Különleges tenger, ám halott!

AZ ÉBREDJETEK! IZRAELI ÍRÓJÁTÓL

A LEGSÓSABB, a legalacsonyabban fekvő és – némelyek szerint – a legegészségesebb vizű tenger a földön. Nincs más tenger, amelyben ilyen kevés lenne az élet. Az évszázadok során több elnevezése is volt: Bűzlő-tenger, az Ördög tengere, Aszfalt-tó. A Biblia Sós-tengernek és az Araba tengerének nevezi (1Mózes 14:3; Józsué 3:16). Egy nézet szerint, melyet sok tudós elfogad, Szodoma és Gomorra romjai e tenger mélyén fekszenek. Emiatt vált ismertté úgy is, mint Szodoma tengere, illetve Lót tengere. Lót egy bibliai személy volt, aki maga is részese volt az ezekben a városokban lezajló ókori, drámai eseményeknek (2Péter 2:6, 7).

Némelyik név hallatán nem éppen egy olyan hely jut eszünkbe, ahová szívesen ellátogatnánk. Ennek ellenére évente több ezer embert vonz ez a nem mindennapi tenger, melyet ma Holt-tengerként vagy Sós-tengerként ismernek általában. Miért annyira sós? Valóban holt ez a tenger, és ugyanakkor a vize egészséges?

A legalacsonyabban fekvő és a legsósabb tenger

A Holt-tenger a Kelet-afrikai-árok törésvonalának északi részén található. A Jordán észak felől kanyarog délre, mígnem eléri a föld felszínének legalacsonyabb pontját, amely 418 méterrel a tengerszint alatt fekszik. Ezt a beltengert két oldalon az árok falai szegélyezik: nyugaton a Júdeai-hegység, keleten pedig Moáb hegyei, melyek Jordániában vannak.

De mitől annyira sós a Holt-tenger? A Jordán és más, kisebb folyók, patakok és források sókat, többnyire magnéziumot, nátriumot és kalcium-kloridot szállítanak a Holt-tengerbe. Úgy becsülik, hogy egyedül a Jordán hihetetlen mennyiségű, 850 000 tonnányi sót rak le minden évben. Mivel a tenger ennyire mélyen fekszik, a víz nem tud elszivárogni, csak párolgással távozhat. Egy forró nyári napon temérdek sok víz, hétmillió tonna párolog el, ami magyarázatot ad arra, hogy a tó vízmennyisége miért nem növekszik. Noha a víz eltávozik, a sók és az ásványi anyagok visszamaradnak. Ennek tudható be, hogy ez a föld legsósabb tengere, sótartalma körülbelül 30 százalékos, ami többszöröse az óceánok sótartalmának.

A Holt-tenger páratlan jellegzetességei már az ókorban is felkeltették az emberek kíváncsiságát. A görög filozófus, Arisztotelész azt hallotta, hogy a tenger „annyira keserű és sós, hogy nem él benne hal”. A szokatlanul magas sótartalom olyan sűrűséget eredményez, mely nagyobb természetes felhajtóerőt hoz létre, így még azok is könnyen lebegnek a víz színén, akik nem tudnak úszni. A zsidó történetíró, Josephus Flavius arról számol be, hogy a római hadvezér, Vespasianus ezt úgy próbálta ki, hogy hadifoglyokat dobott a tengerbe.

 Most talán azon töprengsz, miként lehet ez a tenger holt, mégis egészséges vizű.

A legegészségesebb vizű tenger?

Középkori utazók olyan történetekkel tértek haza, melyek egy élettelen tengerről szóltak, ahol nem voltak madarak, és amelyben nem éltek halak és növények. Még azt is gondolták, hogy a tóból felszálló bűzös pára halálos. Minden bizonnyal ezért terjedt el az elképzelés egy bűzlő, holt tengerről. Való igaz, hogy a magas sótartalom miatt csak egyszerű organizmusok, például néhány szívós baktériumfaj képes életben maradni a vízben, és minden pórul járt hal, mely ide sodródik a beáramló vízzel, hamar elpusztul.

Bár a tengerben nem tud fennmaradni az élet, ugyanez nem mondható el a környező tájról. Annak ellenére, hogy a vidék nagy része terméketlen, vannak kicsiny, szembetűnő területek – dús növényzetű oázisok –, melyeket vízesések és trópusi növények tarkítanak. A vidék arról is ismert, hogy gazdag a vadvilága. Az emlősöknek 24 faja él a tenger közelében, köztük a homoki macska, az arab farkas és a gyakran feltűnő núbiai kőszáli kecske. A friss vizű patakok otthont adnak sok kétéltűnek, hüllőnek és halnak. Mivel a Holt-tenger felett egy jelentős madárvonulási útvonal van, több mint 90 madárfajt azonosítottak itt, köztük  a fekete gólyát és a fehér gólyát. Sőt, fakókeselyűt és dögkeselyűt is lehet látni.

De milyen értelemben a legegészségesebb tenger a Holt-tenger? Az ókorban az embereknek azt mondták, hogy igyanak a vizéből, mivel azt hitték, hogy gyógyító hatása van. Ma természetesen ez nem ajánlott. Az viszont megalapozottabb állítás, hogy a sós víz megtisztítja a testet. Emellett nagyon dicsérik az egész vidék gyógyhatását. Az alacsony fekvés miatt a légkör természetes módon oxigéndús. A levegő magas brómtartalma állítólag nyugtató hatású, és a tengerpart mentén lévő kénes források meleg vizével és az ásványokban gazdag fekete iszappal számos bőrbetegséget és izületi gyulladást kezelnek. Továbbá a mekkabalzsamfát, mely honos volt a vidéken, mindig is értékesnek tartották, és kozmetikai, illetve orvosi célokra használták.

Aszfalt a tengerből

Az egyik legkülönösebb jelenség, mely a Holt-tengernél megfigyelhető, hogy időnként bitumendarabok (aszfaltdarabok) * jönnek fel a vízfelszínre, és ott lebegnek. 1905-ben a The Biblical World című folyóirat arról számolt be, hogy egy körülbelül 2700 kilogrammos bitumendarab sodródott ki a partra 1834-ben. Úgy tartják, hogy a bitumen „az első kőolajtermék, melyet az emberiség használt” (Saudi Aramco World, 1984. november–december). Néhányan úgy gondolták, hogy a földrengések miatt válnak le az aszfalttömbök a Holt-tenger aljáról, és ezután jönnek a felszínre. Ám sokkal valószínűbb, hogy az aszfalt diapirredőkön, azaz repedéseken át szivárog fel a tenger fenekére, ahol a lerakódott sóból létrejött kőképződményekhez tapad. Majd amikor ezek a sókőzetek feloldódnak a vízben, aszfalttömbök jönnek a felszínre.

Az évszázadok során a bitument különböző módon használták, például csónakok vízhatlanításához, építkezéseken, sőt rovarriasztó szerként is. Úgy gondolják, hogy az i. e. negyedik század közepe táján az egyiptomiak nagy mennyiségű bitument kezdtek használni a mumifikáláshoz, bár ezt a nézetet néhány szakértő kétségbe vonja. Abban az időben a nabateusok, egy ókori nomád nép, mely a Holt-tenger térségében telepedett le, kisajátította a vidék bitumenkereskedelmét. A bitumentömböket kivitték a partra, feldarabolták, és Egyiptomba szállították.

A Holt-tenger valóban különleges. Nem túlzás kijelenteni, hogy ez a tenger a legsósabb, a legalacsonyabban fekvő és talán a legegészségesebb vizű. Nincs más tenger, amelyben ilyen kevés lenne az élet. Minden bizonnyal bolygónk egyik legérdekesebb tengere!

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész/kép a 27. oldalon]

MEGŐRIZTE A TENGERVÍZ

Történetírók arról számolnak be, hogy a Holt-tenger egykor forgalmas kereskedelmi útvonal volt. Ezt az állítást alátámasztja, hogy nemrégiben találtak két fahorgonyt.

Ezeket a horgonyokat a visszahúzódó Holt-tenger nyomán találták a parton, közel ahhoz a helyhez, ahol egykor az ókori Én-Gedi kikötője feküdt. Az egyik horgonyról azt feltételezik, hogy körülbelül 2500 éves; ennélfogva ez a legrégebbi horgony, melyet valaha is találtak a Holt-tenger környékén. A másikat 2000 évesre becsülik, és úgy hiszik, hogy a kor legfejlettebb római technológiájával készült.

A fahorgonyok általában szétmállanak a közönséges tengervízben, a fémből készültek viszont megmaradnak. De mivel a Holt-tengerben kevés az oxigén és magas a sótartalom, a fa és a rajta lévő kötelek feltűnően jó állapotban maradtak meg.

[Kép]

Fahorgony vélhetően az i. e. VII–V. századból

[Forrásjelzés]

Photograph © Israel Museum, Courtesy of Israel Antiquities Authority

[Kép a 26. oldalon]

Hím kőszáli kecske

[Kép a 26. oldalon]

Vízesések, melyeket hőforrások táplálnak

[Kép a 26. oldalon]

Újságolvasás a vízen lebegve