ösztönösen vágyunk az életre, és képesek vagyunk rengeteg dolgot megtanulni, a következő logikus következtetésre jutunk: Az ember úgy lett megalkotva, hogy sokkal tovább éljen, mint pusztán 70 vagy 80 évig. Ez viszont elvezet bennünket egy másik következtetéshez: Kell, hogy legyen egy Alkotó, egy Teremtő, egy Isten. A világegyetem megváltoztathatatlan törvényei és a földi élet megfejthetetlen összetettsége teljes mértékben összhangban van egy Teremtő létezésébe vetett hittel.

De ha Isten úgy teremtett meg bennünket, hogy képesek legyünk örökké élni, akkor miért halunk meg? És mi történik a halál után? Szándékában áll Istennek életre kelteni a halottakat? Ésszerű elvárnunk, hogy egy bölcs és hatalmas Isten válaszoljon nekünk ezekre a kérdésekre, és ő ezt meg is teszi. Figyeld meg a következőket:

▪ A halál nem volt része Isten eredeti szándékának az emberiséggel kapcsolatban. Abból, ahogy a Biblia először beszél a halálról, kiderül, hogy Isten nem akarta, hogy az emberek meghaljanak. A Mózes első könyvében található beszámolóból megtudjuk, hogy Isten azáltal adott lehetőséget az első emberpárnak, Ádámnak és Évának az iránta érzett szeretetük és lojalitásuk kimutatására, hogy egy egyszerű próbát állított eléjük. Kikötötte, hogy egy bizonyos fáról nem ehetnek. Ezt mondta: „azon a napon, amelyen eszel róla, bizony meghalsz” (1Mózes 2:17). Ádám és Éva csak akkor halnak meg, ha fellázadnak, és így nem állják ki a próbát. A bibliai beszámoló feltárja, hogy nem voltak lojálisak Istenhez, és ezért meghaltak. Így a tökéletlenség és a halál részévé vált az emberi életnek.

▪ A Biblia az alváshoz hasonlítja a halált. Arról beszél, hogy az ember ’halálba szenderül’ (Zsoltárok 13:4, Katolikus fordítás [13:3]). Mielőtt Jézus feltámasztotta a barátját, Lázárt, ezt mondta az apostolainak: „Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.” És Jézus így is tett! A Biblia leírja, hogy amikor szólt, „a halott [Lázár] kijött” ’a sírból’. Életre kelt! (János 11:11, 38–44, Katolikus).

 Miért beszélt Jézus úgy a halálról, mintha alvásról lenne szó? Mert alvás közben az ember nem csinál semmit. Ha valaki mélyen alszik, nem vesz tudomást a körülötte zajló eseményekről, és az idő múlását sem érzékeli. Nem érez fájdalmat, és nem is szenved. Ehhez hasonlóan egy halott nem csinál semmit, és nincs tudatában semminek. De vannak más hasonlóságok is. Ha valaki alszik, számítani lehet rá, hogy felébred. A Biblia pontosan erről a reménységről beszél a halottak számára is.

A Teremtő maga ígérte meg: „Megváltom őket a seol [az emberiség közös sírja] kezéből, kiszabadítom őket a halálból. Ó, halál, hol vannak fullánkjaid? Ó, seol, hol a te pusztító hatalmad?” (Hóseás 13:14). Egy másik bibliai prófécia kijelenti, hogy Isten „elnyeli a halált örökre, és a legfőbb Úr, Jehova letörli a könnyet minden arcról” (Ézsaiás 25:8). Ezt az eseményt, amikor is Isten életre kelti a halottakat, feltámadásnak nevezzük.

▪ Hol fognak élni a feltámadottak? Ahogyan arról már beszéltünk, az emberek ösztönösen vágynak arra, hogy ne haljanak meg. Te hol szeretnél örökké élni? Megelégedettséggel töltene el a tudat, hogy a halálod után tovább élve te is részévé válhatsz egy mindenütt jelenlévő, személytelen erőnek, ahogyan azt némely vallás tanítja? Szeretnéd egy másik személyként folytatni az életet, mindenféle emlék nélkül a korábbi életedről? Vonzó számodra a gondolat, hogy egy állat vagy egy fa formájában újra életre kelhetsz? Ha rajtad múlna, szívesen élnél egy olyan világban, melyben nincs semmi, amihez korábban emberként hozzászoktál, és amely mentes a földi örömöktől?

Ha a körülmények ideálisak lennének, nem élnél szívesen egy paradicsomi földön? A reménység, melyet a Biblia elénk tár, pontosan erről szól, örök életről itt, a földön. Isten ezzel a céllal teremtette meg a földet: hogy olyanok népesítsék be, akik örökké szeretni és szolgálni fogják őt boldogan. Ezért írja a következőket a Biblia: „Az igazságosak öröklik a földet, és örökké rajta lakoznak” (Zsoltárok 37:29; Ézsaiás 45:18; 65:21–24).

▪ Mikor lesz a feltámadás? Az, hogy a halál az alváshoz van hasonlítva, arra utal, hogy a feltámadás általában nem közvetlenül a halál után történik. A halál és a feltámadás között eltelik valamennyi „alvási” időszak. A Bibliában egy Jób nevű férfi ezt kérdezte: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” Majd így válaszolt: ’várakozni fogok [a sírban], míg el nem jön szabadulásom. [Isten] szólítani fog, és én válaszolok neki’  (Jób 14:14, 15). Mekkora öröm lesz, amikor eljön az idő, és a halottak ismét együtt lehetnek a szeretteikkel!

Nem kell beteges félelemben élnünk

Tény, hogy a reménység, melyet a Biblia kínál, nem feltétlenül szüntet meg minden haláltól való félelmet. Természetes, ha nyugtalankodunk a fájdalom vagy a szomorúság miatt, mely például egy halálesettel járhat. Az is érthető, ha félsz attól, hogy elveszítesz valakit, akit szeretsz. És az is természetes, ha félsz attól, hogy a saját halálod szomorú következményekkel járna a szeretteidre nézve.

De a Biblia azáltal, hogy feltárja, hogy valójában milyen állapotban vannak a halottak, segít megszabadulnunk minden beteges halálfélelemtől. Nem kell félned attól, hogy a halálod után a démonok tüzes pokolban fognak kínozni. Nem kell félned egy sötét szellembirodalomtól sem, ahol a lelkek nyugtalanul bolyonganak örökké. És attól sem kell félned, hogy a jövőben csupán az örök nemlét állapota vár rád. Miért? Mert Istennek korlátlan az emlékezőképessége, és azt ígéri, hogy minden, emlékezetében lévő halottat életre fog kelteni itt a földön. A Biblia a következő szavakkal biztosít erről: „Az igaz Isten számunkra a megmentő tettek Istene, és Jehovánál, a legfőbb Úrnál vannak a halálból kivezető utak” (Zsoltárok 68:20).

[Oldalidézet az 5. oldalon]

„Mert por vagy, és a porba térsz vissza” (1Mózes 3:19)

[Oldalidézet a 6. oldalon]

Isten „az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta” (Prédikátor 3:11, Újfordítású revideált)

[Kiemelt rész/kép a 8. oldalon]

VÁLASZT KAPHATSZ A HALÁLLAL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEIDRE

Kétségtelen, hogy a halállal és a feltámadással kapcsolatban vannak olyan kérdések, melyekkel ezek a cikkek nem foglalkoztak. Sokan kielégítő választ kaptak az ilyen kérdéseikre, mégpedig úgy, hogy gondosan tanulmányozták a Bibliát Jehova Tanúival. Téged is ugyanerre buzdítunk. Itt csak néhányat sorolunk fel azok közül a kérdések közül, amelyekre választ fogsz kapni:

▪ Mit jelentenek az olyan bibliai kifejezések, mint például a „pokol” vagy a „tűz tava”?

▪ Ha nem létezik tüzes pokol, akkor hogyan lesznek a gonoszok megbüntetve?

▪ A Biblia szerint a szellem a halálkor elhagyja a testet. Milyen szellemről van itt szó?

▪ Hogy lehet az, hogy sokan arról számolnak be, hogy kapcsolatba léptek halottakkal?

▪ Mire utal a Bibliában a „lélek” szó?

▪ Mikor fognak a halottak feltámadni a paradicsomi földre?

▪ Mindenki fel fog támadni, függetlenül attól, hogy hogyan élt?

Nézd meg a folyóirat hátoldalát, ahol megtudhatod, miként kaphatsz világos, Biblián alapuló választ ezekre a kérdésekre.

[Kép a 7. oldalon]

Jézus azt mondta, hogy ’fölébreszti Lázárt’

[Kép a 8–9. oldalon]

Képzeld csak el, mekkora öröm lesz, amikor elhunyt szeretteink fel fognak támadni!