Ókori kéziratok – Hogyan állapítják meg a korukat?

A BIBLIATUDÓS, Konstantin von Tischendorf 1844-ben Egyiptomban, a Sínai-hegy lábánál lévő Szent Katalin-kolostor könyvtáraiban kutatásokat folytatott. Egyszer csak figyelemre méltó pergamenekre bukkant. Mint paleográfus * (írástörténész) felismerte, hogy ezek a pergamenek valójában részletek a Septuagintából, azaz a Héber Iratok vagy Ószövetség görög nyelvű fordításából. „Még sosem találkoztam ezeknél a sínai leleteknél régebbiekkel” – írta.

A pergameneket, melyek részét képezik annak, amit később Sínai kódexnek neveztek el (Codex Sinaiticus), az i. sz. IV. századból származtatják. A Sínai kódex csak egyike a Héber és Görög Iratok több ezer ókori kéziratának, melyek a kutatás hatalmas tárházát jelentik a tudósoknak.

A görög paleográfia fejlődése

A görög kéziratok módszeres tanulmányozásának alapjait egy bencés szerzetes, Bernard de Montfaucon (1655–1741) fektette le. Később más tudósok is kiadták kutatásaik eredményét. Tischendorf magára vállalta azt a hatalmas feladatot, hogy összeállít egy listát a Bibliának az európai könyvtárakban fellelhető legrégebbi görög kéziratairól. Többször is elutazott a Közel-Keletre, több száz dokumentumot áttanulmányozott, majd közzétette, hogy mire jutott.

A XX. században további eszközök jelentek meg, melyek segítették a paleográfusok munkáját. Ilyen például Marcel Richard körülbelül 900 katalógusról összeállított listája, melyek 55 000 görög kéziratot sorolnak fel, bibliaiakat és nem bibliaiakat egyaránt. Ezek 820 könyvtárból és magángyűjteményből származnak. Ez a hatalmas mennyiségű információ segít a fordítóknak, valamint a paleográfusoknak is, hogy pontosabban meg tudják határozni a kéziratok korát.

Hogyan határozzák meg a kéziratok korát?

Képzeld el, hogy egy régi ház padlásán takarítasz, és egyszer csak találsz egy kézzel írt, dátum nélküli, megsárgult levelet. „Mennyi idős lehet?” – tűnődsz magadban. Aztán megpillantasz egy másik régi levelet. A levél stílusa, írásképe, írásjelei és más jellegzetességei az előző levélre emlékeztetnek. De nagy örömödre a második levélen egy dátum is szerepel. Bár nem tudod  megmondani, hogy az első, dátum nélküli levél melyik évből származik, most már van egy hasznos támpontod, mellyel meghatározhatod, hogy körülbelül mely időszakból való.

A legtöbb ókori író a bibliai kéziratok másolatain nem jelezte a befejezés évét. Ahhoz, hogy a tudósok meghatározzanak egy hozzávetőleges dátumot, összevetik a szöveget más írásokkal, beleértve nem bibliai szövegeket is, melyeknek ismert a keletkezési idejük, és következtetéseket vonnak le az íráskép, az írásjelek, a rövidítések és egyebek alapján. Ám több száz olyan kéziratot is találtak, melyeken volt dátum. Ezek a görög nyelven íródott szövegek az i. sz. 510 és 1593 közötti időszakból származnak.

Amit az íráskép elárul

A paleográfusok két alapvető kategóriára osztják a görög kéziratokat: vannak az úgynevezett könyvírással készült kéziratok, melyek előkelőek és hivatalosak, és vannak a folyóírással készült kéziratok, olyan nem irodalmi dokumentumok, melyekben a betűk egymáshoz vannak fűzve. A görög írnokok különböző betűtípusokat is használtak: kapitálisokat (nagybetűket), unciális betűket (a kapitális egyik formája), kurzivákat és minuszkulákat. A könyvírás egyik formája, az unciális  írás, az i. e. IV. és az i. sz. VIII. vagy IX. század között volt használatos. A minuszkulaírást, a könyvírás kisbetűs formáját az i. sz. VIII. vagy IX. századtól kezdve alkalmazták a XV. század derekáig, mígnem Európában megjelent a mozgatható betűs nyomtatás. A minuszkulaírás gyorsabb volt, és kisebb helyet foglalt, amivel időt és pergament lehetett megtakarítani.

A paleográfusoknak megvannak a maguk jól bevált kormeghatározási módszereik. Általánosságban véve elmondható, hogy először szemügyre veszik az írásképet, majd tüzetesebben megvizsgálják a szöveget, elemezve az egyes betűket. Mivel általában tetemes idő kell ahhoz, hogy a kézírás általános stílusa megváltozzon, az íráskép alapos vizsgálatával – ami ugyan hasznos – csupán nagyjából lehet behatárolni, hogy mikor is íródott.

De szerencsére vannak más módszerek is, melyekkel pontosítani lehet a dátumot. Ezek magukban foglalják bizonyos írástechnikák felismerését és megjelenésük időben való elhelyezését. Például a görög szövegekben i. sz. 900 után az írnokok ligatúrákat (két vagy több betű összefűzése) kezdtek használni. Ezenkívül az infralineáris írást is bevezették (vagyis bizonyos görög betűket a vonal alá írtak), valamint olyan jeleket, amelyek a helyes kiejtést segítették, mint amilyen például a hehezet.

Egy személy kézírása valószínűleg egész életén át ugyanaz marad. Ezért azt, hogy egy szöveg mikor íródott, csak megközelítőleg, egy ötvenéves időintervallumon belül tudják elhelyezni. Ezenkívül az írnokok olykor korábbi kéziratokat használtak mintaként, ami miatt a másolat régebbinek tűnhet, mint amilyen valójában. Ám a sok nehézség ellenére számos fontos bibliai kéziratnak sikerült meghatározni a korát.

Fontos görög bibliai kéziratok korának meghatározása

A jelenleg a British Libraryben őrzött Alexandriai kódex (Codex Alexandrinus) volt az első jelentőségteljes bibliai kézirat, melyet a tudósok  megvizsgálhattak. Ez tartalmazza a Biblia nagy részét, és görög unciális betűkkel íródott nagyon vékony pergamenre. Ennek a kódexnek a keletkezési idejét az i. sz. V. század elejére teszik, főleg azok miatt a változások miatt, melyek az V. és a VI. század között következtek be az unciális írásban. Erre jó példa egy ismert keletkezési idejű írás, a bécsi Dioszkuridész-kódex. *

A második jelentős kézirat, amely a tudósok kezébe került, a Sínai kódex (Codex Sinaiticus), melyre Tischendorf talált rá a Szent Katalin-kolostorban. A görög unciális írást tartalmazó pergamenen részlet található a Héber Iratok görög Septuaginta változatából, és a teljes Keresztény Görög Iratok is megtalálható rajta. Ennek a kódexnek 43 lapját a németországi Lipcsében, 347 lapját a londoni British Libraryben, 3 lapjának részleteit pedig Oroszországban, Szentpétervárott őrzik. Úgy tartják, hogy a kézirat az i. sz. IV. század második feléből való. Ezt a dátumot alátámasztják az evangéliumokban található lapszéli jegyzetek, melyek a IV. századi történész, Caesareai Euszebiosz nevéhez fűződnek. *

A harmadik fontos mű a 1209. sz. Vatikáni kódex (Codex Vaticanus), mely eredetileg a teljes Bibliát tartalmazta görög nyelven. Ez a kódex először a Vatikáni Könyvtár katalógusában lett katalogizálva 1475-ben. A görög unciális betűkkel írt 759 vékony pergamenlapon a Biblia nagy része olvasható, kivéve a Mózes első könyvének legnagyobb részét, valamint a Zsoltárok és a Keresztény Görög Iratok bizonyos részleteit. A tudósok az i. sz. IV. század elejére teszik a kézirat keletkezését. Hogyan jutottak erre a következtetésre? Az írás hasonlít a Sínai kódexben használt íráshoz, amely szintén a IV. századból származik. A Vatikáni kódexről azonban általánosságban úgy vélik, hogy egy kicsit régebbi. Emellett az az egyik érv, hogy nincsenek benne az Euszebiosz-féle kánonok keresztutalásai.

Kincs egy szeméthalomból

1920-ban a manchesteri John Rylands Könyvtár hozzájutott jó néhány papiruszhoz, melyeket akkoriban egy ókori egyiptomi szeméthalomból ástak ki. Miközben a leleteket vizsgálták, melyek között levelek, receptek és hivatalos dokumentumok is voltak, Colin Roberts tudós figyelmes lett egy töredékre, melyen felfedezett néhány verset János evangéliumának 18. fejezetéből. Ez volt a legrégebbi akkoriban ismert szöveg a Keresztény Görög Iratokból.

Ez a töredék a 457. sz. Ryland-papiruszként vált ismertté, melyet nemzetközileg P⁵²-ként jegyeznek. A görög unciális betűkkel írt szöveg keletkezését a II. század elejére teszik, amelyet csupán néhány évtized választ el János evangéliumának a megírásától! Érdemes megjegyezni, hogy a szöveg majdnem teljesen megegyezik a sokkal későbbi időkből származó kéziratok szövegével.

Ókori, de pontos!

A brit szövegkritikus, Sir Frederic Kenyon az egyik könyvében a következőket írta a Keresztény Görög Iratokról: „Végérvényesen megállapítottnak tekinthetjük az Újszövetség összes könyvének hitelességét és általános csorbítatlanságát” (The Bible and Archæology). Ehhez hasonlóan William H. Green tudós így fogalmazott a Héber Iratok megbízhatóságáról: „Biztonsággal elmondhatjuk, hogy egyetlen más ókori könyv sem került el hozzánk ekkora pontossággal!”

Ezek a megállapítások eszünkbe juttatják Péter apostol szavait: „minden test olyan, mint a fű, és minden dicsősége olyan, mint a fűnek virága; elszárad a fű, és lehull a virág, de Jehova beszéde megmarad örökre” (1Péter 1:24, 25).

[Lábjegyzetek]

[Oldalidézet a 21. oldalon]

A dátummal ellátott kéziratok alapos vizsgálatával a paleográfusok meg tudják határozni, hogy mikor íródtak a dátum nélküli művek

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

A Holt-tengeri Ézsaiás-tekercs korának meghatározása

Ézsaiás könyvének első Holt-tengeri tekercse, melyet 1947-ben találtak meg, egy bőrdarabra írt szöveg, melyet a maszoréta kor előtti héber írással írtak. Keletkezésének idejét az i. e. II. század végére teszik. Hogyan jutottak el a tudósok ehhez a dátumhoz? Az írást összevetették más héber szövegekkel és feliratokkal, és ez alapján i. e. 125 és 100 közé tették a keletkezési idejét. A C-14-es kormeghatározási módszer további bizonyítékokkal szolgált.

Figyelemre méltó, hogy a Holt-tengeri tekercsek összevetése a maszoréta szöveggel, melyet több évszázaddal később a maszorétáknak nevezett másolók készítettek, azt mutatja, hogy nem történtek tantételeket érintő változások. * Az eltérések nagy része csupán helyesírási vagy nyelvtani. Azt is érdemes megjegyezni, hogy a tetragram – Isten nevét, a Jehova nevet jelölő négy héber mássalhangzó – következetesen megjelenik az Ézsaiás-tekercsen.

[Lábjegyzet]

[Táblázat/képek a 20–21. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

Görög kézírás

Könyvírás (unciális betűkkel)

az i. e. IV. századtól az i. sz. VIII. vagy IX. századig

Minuszkula

az i. sz. VIII. vagy IX. századtól a XV. századig

Fontos kéziratok

400

200

Holt-tengeri tekercsek

i. e. II. század második fele

i. e.

i. sz.

100

457. sz. Ryland-papirusz

i. sz. 125

300

1209. sz. Vatikáni kódex

IV. század eleje

Sínai kódex

IV. század

400

Alexandriai kódex

V. század eleje

500

700

800

[Képek a 19. oldalon]

Fent: Konstantin von Tischendorf

Jobbra: Bernard de Montfaucon

[Forrásjelzés]

© Réunion des Musées Nationaux/Art Resource, NY

[Kép forrásának jelzése a 20. oldalon]

Holt-tengeri tekercsek: Shrine of the Book, Israel Museum, Jerusalem

[Kép forrásának jelzése a 21. oldalon]

Az 1209. sz. Vatikáni kódex nyomdai úton előállított másolata: From the book Bibliorum Sacrorum Graecus Codex Vaticanus, 1868; A Sínai kódex másolata: 1 Timothy 3:16, as it appears in the Codex Sinaiticus, 4th century C.E.; Alexandriai kódex: From The Codex Alexandrinus in Reduced Photographic Facsimile, 1909, by permission of the British Library